A sorsfordító lehetőségek szinte mindig kihívások is a szerémségi végeken, a Maradékon élő magyarok számára. Korábban is sokszor tapasztalhatta a falu, melynek megközelítőleg 2300 lakosa van, hogy csak összefogva, támogatással küzdhet eredményesen a megmaradásáért. Az újabb idők megpróbáltatásait túlélve, 1993-tól, a leégett református parókia újraépítése óta folyamatosak a változások. 1996-ban az I. anyanyelv-ápolási tábort — s azóta mindegyiket — a parókián tartották meg. A gyerekek, a fiatalok legtöbbje újra elkezdte tanulni édes anyanyelvünket. Az elhintett mag, ha megannyi gond árán is, de mindig megújul azóta. Előrelépés, hogy Maradékon szeptember 1-jétől ismét intézményes lesz a magyar nyelvű oktatás is. A Branko Radičević Általános Iskolában megnyílik a bilingvis, összevont tagozat, elsőtől negyedik osztályig. Eddig Detlin Anikó, Berta György, Ipacs Márta, Majstorović Štefan és Harák Bojan tanulók iratkoztak be az első ilyen tagozatra. Tanítónőjük Losonc Szintia lesz, akinek van tapasztalata benne, hogy mivel jár nem anyanyelven elkezdeni a tanulást. Számára kihívás ez a lehetőség. A gyermekek helyzetét látatlanul is átérzi, s nagyon szeretné, ha közösen el tudnák érni, hogy ne csak megtanulják, hanem meg is szeressék anyanyelvüket.

Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, oktatási, jogalkotási és nemzeti kisebbségi — nemzeti közösségi titkár történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy harminchét év kihagyás (1978-ban szűnt meg a magyar tagozat) után megvannak a feltételek a tagozat megnyitására. Eddig öt (egy elsős, két másodikos, egy-egy harmadikos és negyedikes) kisdiákot írattak be szülei a bilingvis tagozatra, vagyis néhány tantárgyat (az angolt, a szerbet, a képzőművészetet, a tornát) a szerb osztályokkal együtt tanulják. A Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Oktatási Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság tisztségviselői a közelmúltban egy megbeszélést tartottak a szülőkkel a kétnyelvű tagozat megnyitásának jelentőségéről, és ez az érdeklődéstől függően megalapozhatja a magyar tannyelvű tagozat megnyitását Maradékon.

Hogyan vélekednek minderről a maradékiak? Inđija község tanácsnoka, Berta Zoltán sokat beszélgetett a szülőkkel, ott volt a szülőértekezleten is:

— A bilingvis tagozat megnyitása nem volt egyszerű. A legnagyobb ellenállást Újvidék, az illetékes Erdély Lenke és Vicsek Annamária tanúsította, sajnos éppen azok, akiktől a legkevésbé vártuk. Éppen azok ellenezték az ötletet, akik az oktatási stratégiáért felelnek, és beindították az iskolabuszt Maradék meg Újvidék között. Eleve úgy vélekedtek, hogy nem megvalósítható a magyar oktatás a szórványok szórványában. Nyilas titkár úrral nem így gondoltuk: keményen kiálltunk a tagozat megnyitása mellett. Ne maradéki diákokkal töltsük fel az újvidéki osztályokat, hanem Újvidéken oldják meg, hogy minél több magyar gyerek tanulhasson az anyanyelvén. Újvidéken és a környező településeken is közlekedhetne egy iskolabusz, mely a diákokat elvinné azokba az iskolákba, amelyekben magyar nyelvű oktatás folyik. Így megelőzhető lenne, hogy ne szüntessék meg a már meglévő tagozatokat. Maradékon pedig arra kellene törekedni, hogy itt legyen a központ, ahova iskolabusszal hozzák be a gyerekeket a közeli falvakból: Béskáról, Dobradóról, Satrincáról, a víkendtelepülésről. Megközelítőleg 7-8 kilométeres körzetről beszélek. A szórványban ilyen stratégiára lenne szükség a jövőben.

Kezdeti eredményként örülök neki, hogy május óta eddig eljutottunk, bár abban reménykedem, hogy a tanévkezdésig még néhány szülő és gyermek meggondolja magát. Végig jelen voltam a beszélgetéseken a tartományban, az önkormányzatban és az iskolában, mondhatom, hogy az MNT indítványát minden szinten támogatták. Inkább a szülők vonakodtak dönteni. Nehéz volt áttörni a majdnem negyven éve vastagodó jeget a magyar tagozat megszűnésével kapcsolatban. Nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy megtanulták volna anyanyelvüket. Mindent figyelembe véve itt, a szórványban pillanatnyilag a kétnyelvű módszer tűnik a legelfogadhatóbbnak. Ezt Hajnal Jenő, az MNT elnöke is megerősítette, így elkerülhető lesz a magyar diákok kiközösítése az iskolában. A szülőknek tetszett a módszer, és azt is vonzónak találták, hogy a tanítás után lehetőség lesz napközis foglalkozásokra is, melyek során a gyermekeik megírhatják majd a tanító nénivel és más oktatókkal együtt a leckéjüket, és játékosan gyakorolhatják a magyar nyelvet. Losonc Szintia tanító néni valójában küldetést teljesít majd. Iskola nélkül nehéz megtartani a kulturális identitásunkat.

