Egy zacskó zenélő bonbon

Egy zacskó zenélő bonbon

A bonbon nem csak cukorka lehet. Budapesten ugyanis matinéként is működik, komolyzenei és színházi cukorkákat osztogatva az óvodás, illetve a kisiskolás gyerkőcöknek.

De mi is ez a BonBon Matiné, mely immár húsz éve létezik, megalakulása óta több változáson esett át, s az idén a Kapolcska gyermekfesztivál keretében összművészeti táborban foglalkoztatta a részvevőket?

Lukácsházi Győző húsz évvel ezelőtt — már akkor is a Bartók rádió műsorvezetőjeként, szerkesztőjeként — alapította meg ezt a kedves, kis társulást. Célja az volt, hogy olyan koncerteket szervezzen, amelyek által az óvodás és a kisiskolás korosztálynak bemutathatja a klasszikus zenei hangszereket, illetve magát a klasszikus zenét. Akkoriban főleg az IBS (International Buda Stage) színpad támogatásával került sor minderre, egészen 2008-ig, amikor is az IBS mint kulturális intézmény megszűnt létezni. Ekkor alakult át a BonBon önálló vállalkozássá, s azóta egy teljesen piaci alapon működő kulturális projektummá fejlődött. Tarr Ferenc 2013-ban lett a BonBon Matiné ügyvezetője.

— Öt évvel ezelőtt Lukácsházi Győzőt megválasztották a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatójává, s részben adminisztrációs okok miatt én is ekkor kerültem ebbe a tisztségbe. Ez egy praktikus váltás volt. Már előtte is tendenciának számított, hogy ne csak a klasszikus zene kapjon szerepet, hanem a könnyűzenei együttesek is, mivel azonban én inkább színházi ember vagyok, általam színesedett a repertoár még több színházi kísérlettel. Megjelent a klasszikus zene mellett a népzene, a könnyűzene és a színház is. Ilyesmire persze előtte is akadt példa, viszont talán nem ennyire tudatosan. Korábban a produkciók nagy része meghívott volt, olyan fellépőkkel, akiket Győző fedezett fel, vagy akikről azt látta, hogy tehetséges fiatalok, például a Talamba Ütősegyüttes, Palya Bea, Herczku Ági, Szalóki Ági, továbbá az Alma együttes is fellépett nálunk, sőt, a Ghymes is, még mielőtt bárki ismerte volna. Amióta én vagyok az ügyvezető, az a fő célunk, hogy minél több saját produkciónk legyen. Hála istennek, a műsornak immár körülbelül a 80 százaléka ilyen, a maradék 20 százaléka pedig meghívott együttes.
 


* Akkor kvázi úgy működtök, mint egy színház vagy egy kulturális központ?

— Egészen pontosan úgy, mint egy olyan színház, amelynek nincs állandó játszóhelye. Kibérelünk különféle kulturális központokat, és bérleteket hirdetünk meg. Már tavasszal összeállítjuk a következő évad programját, elkezdjük szervezni az időpontokat, helyszíneket. Főleg csoportokkal dolgozunk, viszont hétvégi, szülőknek szóló bérletünk is van. Több előadásunk más városokba is eljut, főleg a gyereknap környékén.

* Évente hány programotok van?

— Egy évadban százhúsz előadást mutatunk be, azaz ennyiszer lépünk fel. Ez elég szép teljesítmény, figyelembe véve, hogy mindez leginkább október és április között valósul meg. Egy évadban olyan tíz-tizenöt produkció szerepel a repertoárban, és mindegyiknek megvan a maga csapata. Például felkértük Dobszay-Meskó Ilona kortárs zeneszerzőnőt, hogy a Fehérlófia című meséhez (melyet én adaptáltam) írjon egy kortárs zenei hátteret. Ez meg is történt, és a számokat a saját zenekara játssza minden alkalommal. Különféle zenei együttesek dolgoznak nálunk. A tizenöt produkció úgy hatvan-hetven zenész s egyéb művészeti munkatárs segítségével jön létre.

* A gyerekek fogékonyak a klasszikus zene iránt? Például azok, akik nem járnak zeneiskolába?

