Sportpályafutását tizenhárom évesen a palicsi úszóklubban kezdte, ahol nyáron úszással, télen pedig jégkoronggal foglalkozott. Aktív úszóként 100 pillangón és 200 mellen több alkalommal megnyerte Szerbia bajnokságát. A II. szövetségi ligás Spartacusban vízilabdázott, a Spartacus jégkorongozóival két alkalommal harmadikak lettek az országban, a belgrádi Partizan csapatával pedig ötször nyerték meg az országos bajnokságot. A jugoszláv jégkorong válogatott tagjaként részt vett az 1957. évi moszkvai világbajnokságon.

Sportpályafutása lezárását követően edzőként, valamint vízilabda és jégkorong játékvezetőként tevékenykedett. Irányította a Spartacus vízilabdázóinak munkáját, jégkorongban játékvezetőként működött közre a norvégiai ifjúsági világbajnokságon, a szentpétervári és a moszkvai vb-n, az 1984. évi szarajevói téli olimpián pedig a Jugoszláv Jégkorongszövetség Játékvezetői Testületének elnökeként dolgozott.

Pedagógusi pályafutását 1954-ben a magyar gimnáziumban kezdte, majd leszerelését követően a tanítóképzőbe került. A Műszaki Középiskolában is dolgozott, tizenhét évet pedig a Műszaki Főiskolán töltött. A tanítóképző csapatával zsinórban háromszor nyerte meg a szerbiai csapatbajnokságot atlétikában, a női kézilabdázókkal pedig még a Spartacus országos bajnokcsapatát is kiütötték a jugoszláv kupából. 1992. október 2-án vonult nyugdíjba.

Több évtizedes eredményes munkájáért 1964-ben Májusi Díjban, 1989-ben Jovan Mikić Spartak-díjban részesült, 1998-ban megválasztották Szabadka díszpolgárává, 2016-ban pedig a vajdasági sportélet felvirágoztatása, a tehetséges fiatalok felkarolása és gondozása terén példamutató pedagógusi pálya elismeréseként átvehette a Magyar Arany Érdemkeresztet.

Ladóczki Gábor emlékére a szabadkai városháza dísztermében ma gyászülést tartottak, végső nyugalomra pedig szintén ma helyezték a Bajai úti temető Péits kápolnájából.

Szalai Attila felvétele