Elismerés a hétköznapok hőseinek

Elismerés a hétköznapok hőseinek

Mindig is csodáltam azokat a lelkes egészségügyi dolgozókat, akik nap mint nap panaszokkal, betegségekkel, halállal, fájdalommal találkoznak, és ennek ellenére másnap újult erővel kezdik elölről. Ehhez a munkához az élet és az embertársaink szeretete is szükséges.


Cseke Gitta és Suzana Jovanović

Aki emberekkel dolgozik, annak nem munkája, hanem hivatása van, hiszen nem tárgyak vagy gépek vagyunk, hanem élettel teli, emberi bánásmódot érdemlő személyek. A kórházban, kiszolgáltatott állapotban, ezt még fokozottabban érezzük, ezért nem mindegy, hogy az ott dolgozók hogyan viszonyulnak hozzánk.

Az ápolónők nemzetközi világnapja alkalmából a Szabadkai Közkórház is megválasztotta a 700 dolgozója közül a hivatás példaképeit. A pacséri Cseke Gitta mögött harmincöt évnyi ápolónői munka áll, és mindmáig lelkes dolgozója az egészségügyi intézménynek.

— 1980-ban fejeztem be az Egészségügyi Középiskolát Zentán, és azt az ígéretet kaptam, hogy a pacséri vagy a Topolya községi egészségügyben kapok majd munkát, mivel pacséri vagyok, és a szülőfalumban végeztem el a kötelező gyakorlatot. Soha nem gondoltam volna, hogy kórházban fogok dolgozni, mivel az itteni munka a középiskolai gyakorlatok során nem nyerte el a tetszésemet. Kalandos utat jártam be, mire rendesen munkába állhattam. 1982-ben a Szabadkai Közkórház ortopédia részlegén kezdtem gyakornokként, majd a reanimáción dolgoztam. 1985-ben egy évig a belgyógyászaton voltam ápolónő, 1986-tól pedig a koronáris egység munkatársa vagyok. Rengeteget köszönhetek Palágyi Marikának, aki sok mindenre megtanított. Munka közben az ember észre sem veszi, hogy mennyi mindent tud, mennyire tapasztalt lett. Kislánykorom óta nővér szerettem volna lenni, noha a szüleim próbáltak lebeszélni róla. Ma is nagyon szeretem a munkámat. Pedig fizikailag és pszichikailag is nehéz hivatás, mivel kevesen vagyunk, az üres munkahelyekre pedig nincs jelentkező, mert sokan kimentek külföldre. A mi osztályunkon súlyos szívbetegeket is ápolunk, és nem vagyunk elegen ketten egy váltásban a nyolc ágyra, kellene mellénk legalább még egy harmadik személy. Ám ha négyen volnánk, még akkor sem ülnénk tétlenül, mert rengeteg a munka. Sok időt elvesz a papírmunka, valamint az, hogy mindent be kell vinni a számítógépbe. Viszont nekünk mindig a beteg az első, az adminisztráció ráér. Nagy előrelépés, hogy december óta a kórházban is elindult a szívkatéterezés, mely életmentő műtétnek számít.

Gitta szerint előny, ha valaki emberekkel dolgozhat, mert a betegtől is sok mindent lehet tanulni.

— Különböző típusú emberek kerülnek be a kórházba betegként, és ők mindig a nővérnek mondják el a problémájukat vagy a gondolataikat. Amikor valaki befekszik hozzánk, akkor meg van ijedve az idegen környezettől, a sok új ingertől, és fontos, hogy ilyenkor megnyugtassuk, illetve ismertessük vele a házirendet. Azt kell éreznie, hogy jó kezekben van.

Gitta elmondta, hogy egyáltalán nem számított erre a kitüntetésre, mert úgy gondolja, hogy a kórház dolgozói közül többen is megérdemelték volna.

Suzana Jovanović a fiatal ápolónők legjobbjaként kapott díjat.

— 2005 januárjában kezdtem dolgozni az ortopédián, és 2017 júliusában kerültem át a műtőbe. Azért választottam ezt a hivatást, mert mindig is szerettem volna segíteni az embereknek. Ez az ápolónői hivatás előnye, a segítségnyújtás lehetősége. Rendkívül felelősségteljes munka, melyet komolyan kell venni. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fiatalon kivívtam a szakma elismerését.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink