Előadás a Mátyás-emlékév alkalmából

Előadás a Mátyás-emlékév alkalmából

Nagy érdeklődés övezte Ricz Péter régész, nyugalmazott főmuzeológus a Hunyadiaktól a fekete seregig című, vetítéssel egybekötött történelmi előadását, mely a Kossa János Magyar Nyelvművelő és Olvasókör szervezésében valósult meg augusztus 14-én a Szabadkai Városi Könyvtárban.

— Minden magyar ember már gyermekkorában találkozott Mátyás király emlékével, nemcsak a történetírók írtak róla ugyanis, hanem mesék és mondák is szólnak vele kapcsolatban. Ő az egyetlen történelmi személyiségünk, akiről évszázadok alatt sem változott meg a vélekedés, és pozitív megítélésben részesül — mondta az est megnyitóján Farkas Zsuzsa. A Kossa János Magyar Nyelvművelő és Olvasókör elnöke kiemelte: Mátyás király uralkodása az egyik legfényesebb korszaka a középkori magyar történelemnek, ezért is tartották fontosnak az est megszervezését.

 

A 2018. évet Mátyás király emlékévnek nyilvánította Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága. Az emlékévet Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója indokolja, és legfőképpen az, hogy Mátyás király erőskezű, jelentős uralkodóként vonult be a magyar történelembe, aki uralkodása alatt megerősítette a Magyar Királyságot. Az emlékév aktualitását ezenkívül az adja még, hogy 2018-ban van Mátyás király születésének 575. évfordulója is.

 

Ricz Péter a történelmi előadásában átfogó képet festett a XV. századról, mely korszak a történész szerint sorsfordító időszak volt Európa fejlődésének szempontjából egészen a XX. századig. A nyugalmazott főmuzeológus hangsúlyozta, hogy Mátyás király személye szorosan kötődött Szabadkához, de ennek fordítottja is igaz volt, Szabadka ugyanis szorosan kötődött azokhoz a városokhoz, amelyeket Mátyás király a székhelyének választott, de leginkább Budához. A történész Mátyás király szabadkai kötődései kapcsán kiemelte: uralkodása idejéből két dokumentumban említik városunkat. Az egyik szerint Mátyás az édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozott egy nagy földterületet Szabadka környékén, a dokumentumban több helység is meg van nevezve, például Tavankút, Györgyén, Csantavér, Ludas és még számos más település. A történész hozzáteszi, ebben a felsorolásban Szabadka nem szerepel, ami arra enged következtetni, hogy a város éppen akkor nem állt Mátyás tulajdonában, korábban viszont igen. A másik dokumentum, mely a magyar uralkodót Szabadkához köti, a vár felépítése kapcsán született. Eszerint Mátyás király Dengelegyi Pongrácz Jánosnak adományozta Szabadkát, aki a város területén — pontosan nem tudni, hol — egy erődítményszerű várkastélyt emelt. Ez az építmény egyébként a későbbi évek folyamán átvészelte a törökök uralmát, akik kaszárnyának használták az épületet, erről is maradtak írások. Végül az 1686. évi nagy keresztény felszabadító háború a szabadkai várkastélyt is elsöpörte a Duna—Tisza közén akkor fellelhető többi török erődítménnyel együtt. A XVII. század végétől nem tudni, mi lett a sorsa. Ricz kiemelte, elképzelhető, hogy a barátok temploma és rendháza is valóban a vár „anyagából” épült. Hozzátette: amíg ezt egy célirányos ásatás és kutatás alá nem támasztja, addig ez csak feltételezés marad.

A rendezvény irodalmi-nyelvi összeállításában közreműködött Binszki Teréz és Miklenovics Aranka. Az előadást hegedűjátékával Megyeri Mária gazdagította.


 

 

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink