Egyáltalán nem befolyásolja az életemet, ha a csillagok (állítólagos) állása szerint a párkapcsolatom éppen krízisben van, ahogyan az sem, ha a héten biztosan megkérik a kezemet. Mert, ugye, ezt írják a csillagok (vagy valaki, akit ezért fizetnek).

Azt azonban el kell ismernem, hogy az alapjellemről szóló megállapítások általában igazak. Én például mérleg vagyok a horoszkópban. Abból is dupla. Ezért hát egész életemben döntésképtelen voltam. Az apró dolgokban is — a zöld vagy a fehér ruhát vegyem fel holnap? —, illetve fontos helyzetekben is. Alig tudtam eldönteni, milyen középiskolát válasszak. Aztán kiválasztottam az elsőt, mely körülbelül megfelelt az elképzeléseimnek. Az egyetemmel ugyanez volt a helyzet. Amiben viszont szerencsés vagyok, hogy Isten (a Sors, a Végtelen, a Felsőbb Erő, kinek hogy tetszik) valahogy mindig helyrerázta az életem olykor-olykor rakoncátlankodó fonalszálait. Éppen ezért egy ideje már tudatosan kerülöm a döntéshelyzeteket, ami nagyrészt sikerül is. Egyszerűen csak hagyom, hogy az ár sodorjon magával, és eddig bármerre vitt is, utólag visszanézve mindig az volt a helyes út.

Ha utazhatnék az időben, vagy legalább egy levelet írhatnék a frusztrációkkal teli, maximalista, örökösen elfogadásra és megbecsülésre vágyó, emiatt pedig folyton ideges és depressziós tizen-, huszonéves önmagamnak, elmesélném annak a kis csitrinek, hogy nem benne van a hiba. Nem az a baj, hogy ő annyira próbál bizonyítani, hanem az, hogy ezt senki sem díjazza. Ilyenkor nem sírni kell, és még jobban igyekezni, hanem hátat fordítani, és új lehetőséget keresni. Mert a lehetőség ott van mindenütt. Csak nem szabad hosszú ideig mérlegelni, és közben várni, várakozni, mert az idő fogy. És aki vár, várakozik, egyszer csak azt veszi észre, hogy már nincs mire...

A lassan közeledő tavasz (igen, már csak egy kicsivel kevesebb, mint egy hónap) legyen hát az új kezdetek időszaka! Zárjuk le, ami rossz volt, és kezdjünk bele egy új, tisztább holnapba! Én most is az ösztöneimre fogok hallgatni, és hátradőlve sodródom az árral — bízva benne, hogy a jövő majd meghálálja a jelen döntéseit.