Elcsendesedés a dobogókői ösvényen

Elcsendesedés a dobogókői ösvényen

Fáradhatatlan zarándokútjukat járó felfedezőkként kóstolgatjuk az előttünk feltárulkozó világ tartalmát. Egymásra hangolódó elcsendesedéssel.

Óceánszemű mátkámmal ezúttal a Dobogókövet látogattuk meg. Pilisszentkereszt község kicsinyke településrészét, amely – természetes varázsa és spirituális vonzereje révén a kárpát-medencei természetjáró és rekreációs turizmus egyik fellegvárává emelkedett anno, s maradt mindmáig. Legmagasabb pontja a 700 méter magas Dobogó-kő, amelyről nemcsak a Dunakanyarra és a Börzsönyre nyílik remek kilátás, de mondják, tiszta időben akár a Magas-Tátra is kivehető.


A szerző felvételei

„Tudtad, hogy amikor hálás vagy, nem tudsz ítélkezni?” – szegezte lelkiismeretem vértjének a kérdést hirtelen egy felirat a siketek Mária kegyhelyén. Odafönn a Pilisben, a Thirring-körút egyik jelentős stációján. Megannyi akadályon, kapaszkodón és meredélyen túl. Igen. Vagyis nem. Vagyis… Magyarázkodnék, s mivel teszem, seperc alatt össze is keveredem alaposan! Hiába ismerem az írást, az életigazságok idővel valahogy mindig hátrább kerülnek mindennapjaimban. Pedig… Holott… De hát én…

Ilyenkor már csak az elcsendesedés segít. Amiben tulajdonképpen minden benne van.
 


 

„Madár csicsergéstől hangos dobogókői hegyen,
hol szebben trilláz a dalos madár a hegyen,
hol bódítóbb a fű, a fa, virág illata,
hol fényesebb az égnek csillaga,
hol fűszőnyegen a vándor halkan jár,
hol az emberek is jobban szeretik Máriát,
hol Mária is szívesebben kéri Szent Fiát…”
(Dobogókői vándor imája – részlet; ismeretlen szerző)

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink