home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Eldobjuk az agyunkat?
Tóth Péter
2018.04.14.
LXXIII. évf. 15. szám
Eldobjuk az agyunkat?

Civilizációnk fejlődése felgyorsult, ehhez nem fér kétség. A tudományos felismerések, felfedezések mindenképp előrelépésnek tekinthetőek, még akkor is, ha sokan szeretik kiemelni mindennek az árnyoldalát. Teszik ezt a légkondicionált otthonuk hűvöséből, feldolgozott élelmiszerek és italok fogyasztása közben, az internet előnyeit élvezve. Nem ritka eset, hogy olyanokkal találkozunk, akik például a villanyáram nélküli, tanyasi élet romantikájáról beszélnek, viszont pánikba esnek, ha nincs térerő, vagy elmegy a net. Sokan közülük a legegyszerűbb ételek elkészítésére vagy tárolására sem lennének képesek.

A táplálkozási lánc (egyik) csúcsáról az ember mára az élővilág legkiszolgáltatottabb, legsebezhetőbb fajává küzdi fel (más nézőpont szerint: le) magát. Mégis mi vagyunk a legsikeresebbek, mert képesek vagyunk a túlélésre a legforróbb sivatagokban, a sarkvidéken, sőt, még a világűrben is. Mindez az agyunknak, az értelmünknek köszönhető: felismerjük a folyamatokat, megértjük bizonyos dolgok lényegét, eszközöket tudunk készíteni és felhasználni. De önmagunkban semmire sem vagyunk képesek. A felhalmozott tudás, az előre megalkotott eszközök nélkül nehezen boldogulnánk. Talán még azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy sehogy!

Korábban általában az volt a közfelfogás, hogy a technika/technológia fejlődése hozzájárul majd ahhoz, hogy több szabadidőnk legyen, melyet kreatív tevékenységekre, a saját testi és lelki fejlődésünk előmozdítására fogunk tudni fordítani. Pedig a legtöbb esetben nem ez játszódik le: a vívmányok, az eszközök, a felfedezések mindenképp pozitív fordulatnak tekinthetőek, ám van egy „kellemetlen” mellékhatásuk. Elkényelmesítik az embert. Nem is olyan régen, csupán néhány száz évvel ezelőtt az emberek többségének egész nap nehéz fizikai munkát kellett végeznie az életben maradás feltételeinek megteremtéséhez. A megmaradt csontok vizsgálata alapján egy átlagos középkori földműves olyan jó erőnlétnek örvendett, mint a mai élsportolók.

Az internet korszaka szintén hozott egy hatalmas áttörést, illetve újabb kockázatokat is. A teremtés csúcsa, a Homo sapiens egyéni sorsa ma már sok esetben szó szerint egy vékony drótszálon függ. Az internet az életünk szerves része lett. Nélküle sokan nem tudnánk dolgozni, jelentősen szűkülnének a szórakozási és tájékozódási lehetőségeink, továbbá nehezebben tudnánk tartani a kapcsolatot szeretteinkkel és munkatársainkkal is. Napjainkra világunk internetfüggővé vált, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Már a „veteránok” is, vagyis az 1964 előtt születettek is mind inkább elsajátítják a számítógépes alapokat. Idősotthonokban, nyugdíjasklubokban is rendszeresen szerveznek tanfolyamokat. De vajon megúszható-e mindez mellékhatások nélkül? Aligha! Több agykutató már korábban is figyelmeztetett, hogy agyunk nem minden esetben képes alkalmazkodni a rázúduló hatalmas adatmennyiséghez. Az információrobbanás annyira rövid idő alatt ment végbe, hogy ez egészen biztosan nem elegendő a biológiai adaptációhoz. Ha pedig biológiailag nem tudunk alkalmazkodni, akkor csak az értelmünkre hagyatkozhatunk. Az online világ tudatos kezelése nélkül nehezen boldogulhatunk. S a jövőben ez valószínűleg még inkább igaz lesz.

Globálisan nézve persze hatalmas a különbség az emberek között, hiszen bizonyos országok és az azokban meglevő társadalmi rétegek eltérő mértékben férnek hozzá a technológiai vívmányokhoz. Kínában és Indiában például a népességnövekedés sebessége teljesen más szocializációs lehetőségeket teremt a gyerekek számára, mint például Dániában vagy Svájcban. A fiatalok, az Y és a Z generáció tagjai azonban már szinte mindenhol a számítógépekkel együtt nőttek fel, együtt élnek a technika legújabb vívmányaival. Még érdekesebb a 2010 után született alfa generáció helyzete. Nem tudjuk, mindez hova vezethet.

Az evolúció sosem áll meg. Változunk, viszont nagyon lassan. Ami az agyunkat illeti, a mai ember aligha intelligensebb, mint a 10 000 évvel ezelőtti elődeink. Az összegyűjtött tudás az, ami nagyobb, ezért élünk másképp. A fizikai állapotunk szintén más, csakhogy a kényelmesebb életmód ezen a téren már meghozta a hanyatlást. Most pedig, hogy az agyunk „funkcióit” is egyre inkább gépekre bízzuk, vajon annak a visszafejlődése is megindul? Bizonyos perspektívából ez lehet a jövő egyik meghatározó kérdése.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..