home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Egyházaskéren egy ház, majd egy sem?
Tóth Lívia
2009.04.08.
LXIV. évf. 14. szám
Egyházaskéren egy ház, majd egy sem?

Még állnak a falak - Maros Antal fotójaNéhány éve nem jártam arra. Azóta nagyon tönkrement az a keskeny betoncsík, amely Feketetóról Egyházaskérre vezet. A falu szélén elhagyottnak tűnő házak fogadnak. Majd visszafelé lefényképezzük - mondom az útitársamnak, de hamarosan kiderül, ha végigsé...

Még állnak a falak - Maros Antal fotója

Néhány éve nem jártam arra. Azóta nagyon tönkrement az a keskeny betoncsík, amely Feketetóról Egyházaskérre vezet. A falu szélén elhagyottnak tűnő házak fogadnak. Majd visszafelé lefényképezzük - mondom az útitársamnak, de hamarosan kiderül, ha végigsétálnánk a falun, szinte minden második-harmadik épületet lencsevégre kaphatnánk. Felületes szemlélődésemet később az adatok is megerősítik: a százharminc lakott ház mellett 80-85 üres. De nem mind eladó. Néhány család a hétvégén hazajár, esetleg a szomszédok vásárolták fel, mert a földműveléshez, jószágtenyésztéshez nagyobb térre volt szükségük, a két udvart jobban hasznosíthatják. Aztán vannak olyanok is, amelyek már összedőltek, a burjánzó bokrok között csak a csupasz, általában vert falak meredeznek. Három-négy házat belgrádiak vettek meg, talán itt kívánják eltölteni öreg napjaikat.
Egyházaskér a SzegedNagykikinda-Temesvár vasútvonal mellett épült, amely az első jelentősebb szakasz egyike volt a vidéken. Arra már csak a krónikák emlékeznek, hogy amikor 1883-ban elindult a világhírű Orient expressz, az első öt évben ezeken a síneken közlekedett. A trianoni békekötés után megrajzolt határok ezt a vasútvonalat is szétszabdalták.