— Kétfelé kell játszani, hiszen egy picit más tetszik a pedagógusnak, és más a gyereknek. Azt a műsort, amelyet Lócival és Szeder-Szabó Krisztivel hoztunk létre, a gyerekek imádják, ám a konzervatívabb ízlésű pedagógusok nem feltétlenül. Ha azonban van egy vonósnégyes, ahol Győző magyaráz a hangszerekről, ott ugyanez a pedagógus ragyog, viszont a gyerekek inkább csak szívják a fogukat. Próbáljuk úgy összerakni a bérleteket, hogy mindenki elégedett legyen. Nagyon kreatívnak kell lenni, mert tíz évvel ezelőtt még működött az a modell, hogy egy klasszikus zenei koncert során Győző magyarázott a hangszerekről, most azonban azt vettük észre, hogy a mai gyerekek már annyira vizuálisak, hogy pusztán az öt zenész játékának végignézése nem túl izgalmas program számukra. Elkezdik unni. Ezért azt találtuk ki, hogy vettünk egy digitális rajztáblát, és például a Jancsi és Juliskát vagy a Lúdas Matyit, azaz a történetmesélő darabokat élőben illusztrálja egy művész, ezt pedig projektorral kivetjük. Ez nagyon szépen működik, mert a gyerekek kapnak egy vizuális jelet, látják, hol tart a történet. Vagy egy másik példa az Utazás a zongorám körül című négykezes zongorakoncert, melyet a Görög nővérek adnak elő, és melyhez egy Prezi társul, hiszen különböző népek zenéjét mutatják be, a vetítésen a térképen mozgunk, hangulati társítást adunk képekkel a zenéhez. Azt vettük észre — s ez nagy közhelynek hangzik kimondva —, attól, hogy jó egy zene vagy egy előadóművész, még nem feltétlenül lesz jó a produkció is, mert a gyerekeknél nem működik. Egy narratívába kell helyezni, felfűzni egy jó sztorira. S így már a klasszikus zene is „eladható”. Mi éppen ezért nem is használjuk a komolyzene szót. A klasszikus is tud könnyed lenni, ahogyan a könnyűzene is komoly. Viszont nem vagyok álszent: ha a bérletünk mind a négy előadása klasszikus zenei lenne, akkor nem biztos, hogy a gyerekek ennyire szeretnének bennünket.
 

* S az árnyékszínház hogyan jött képbe?

— Az egyik kedves barátom, Alpár Balázs, gyerekkorában elolvasta a Koldus és Királyfi című regényt, s annyira megtetszett neki, hogy szintetizátoron írt hozzá zenei témákat. Erről én is tudtam, ezért miután elvégezte az akadémiát mint zeneszerző, azt mondtam neki, írhatna belőle egy darabot a BonBon számára. Így is lett, viszont éreztük, hogy ez önmagában kevés, jó lenne valamivel illusztrálni, s az árnyképek tűntek a legizgalmasabbnak. Megszületett tehát egy árnyszínházi előadás, s annyira beleszerettünk ebbe a látványvilágba Dobos Emőke látványtervezővel, hogy készült egy újabb, majd még egy. Az árnyjáték egy kreatív megoldás, mert olcsó műfaj. Kell hozzá egy vászon, egy vetítő, bábok és sok kreativitás. Emellett pedig az utaztatás szempontjából is okos döntés.

* Itt üldögélünk Kapolcson, éppen tartanak a Kapolcska-táborok. Ti az árnyékszínházas vonalat hoztátok el, s ahogy látom, a gyerekek nagyon élvezik.

— Az idén második alkalommal rendezték meg a Kapolcska fesztivált, melyet Márta István, a Művészetek Völgye megálmodója talált ki. Tizenhárom különböző szekció van, és minket is meghívtak, hogy tartsunk itt egy tábort, melyet mi összművészeti jellegűként képzeltünk el. A lényege, hogy mindennap érkezik egy vendégtanár, aki valamilyen művészeti ágba vezeti be a gyerekeket, emellett velem is mindennap dolgoznak az árnyékszínházi részén. Azért hálás műfaj az árnyékszínház, mert a színház és a film határán mozog, látványos, a legtöbb ember még nem találkozott ezzel a formával, és a gyerekek vizuális kultúrájához nagyon közel áll, ezért rá is éreznek a lényegére. Emellett a teher, melyet a szereplés ró rájuk, azaz kiállni, megnyilvánulni ismeretlenek előtt, ez nincs. Itt egy vászon mögött állnak, azt érezhetik, hogy elbújtak, nem kell szembenézniük az ijesztő közönséggel. S az árnyjáték már önmagában összművészeti műfaj. Képeket kell létrehozni, tehát megjelenik a képzőművészet is: rajz, grafika, fotózás és — ha mozognak a képek —animáció. Az előadás tehát, melyet a tábor végén bemutattunk, teljes mértékben az ő munkájuk volt. Ők rajzolták a hátteret, melyben mozogtak, és ők rakták össze a jeleneteket meg a zenét is — persze a vendégtanárok, illetve az én vezetésemmel.

* Milyen szekciók vannak még itt?

— Mélyvonós szekció (csellósok, hegedűsök), aztán vannak ütőhangszerek, rézfúvósok, népi énekesek, néptáncosok, kézművesek, művészet és tudomány szekció, valamint itt van velünk egy csapat Kóstelekről, Gyimesből, a tagjai mindenbe belekóstolnak egy kicsit.

* S az is nagyon szép, ahogy a helyi, azaz a kapolcsi gyerekek is be vannak vonva mindebbe.

— Igen, ráadásul számukra ingyenes. Van ennek az egésznek egy szociális vonatkozása is, mégpedig az, hogy a kistérséget szerephez juttassa. Ezért hívtuk meg a gyimesieket is. Izgalmas egy hét volt, sok hatás éri itt az embert.
 





 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (3.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.17.
  • LXXIII. évfolyam 46. szám
Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink