Magyarittabén a református templomban és a 103 éves Kossuth-szobornál tartották meg az emlékünnepséget az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. Hagyományosan és lélekmelengetően, de két olyan mozzanattal, ami újdonságnak számított: a három vajdasági magyar párt együtt koszorúzott, Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét viszont füttyszó fogadta.
Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével dr. Szilvágyi Tibor őrnagy, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének katonai attaséja, Siposné Lukács Ilona konzul a szabadkai főkonzulátusról, dr. Lódi Gábor, a tartományi kormány alelnöke, Böröcz József, az MNT alelnöke, Dobai János, a VMSZ alelnöke, Ágoston András, a VMDP és Páll Sándor, a VMDK elnöke.
A református templomban Marton Károly magyarittabéi esperes köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi istentisztelet része volt a helybeli énekkar és a mezőtúri vendégek fellépése. Az igét id. Beszterczei András mezőtúri lelkipásztor hirdette, aki a bárka-hasonlatot domborította ki. Arról beszélt, hogy ilyen bárka lehet az egyház, a templom, a gyülekezet, amely összegyűjti az embereket. Nagyon megható percek voltak, amikor a jelenlévők a kórussal együtt dúdolták az Ott, ahol zúg az a négy folyó című dalt, majd Némedi Imre elszavalta a Szózatot, ami végül énekben is felhangzott.
A Kossuth-szobornál Buka Boglárka, a magyarittabéi anyanyelvápoló csoport tagja verset mondott, a békési Hégey László hazafias dalokat énekelt, Hevesi Tibor pedig a Kell még egy szó című dalt adta elő - átéléssel, magas színvonalon.
Szakáll Ferencnek, a helyi közösség elnökének az üdvözlő szavai után az alkalmi beszédek következtek. Siposné Lukács Ilona konzul Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét hozta el, amit az ünneplő közösség nem fogadott nagy örömmel, sőt, többször füttyszó és a nemtetszés hangos kinyilvánítása hallatszott. A Magyar Nemzeti Tanács nevében Böröcz József alelnök lépett a mikrofonhoz. A történelmi események méltatása után feltette a kérdést: mit üzennek nekünk a szabadságharc hősei a múltból?
- Többek között azt, hogy nem kell választanunk az európaiasság és a magyarság, haza és haladás között, mert a kettő csak együtt képzelhető el. Minél nagyobb számban ott kell lennünk a parlamentben, nemzeti tanácsot kell alakítanunk, amely küzd az érdekeinkért, és egységesen kellene támogatnunk a szervezeteinket, intézményeinket. Ha nem tanulunk meg végre összefogni, ha nemcsak hagyjuk, hanem magunk szélesítjük az egyet nem értést sorainkban, akkor előbb-utóbb legyőzetünk és elveszejtünk.
Ágoston András, a VMDP elnöke a ,,tanuljunk meg kicsik lenni” elvet bírálta, majd kijelentette, Budapestnek el kell végre döntenie, mit akar tenni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseivel.
- Ha Budapest ma a ,,tanuljunk meg kicsik lenni” elv alapján azt mondja, hogy támogatjuk az autonómiát, de csak akkor, ha az összhangban van az európai normákkal, és ha azt támogatja a helyi többség is, akkor ez nem elég. A vajdasági magyarok esetében, tekintettel arra, hogy Kosovo kapcsán már a nagyok is ide figyelnek, a nemzet ellen való történelmi tett az is, ha Budapest nem tesz semmit. Újra kell gombolni a mellényt. De nem valaki másnak, hanem a ma tevékenykedő politikus nemzedéknek. Az autonómia és a kettős állampolgárság ügyében is.
Dr. Páll Sándor, a VMDK elnöke szerint is végső ideje volna a magyar pártok együttműködésének és a tanulság levonásának a küszöbönálló tartományi és helyhatósági választások végett. Javasolta, hogy a két szervezet elnöksége két héten belül, de a VMSZ által megjelölt időpontban, tartsanak együttes ülést Óbecsén, és erre az ülésre célszerű volna meghívni a VMDP és az MPSZ vezetőit is.
- Most nem azt kell megfogalmaznunk, hogy miben nem értünk egyet! Éppen ellenkezőleg, itt és most minden hátsó szándék nélkül a legkisebb közös nevezőt kellene megtalálni. (...) Véleményünk szerint a vajdasági magyarság megoldatlan kérdéseinek nyílt és megnyugtató rendezését az egyidejűség és az azonos mércék alkalmazásával lehet megvalósítani. A mi problémáinkat egyidejűleg kell rendezni a kosovói szerbek helyzetével, azonos mércék alkalmazásával. Ami nekik jár, az minket is megillet!
Pál Károly, a VMSZ elnökségi tagja Kosszuth Lajos szobra köré szőtte a gondolatait, amelyek arra vonatkoztak, hogy csakis akkor maradhatunk meg, ha reálisak vagyunk, és akarjuk is azt.
- Igazodik-e tevékenységünk az elmúlt időszakban ahhoz, amit Kossuth Lajos és a magyar szabadságharc jelképez? Módosítani kell azt, amit nem jól tettünk. Módosítsuk azért, hogy megmaradhassunk. Az elmúlt választás is ezt mutatta meg. Össze kell tartanunk, össze kell fognunk, mert csak egységesen, erősen, a közös célokban egyetértve tudunk magyarságunkért tenni. Ebben a harcban elsősorban önmagunkra hagyatkozhatunk. Kívánom, hogy ez a mai nap hozza meg a változást, hozza meg a vajdasági magyarság akaratát, hogy másként, szebben, jobban éljen.
Az idézett részletekből kitűnik, hogy valamennyi szónok az összefogás fontosságát hangsúlyozta, majd ezt a szándékukat tettel is bizonyították. Olyasmi történt, amire hosszú évek óta nem volt példa: az ünnepség végén, amikor a jelenlévők a kegyelet virágaival borították be az átlőtt szívű Kossuth-szobor talapzatát, Ágoston András, Páll Sándor és Pál Károly közös koszorút helyezett el. Ezt a nemes gesztust az egybegyűltek tapssal üdvözölték.