„Olyan felelősségtudattal, mint ami önt, az édesapát vezérli, úgy döntöttünk: menjen inkább a kedves leánya más pályára, semhogy a színészi pálya szélén egye a féltehetségek keserű kenyerét.”

A Színház- és Filmművészeti Főiskola Schütz Ila édesapjának küldött leveléből is látszik, hogy a fiatal lány karrierje nem indult üstökösszerűen. Csupán negyedik felvételijén sikerült bejutnia a neves intézménybe. A szigorú vizsgáztató tanárok tévedtek, csupán Szinetár Miklós merte felülbírálni döntésüket, amikor úgy határozott, hogy osztályában szeretné látni az ifjú tehetséget. „Maga egyedi tehetség, de nehezen oldódó, lassan érő ember. Harmincöt éves koráig ne is számítson arra, hogy elkényezteti a szakma.” Ebben viszont a nagy direktornak nem lett igaza, a kisasszony ugyanis már huszonnégy évesen bemutatkozhatott a filmvásznon. Méghozzá rögtön egy Jancsó Miklós-műben, a Csend és kiáltásban. Egy év múlva már főszerepet játszhatott Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi mandit? című klasszikusában. A szandi mandi kapcsán négy próbafelvétel készült, mert a producerek nem voltak megelégedve. Schütz Ila az említett alkotás után ismét együtt forgathatott legfontosabb partnerével, Sztankay Istvánnal. Mélyebb kapcsolat volt az övék, minthogy ezt szavakba lehessen önteni. A közös munkáiknak és a kölcsönös egymásra hangolódásuknak is köszönhető, hogy a felvevőgép előtt Ila kisasszony igazi csillag lett.

A színházban azonban a kezdetekben nem volt ilyen szerencsés. Diplomaosztás után a Mikroszkóp Színpadra került, ám ott szenvedett az alacsony művészi színvonal miatt. Két évet töltött Komlós János gárdájában, ahonnan Ádám Ottó a Madáchba szerződtette. Ott kiváló közegbe került, hiszen a társulatnak akkoriban olyan tagjai voltak, mint Tolnay Klári, Pécsi Sándor, Gábor Miklós, Márkus László. Noha karrierje ígéretesen alakult, magánélete nem volt zökkenőmentes. Első férjétől, Halász Mihály operatőrtől három évnyi házasság után elvált. Második társával, Dégi Istvánnal is örök hűséget esküdtek egymásnak, és bár gyermekük is született, öt esztendő elteltével életüket külön úton folytatták.

Az 1971-ben készült Madárkák újabb mérföldkő Schütz Ila szakmai fejlődésében. Böszörményi Géza remekében Bánsági Ildikó mellett ragyogott. A Filmgyár a hetvenes évek elején rengeteg munkával árasztotta el a komikát. A Nyulak a ruhatárban című alkotást az akkori csehszlovák mozgóképek világa ihlette. Páger Antallal együtt Schütz Ila egy újabb kiváló alakítást nyújtott. A kezdetekben öt esztendő alatt tizenhárom egész estés képmesében számítottak rá. Valami mégis megtörhette ezt a szerencsés kezdést, a következő három évtizedben ugyanis mindössze tizenkét alkalommal mókázott a celluloidon. 1979-ben megtalálta élete szerepe. Sztankayval több mint ötszáz alkalommal léptek közösen a deszkákra a Jövőre veled ugyanitt! című Bernard Slade-darabban, és a könnyed kétszereplős komédiából legendát csináltak.

Schütz Ila Thália szentélyében olyan szeszélyes és bohókás lehetett, mint amilyen valójában is volt. A művésznő a tisztes siker után végre megtapasztalhatta, hogy milyen az, ha az embert egy egész ország szereti. Néha mégis elképzelte, ahogyan hivatalnokként megsavanyodva, minden főnökkel összeveszve nézi a falat valahol.

Saját bevallása szerint nem tudott játszani. Nem tartotta magát igazi színésznek, csak egy olyan halandónak, aki bizonyos szituációkban létezik. Nem egy alapanyag volt, hanem egy élő fa, melyet nem lehet vagdosni meg gyúrni, mert akkor fűrészpor válik belőle. A szerep előbb-utóbb hozzásimult. Noha úgy érezte, hogy eleget taposott a Földön, mégsem tudott rájönni arra, hogy ki vagy mi is az a Schütz Ila...