Nem volt megbeszélve, de néhány család mégis szívesen megosztotta véleményét a tagozat megnyitásáról.

— Nem merek sem jót, sem rosszat mondani. Sokáig gondolkodtam, végül a másodikba induló fiunkat, Györgyöt beírattuk a bilingvis tagozatra — kezdte az édesapa, Berta György. — Amikor a mi nemzedékünk iskolába indult, nem volt szabad magyarul beszélni. A hetvenes években még templomba sem lehetett szabadon járni. Most egészen más a hangulat, megváltoztak a körülmények. Az őszülő hajú emberek — részben a honosítás, a magyar állampolgárság elnyerése miatt, de főleg érzelmi okokból — sajnálják, hogy nem tanulhattak meg jobban magyarul. Tavasz óta tudok a lehetőségről, először a református templomban hallottam róla, ahol az óvoda is működik, amióta a fiatal lelkipásztor, Halász Dániel szolgál a falunkban. Jó, hogy kétnyelvű lesz a tagozat, és az is, hogy itt van, helyben. Tavaly azért nem írattuk magyar iskolába a fiunkat, mert Újvidékre kellett volna utaznia.

— Ha már mi hibáztunk, hogy nem tanultunk meg magyarul, legalább a gyerekeinknek adjuk meg ezt a lehetőséget — fűzte hozzá Ružica Markuš, György édesanyja, akinek felmenői között magyarok is vannak. — Egy kicsit beszélem a nyelvet, de majd tanulni fogok a kisfiamtól — tette hozzá mosolyogva. — Felnőttként sajnáljuk, hogy nem tanultunk meg magyarul. Későn értettük meg, hogy minden nyelv aranyat ér. Ez olyan lehetőség gyermekeinknek, amelyet nem szabad elszalasztani.

A fiuk, György csak annyit mondott, hogy a legjobb barátja is átiratkozott, aminek nagyon örül.

— Tetszik az elgondolás, reméljük, hogy a gyakorlatban is jó lesz — mondta bizakodva Detelin Irén, Anikó édesanyja. Kislánya Horvátországban volt vendégségben. A kisfia jövőre lesz iskolás, most a református óvodába jár. — Az a legfontosabb, hogy a gyerekeink megtanuljanak választékosan beszélni. Mi, akik főleg otthon tanultuk meg anyanyelvünket, másként beszélünk, mint a magyarországiak. Csak most érzem annak a hátrányát, hogy az iskolában nem tanulhattunk magyarul. A gyerekeink már jól beszélnek szerbül. Ha játszanak, egymás között szintén szerbül beszélnek. Most legalább megtanulnak magyarul is.

Maradék víkendházas részében telepedett le néhány éve egy Ausztráliából visszaköltözött fiatal család. Az anyuka, Benedek Teréz Erdélyben, az apuka, Jay Nara pedig Belgrádban nőtt fel. Kisfiuk, Nikola Nara az ősszel indul iskolába. A szülők még gondolkodnak, hogy fiukat Maradékra vagy Újvidékre írassák-e be iskolába. Maradék jóval közelebb, mindössze hat kilométerre van a házuktól. Ez meghatározó szempont, és a másik, a kétnyelvű tanítás sem elhanyagolható tényező. Niki magyarul és angolul beszél, szerbül alig tud. Az édesapja azt szeretné, ha ezt a nyelvet a magyarral egyidejűleg sajátítaná el. Teréz a döntést az Úr csodás működésére bízza, mert hisz a keresztyén tanítás varázserejében. Búcsúzáskor csak annyit mondott, hogy szeptemberre majd eldől.

Az anyanyelvápolás-órákat 1993 óta Majstorović Szkitsák Ágnes magyartanárnő tartja az iskolában. A férje szerb, a három gyermekük pedig mindkét nyelvet megtanulta. Az édesapjukkal szerbül, az édesanyjukkal magyarul beszélnek. Az elmúlt tanévben az összesen 190 tanulóból 75 járt anyanyelvápolásra:

— Ezekben a gyerekekben, akik most magyarul is tanulnak a bilingvis tagozaton, idővel tudatosodni fog ennek a jelentősége, és remélhetőleg vállalják majd a magyarságukat. Ilyen jövőképem van a most nyíló tagozatokról. Ezek a diákok annyira talán nem olvadnak majd be a többségbe. Otthon nincs alkalmuk magyarul tanulni, mert már a szüleik sem beszélik a nyelvet. Ha viszont az iskolában használják a magyart, akkor bővül a szókincsük, és megváltoznak az esélyeik. Megtanulják majd magasabb szinten beszélni a nyelvet. A gyerekek eddig az óvodában tanultak meg valamelyest magyarul, de ez az iskolában sajnos nem folytatódott, mert csak szerb tagozat volt. Az új lehetőség azonban már itt van, és ha a tervezett napközis foglalkozás is megvalósul, akkor a kétnyelvű oktatás talán azok számára is vonzóbb lesz, akik még nem választottak Újvidék és Maradék közül. Az is előfordulhat, hogy az eredmény láttán a szerb tagozatról fognak majd átiratkozni. A bilingvis tagozat megnyitása szerintem is a legjobb megoldás itt, a szórványban. Másik talán nem is alkalmazható, hiszen a gyerekek alig vagy egyáltalán nem beszélnek magyarul.