Audio

Eltűnnek a rendszerben?

Eltűnnek a rendszerben?

Szerbiában 150 000 olyan 15 és 24 év közötti fiatal van, aki se nem tanul, se nem dolgozik. Ez olyan riasztó adat, amellyel az illetékeseknek sürgősen foglalkozniuk kellene — figyelmeztetnek a szakemberek.

Hogy a helyzet még érdekesebb legyen, azt is tudni lehet, hogy a diákok 75 százaléka szakközépiskolába iratkozik, melyet a fiatalok be is fejeznek, de aztán eltűnnek, vagyis nem jelennek meg a munkaerőpiacon. Sokuknál valószínűleg beteljesedik az az újabb kori követelmény, hogy az iskola a tanulókat ne csak a szerbiai, hanem az európai uniós munkavégzésre is készítse fel. Nos, hogy felkészíti-e őket, vagy sem, azt nem tudjuk, de a szakmát szerzett fiatalok egy része nyilván külföldön keres (és talál) állást. Emellett bizonyára van egy népes csoport, melynek a tagjai dolgoznak ugyan, csak éppen a cégtulajdonosok nem jelentik be őket.

De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik olyan középiskolát fejeznek be, amellyel nem tudnak elhelyezkedni. Ennek a jelenségnek az lehet az oka, hogy nálunk a szakok tervezésekor még mindig nem divat felmérni a gazdaság, az ipar szükségleteit. Pedig nem volna nehéz, hiszen manapság jóval kevesebb gyárban folyik termelés, mint a kilencvenes évek előtt. És ezen az arányon az a néhány újonnan létesült vállalkozás sem javít. A rossz gyakorlaton azonban egy kis jóakarattal és összefogással később is lehet változtatni, és — szerencsére — már vannak ilyen kezdeményezések. Például Zentán, ahol az önkormányzat, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ és a Rasco-Tamp üzem közösen szervezte meg a jelentkező fiatalok átképzését. Az ötlet a vállalat tulajdonosától származik, akinek szüksége van bizonyos profilú munkaerőre. Az elméleti órákat az adai Műszaki Iskolában, a gyakorlatiakat természetesen a gyárban tartották meg, mindezt pedig az önkormányzat anyagilag támogatta. A kilenc hónapos tanfolyamot első nekifutásra tizennyolcan végezték el, és március 1-jétől már munkába is állhatnak. Ezzel mindenki nyert: a Rasco-Tamp felkészült munkavállalókat kapott, a községben valamelyest csökkent a munkanélküliség, és ezek a friss diplomások remélhetőleg nem a kivándorlásban látják az egyetlen lehetőséget.

Nemrégiben olvastam azt is, hogy Szerbiában egyre népszerűbbek a katonai gimnáziumok és szakközépiskolák, ezekben az intézményekben tízszeres a túljelentkezés. A hatalmas vonzerőnek rendkívül prózai okai vannak: az oktatás — beleértve a kollégiumi elhelyezést és ellátást — teljesen ingyenes, és biztos munkahely vár azokra, akik oklevelet szereznek. Az ember azt hinné, hogy egy olyan országban, amely nemrégiben még háborút viselt, bombázást élt át, nem lehet közkedvelt a katonai pálya, de ez a hír éppen az ellenkezőjéről tanúskodik.


Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az összetartó erő
Heti Jegyzet
Hamarosan elkészül!
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink