* Miért döntött az ötvenes években úgy, hogy építészettel kíván foglalkozni?
- Fiatal koromban elsősorban a művészetek érdekeltek. Az apám asztalos volt és azt mondta, hogy ,,fiam, legyél te építész, mert abban is van valami művészet, s legalább lesz pénzed'. Így lettem építész. Pénzem persze nem lett, mert az ötvenes évek végén 13OO forintos kezdő fizetéssel, gyerekekkel nem nagyon lehetett előre jutni. Viszont, Istennek hála, a szakmámat nagyon szeretem a mai napig is. Hosszú, kitartó munkával előrejutottam.
* Térségünkben Ön az organikus építészet egyik fő képviselője. Hogyan került kapcsolatba ezzel a stílussal, miért tartja fontosnak?
- Egyetemistakoromban, a szép emlékű Weichinger tanár úr közbenjárására, engedélyezték néhányunknak, hogy a dokumentációs irodában tanulmányozzuk az ott levő kéziratokat. Itt találtam rá Frank Lloyd Wright walesi származású építész munkáira. Így kerültem kapcsolatba az organikus építészettel, amely a XIX. század második felében William Morris munkásságával indult. Orbán Balázs a levert forradalom után kezdett el érdeklődni a magyar népművészet iránt, akkor, amikor Morris is dolgozik. A pénzvilág ekkorra Nagy-Britanniában már tönkretette a juhászokat, a manufaktúrákat és létrehozott egy olyan textilipart, amelyben ezekre az emberekre nem volt szükség. Ekkor indult egy részben szociális mozgalom, mely az angolszásszal szemben az ősi kelta, walesi és skót hagyományokra épült, hogy megmentsék az emberi szellemet attól a gondolatvilágtól, ami elindult. Ebből jött létre ott is és itt Magyarországon is egy olyan folyamat, aminek az volt a célja, hogy feltárja azokat a ősi jeleket és mintákat, amelyek univerzális természetüknél fogva egy új impulzus indítói lehetnek. 1905-öt írunk, amikor Galánta felé megy egy parasztszekér - fénykép őrzi ezt a jelenetet -, s abban ül egy puha kalapos férfi parapléval, és viaszlemezekre veszi fel azokat az ősi dalokat, amelyeket a magyar néphagyomány szájról szájra adott át. Bartók Béla volt az. Őt követi Kodály Zoltán és a többiek. Ennek hatására létrejön egy olyan építészi irányzat, mely gyönyörű épületekkel tűzdeli tele Budapestet, Marosvásárhelyt és Szabadkát. Ehhez a mozgalomhoz kapcsolódik később Koós Károly és köre. Az ötvenes években pedig jómagam. Ez tehát egy folyamatos szellemi mozgás, nem egy hirtelen ötlet. Egyfajta makacs ellenállás ez tehát, mert a pénzvilág arra törekszik, hogy az ember elveszítse önálló szellemi karakterét és belső énjét, hogy egy virtuális valóságba menjen át, hogy ott gátlástalanul lehessen manipulálni. A pénz elszakadt alapvető funkciójától és Istenné változott az ember szemében. Ez alapvetően befolyásolja mindennapi életünket és a Kárpát-medence sorsát is.
* A Kárpát-medencét járva mindenütt az Ön által tervezett épületekbe botlik az ember. Van ebben egyfajta tudatosság?
- Nincsen. Ez így alakult. Hívtak Dunaszerdahelyre, amelyet félig leromboltak a szlovákok, s 16 éve hozzákezdtünk ott egy munkához, amit máig végzünk. Csíkszeredán a pusztítás nem olyan mértékű, mint Dunaszerdahelyen. Ettől függetlenül itt egy olyan nagy munkába vágtunk bele, aminek a befejezését én már nem fogom megélni. De vannak olyan növendékek, akik utánam is meg tudják majd csinálni.
* Szinte mindent elért, amit egy ember a szakmai életben elérhet. És vállalta a közéleti szereplést is. Miért? Nem érzi úgy, hogy ez a szakmai karrierjére nézve káros lehet?
- A karrieremet már befejeztem. Úri jókedvemben dolgozom, s mert szeretem a szakmámat, s mert szeretem az embereket szolgálni. Ebbe beletartozik az is, hogy ha az ember úgy véli: tudja, milyen egy szabad és polgári társadalom - ellenben azt látja, hogy a társadalom, amelyben él, kényszerpályán mozog, kénytelen a közéletbe bekapcsolódni. Magyarországon, negyvenéves kontraszelekció után, egy ilyen helyzetben az ember nem tud otthon maradni és hallgatni. Én nem hiszem, hogy az építészeti munkámat ez hátrányosan befolyásolja. Legfeljebb ellenségeket szerzek magamnak, de ők akkor is az ellenségeim lennének, ha nem lépek ki a közéletbe.
* December ötödike után pár nappal vagyunk. Akarva-akaratlanul felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan jutott idáig Magyarország, a magyarországi társadalom?
- A legalkalmatlanabb politikai pillanatban erőltette ki a Magyarok Világszövetségének elnöke a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. A nem tájékozott, de jó ízlésű emberek nem szívesen mennek ki szavazni akkor, amikor arról kell szavazni, hogy aki magyar, az magyar-e. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a politikai elit a lehető legszerencsétlenebbül reagált erre a provokációra. Tudta ugyan, hogy honnan fúj a szél, s még is azt mondta, hogy ne menjen el szavazni senki.
* Nemcsak a politikai elit, hanem az értelmiség is megosztott. Nincsenek átjárhatóságok, megszűnt a párbeszéd. Várható közeledés, vagy megrekedünk itt?
- Nem foglalkozom a magyar értelmiséggel, mert meggyőződésem, hogy kontraszelekció révén jött létre. Ami fent van, az való le, s ami lent van, az való fel. Ezért szívesebben beszélgetek taxisofőrökkel és ácsokkal, mert ott az igen az igen, a nem az nem. A magyar értelmiség megosztottsága sem érdekel. Ha a magyar értelmiség nem tud arra a színvonalra emelkedni, hogy áttekintse és megértse azt a folyamatot, ami az európai jövő felszámolásáról szól, akkor nincs vele beszélni valóm. Sokkal inkább fontosabb számomra, hogy aktívan dolgozzunk polgári körökben, közéleti emberként itt, a Kárpát-medencében és szót értsünk a szlovák áccsal, a román útépítővel, a szerb szakmunkással. Ez sokkal fontosabb, mint ahogyan azt a magyar értelmiség elképzeli.
* Évek óta húzódik az újvidéki katonai temetőbe létesítendő emlékmű megépítése. Mit gondol erről?
- Engem arra kértek fel, hogy építsek egy méltó emlékművet annak a negyvenezer ártatlan magyar áldozatnak, akiket a bevonuló partizánok néhány nap alatt mészároltak le. A kórógyi templom szétlőtt tornyát és egy dombot rajzoltam meg tele kereszttel. Nem lehet megépíteni az elvakult szerb nacionalisták ellenállása miatt. De egyszer meg fog épülni! S egyszer nekik is a földig kell lehajolniuk az áldozatokhoz. Mert eljön a nap, amikor a szerbeknek is szembe kell nézniük azzal a szörnyű gondolattal, hogy még fizikai munkának is sok egy nap alatt annyi férfit lemészárolni, ahogyan azt 44-ben tették. És nem éri meg. Mert a holtak újra énekelnek. Mert a holtak a falakból is átvéreznek, s megrontják azt a hamis történelmet, amit a gyilkosok művelnek.