Egyedül a falu szélén
A Vasút utca végén, közel az egykori fényes, virágos, de ma már romos, düledező vasútállomáshoz, Dömösi Erzsébet kapuját nyitjuk be. A nyolcvanéves, egyedül élő asszony éktelen kutyaugatás közepette tessékel be minket a házba. Kedvünkért abbahagyja a takarítást, és leül beszélgetni. Hét éve halt meg a párja - kezdi, de nincs senkire rászorulva, egyelőre ellátja magát, a férje után nyugdíjat is kap.
- Az egyetlen fiam Nagykikindán él, oda nősült. Mindig hívnak, költözzek hozzájuk, de nem megyek, nem tudnék én már új helyen megszokni. Hazajönnek ők minden hétvégén, a szombatot és a vasárnapot nálam töltik, segítenek a nehezebb munkákban. Nem győzőm megköszönni az Istennek, hogy ilyen jó gyereket adott! Van még két hold föld itt a ház mellett, azt művelik. A többit eladtuk még az uram életében, mert lebetegedett, megoperálták a szívét, nem dolgozhatott tovább. Tehenet, kocát is tartottunk, most csak a baromfival foglalkozom. Levágjuk, beteszem a mélyhűtőbe, jut nekem is, a fiaméknak is.
Én itt születtem ebben a faluban, varrni tanultam, aztán férjhez mentem. Frigyes kereskedő volt, nagyon sajnálom, hogy már nincs velem, mert szépen éltünk. Én hatvan éve lakom ebben a házban, még a férjemék vették a szüleivel. 1948-ban esküdtünk, az aranylakodalmunkat még megtartottuk.
Hogy milyen volt itt régen az élet? Sok fiatal lakott a faluban, minden szombaton báloztunk, nagy lakodalmakat tartottak, a mozi is működött. Akkor még volt munkalehetőség. Aztán minden megszűnt, a mezőgazdasági birtok tönkrement, pedig ott sokan keresték a kenyerüket. A fiatalok elhúzódtak innen a városba, mi, öregek, itt maradtunk. Most van néhány középiskolás diák, de senki sem tudja, hogy az ő sorsuk miként alakul. Azt hallottam, a birtokot most valakik megvették, alkalmaztak néhány embert a faluból, de máshonnan is hoztak munkásokat. Sajnos, tavaly többen meghaltak azok közül, akikre azt szokás mondani, élhettek volna még. A negyvenes, ötvenes, hatvanas korosztályból.
Én nemrégiben még biciklivel jártam be a faluba, de most már csak vezetem magam mellett, nem merek felülni rá. Nagyon vigyázok, nem szeretnék elesni - meséli Erzsi néni, miközben kikísér minket az utcára. - Látják, az a ház is üres. Meghalt a gazda, az asszony elment Csókára a lányához, mindent itthagyott. Hozzám átjár a szomszédasszony beszélgetni, de csak délután, utána már nem engedek be senkit. Nem mondhatom, hogy félek, megszoktam már itt a falu szélén, de annyi mindent hall az ember. Ha jön az este, inkább bezárkózom.
''Én szeretek itt élni”
Mivel a községben nemrégiben zajlottak le a helyi közösségi választások, a helyi irodában Fehér Mária anyakönyvvezető pontosan tudja: a településnek 239 nagykorú polgára van. Az iskolában Hecskó Izabella tanító néni nyolc kisdiákkal foglalkozik, negyedikesei nincsenek. Az egyetlen iskolaelőkészítős kislány naponta ingázik Feketetóra, mert a helybeli óvodát a 2007/2008-as tanévben becsukták. A felsoroltakon kívül van még négy-öt kisebb gyermek is.
A nyugdíjas-háztartások száma 75, de csak 24-ben él házaspár, a többiek egyedül vannak. Kilencen bármiféle jövedelem nélkül. A munkaviszonyban lévő személyek száma 22, mintegy harmincan földműveléssel foglalkoznak. A szurkos, fekete föld megmunkálása nagy gyakorlatot és hozzáértést igényel. Szorgos munkával, főleg kézi erővel az itt élők napjainkban is kiváló fokhagymát termelnek. Állítólag az őseik hozták Makóról és honosították meg ebben a térségben.
- Azok, akik elmentek, a bánáti szorgalommal mindenhol feltalálták magukat, nem jönnek vissza - összegzi a helyzetet Mária.
Miközben Bíró Katicáékhoz igyekszünk, elmegyünk az új, de még nem üzemelő malom és a temető mellett. A falunak erről a széléről már látszik a romániai Valkány-tornya.
- Nekem nincs bajom a szomszédokkal - fogad minket a kedves fiatalasszony -, lassacskán ugyanis egyedül maradunk az utcában. Rajtunk kívül még abban a házban laknak - mutat egy távolabbi épületre -, de hamarosan ők is elköltöznek.
Miközben helyet foglalunk, megérkezik a kisebbik fiú az iskolából. A bátyja már felsős, Csókán tanul. Ami azt jelenti, hogy naponta autóbuszozik húsz-húsz kilométert oda és vissza. Katica férje, Csaba, dolgozik.
- Én Oroszlámosról jöttem ide férjhez, 1996 óta élek a faluban. Nekünk is vannak teheneink, de a szabadkai tejgyárnak én vásárolom fel a tejet a faluban. Két holdon termelünk fokhagymát. Annak ellenére, hogy tavaly nagyon pórul jártunk. Augusztusban egy kupec 90-95 dinárt ajánlott kilójáért, tíz mázsát felvásárolt volna. Bele is egyeztünk. Azt mondta, kicsit szétnéz a faluban, de nem jött vissza. Decemberben 85 centes ajánlatot kaptunk, annyiért nem adtuk oda, aztán meg nem kereste senki. Most adtunk el márciusban 800 kg-ot hatvan centért, a többi húsz mázsát pedig 30 centért. A tavalyelőtti árhoz képest kétezer euró a veszteségünk. Duggatáskor és szedéskor összefogunk másokkal, kisegítjük egymást, napszámosok is vannak, de a többit megpróbáljuk egyedül megoldani. Húsz hold földön gazdálkodunk, ebből 12 hold a saját tulajdonunk, a többi árenda. Búzát, zabot, kukoricát, herét termelünk. Ezt a házat is önerőből, a fokhagymából vettük meg, négy évig fizettük. Én mindig azt mondom, mi még kezdők vagyunk, majd csak lesz ez jobb is.
Arra a kérdésemre, hogy Katica ebben a faluban kívánja-e leélni az életét, határozott igen a válasz.
- A jövőt ugyan nem nagyon látom, de aki szeretne megélni, annak dolgoznia kell. A férjemet már évek óta a falu egyik nagygazdája foglalkoztatja. Reggel együtt elvégezzük az itthoni munkát a jószág körül, este minden rám vár. Abból, amit ő kap és tejpénzből megélünk. Mindent megtermelünk magunknak, az ennivaló szinte nem is kerül pénzbe. Ha elmennénk a városba, legalább egyikünknek biztos munkahely kellene. Igaz, hogy a banki ügyeket Zentán kell intéznem, az orvos csak hetente kétszer jön ki a faluba, a gyógyszertár hetente egyszer van nyitva, mégsem költöznék el. Én szeretek itt élni - búcsúzik tőlünk, miután megszemléljük a fokhagymaföldet, melyen szépen zöldellnek a sorok.
A helyi irodában színes kiadványt nyomtak a kezembe, amelyből kiderül, a falu vezetői a fejlődést a vidéki, a falusi és a vadászturizmus fellendítésében látják. A szépen kiépített és berendezett Vadászotthon, a Tájház és a kultúrotthon - amelyet jelenleg a Tartományi Nagyberuházási Alap eszközeiből újítanak fel - alkalmas lenne a különböző bemutatók, találkozások, előadások megszervezésére. Ha sikerülne javítani az itt élő emberek megélhetési lehetőségein, akkor talán nem lenne igaza msgr. Bogdán József plébános úrnak, aki A kérdezőnek című versében már évekkel ezelőtt megjósolta:
''Kérded, mi újság Egyházaskéren?
Egyházaskéren egy ház, majd egy sem.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..