A lovasok egy hét alatt 350 kilométert tettek meg a kanyargó, gyönyörű folyónk mellett.

— Az ilyen túra előzetes felkészülést igényel, ezért egész évben fizikailag és lelkileg is eddzük magunkat. A lovasoknak és kedvenceiknek a településeken szálláshelyről kell gondoskodnunk — mondta Illés Ferenc, az egyesület elnöke. — Kevesen vállalkoznak ilyen kalandra. Bátran és büszkén jelenthetem ki, hogy Szerbiában rajtunk kívül ezt senki sem csinálja. A mi bátorságunk dicső vállalkozás, hiszen naponta hetven kilométeres távot teszünk meg. Előre és pontosan kidolgozott útitervünk van, melyet csak akkor lehet maradéktalanul megvalósítani, ha szervezettek vagyunk. A sikerünk titka, hogy szeretjük mindazt, amit csinálunk. Jövőre azt tervezzük, hogy belovagoljuk a rónát a Tiszától a Dunáig — mondta az elnök.

— A lovas túrán hét település (Ada, Óbecse, Törökbecse, Kavilló, Kishegyes, Mohol, Topolya) lovasai vettek részt, köztük gyermekek is, akik máris érdeklődnek az ilyen utazások iránt. Fontos, hogy szeretik a kedvenceiket, gondoskodnak róluk, tudják irányítani őket — nyilatkozta Gyarmat István, az egyesület alelnöke.

— Kiskorom óta nagyon szeretem a lovakat. A túra fárasztó, de egyúttal új tapasztalat is. Vigyázni kell mindenkire és mindenre, de az élmény, mellyel egy hét alatt gazdagabbak lettünk, elmondhatatlan. Ez egy közösség sikere is — mondta Szerda Réka, a lovas túra óbecsei részvevője.

A kishegyesi Cékus Lenke már negyedik alkalommal vett részt ezen az eseményen. 

— A csapatban fontos, hogy figyeljünk egymásra, s mindenki gondoskodjon a saját lováról. Én egyébként állatorvosnak tanulok. Az igaz, hogy a nap végén fáradtak voltunk, de a sikerélmény és a természetközelségből eredő szabadság csodálatos érzés.

A lovasok Törökbecsét és környékét is bejárták. Itt szállásolták el őket a helybeli Kiss Ibolyának köszönhetően, aki családjával először vett részt a feledhetetlen megmozdulásban, de meggyőződése, hogy nem utoljára.