Egy újabb kiállás, mert az sosem ART

Egy újabb kiállás, mert az sosem ART

A VIFÓ-sok igencsak belecsaptak a lecsóba, ami a programokat illeti.

Év közben konferenciáznak, nyáron szabadegyetemeznek, legújabb projektumuk pedig a fiatal képzőművészeknek ad teret a megmutatkozásra. A Kiállni sosem ART–ot második alkalommal szervezték meg, most a Danilo Kiš Ifjúsági és Kulturális Alapítvány termében.


Roncsák Alexander felvételei

Gasztány Nórának, a VIFÓ tagjának fejéből pattant ki a Kiállni sosem ART ötlete, hiszen, mint mondja, a fiatalok között sok tehetséges alkotó van, és lehetőséget kell nekik adni arra, hogy közszemlére tehessék a műveiket.

A tárlatot Boros György képzőművész nyitotta meg december 7-én, s örömét fejezte ki, hogy egy ilyen rendezvény létrejött. Elmondta, hogy vannak, akik már magasabb szinten művelik a képzőművészetet, megint mások inkább műkedvelők, de ez teljesen mindegy, a lényeg az, hogy érdekli őket a festészet, a grafika, a fotó s a képzőművészet egyéb válfajai. Arra biztatta a fiatalokat, hogy soha ne feledjék el ezt az érzést, rajzoljanak, alkossanak sokat, és ha tehetik, olyan szakmát válasszanak, amelyet szeretnek, ne pedig olyat, amelyet rájuk kényszerítenek, mondjuk, a szüleik. Ezt egy remek hasonlattal támasztotta alá: ő például utálja a karalábéfőzeléket, tehát nem lenne jó egész életében mindennap azt ennie.

— Nem könnyű a mai világban érvényesülni, megmutatkozni, nem vagyunk tele olyan galériákkal, ahol szívesen befogadják a fiatalokat is. Mi pedig nem ismerjük az újabb generációt, néhány rendezvény persze lehetővé teszi, hogy munkáikat láthassuk, például a KMV és most már a Kiállni sosem ART. Amit különösen jó ötletnek tartok, az az, hogy a kiállítás szórólapján az ifjú művészek neve és fényképe mellett ott szerepel az elérhetőségük is, egy e-mail-cím.

Boros György szavai után a KurtaUtca (azaz Torok Orsolya és Roncsák Marcell) csapott a gitár, illetve a citera húrjai közé, de ekkorra sajnos már mindenki duruzsolni kezdett, így alig lehetett hallani valamit a zenéből. Ha egy pici kritikát kellene megfogalmaznom a szervezőknek, akkor az talán ennyi volna, hogy figyelmeztessük a közönséget arra, hogy legyen türelemmel még néhány percig a megnyitóbeszéd után, és hallgassa meg a zenét is. De ettől függetlenül nagyon profi volt minden. A szervezők figyelmesek, szóval valóban le a kalappal előttük! A rendezvény a Danilo Kiš Ifjúsági és Kulturális Alapítvány, valamint a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.


Rác Gyöngyi, Dózsai Dóra, Zsoldos Nikolett, Balassa Teodóra, Bankó Denisz, Hubai Flórián és Soltész Dávid
 

S akkor most vegyük sorra azokat, akiknek a képei a falon láthatóak:

Úri Friderika jelenleg a Pécsi Tudományegyetem grafikai tervezés szakának másodéves hallgatója: — Érdekel a groteszk, valamint a spirituális világ. Inspirációimat a különféle európai népek mitológiájából, valamint a keresztény vallás ikonográfiájából merítem. A fény és a sötétség kontrasztját, a jó és a gonosz harcát is szeretem megjeleníteni. Hiszem, hogy a világban nem csak szépség és jóság van, mindennek létezik árnyoldala. Műveimmel azt szeretném elérni, hogy amikor valaki rájuk néz, ne csak a szépséget lássa bennük, hanem társuljon hozzá egy kis keserűség, zavar is.

Zsoldos Nikolett, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara képi ábrázolás — építészeti síküveg szakirányos tagozatának hallgatója: — Leginkább számítógépes grafikával, hagyományos grafikával és festészettel szeretek foglalkozni. A letisztult, egy kissé geometrikus megfogalmazású alkotásokban leltem önmagamra a szakirányomon tanult dekoratív festészet órának köszönhetően, melyen többnyire geometrikus absztrakt és kubista látásmóddal kell megoldanunk és megfestenünk azt, amit látunk, gondolunk vagy érzünk. Szeretem a természetet, az élőlényeket, lenyűgöz az a sokszínűség, amelyet magukban hordoznak, tehát témáim is többnyire e rajongásom körül forognak. Próbálom meglátni minden rosszban a jót és minden jóban a rosszat, önmagamban, másokban és a világban. Ezt a tapasztalatot, gondolatot fogalmazom meg egy-egy alkotásomban. 

Dózsai Dóra, a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karának negyedéves hallgatója: — Számomra az a legnagyobb kikapcsolódás, ha egy darab papír felett piszmoghatok, sokszor órák telnek el úgy, hogy fel sem tűnik. Amikor elkészül egy mű, hátat fordítok, teszek egy-két lépést, majd megfordulok, és annyira lenyűgöz, hogy néhány órája még csak egy üres papírlap volt a kezeim között, most viszont rajta vannak az érzéseim, a gondolataim, a világnézetem, és ha valaki valóban minden részletét szemügyre veszi, betekintést nyerhet a lelkembe. Úgy érzem, egy mű akkor különleges, ha a művész egy részét reprezentálja, aki nemcsak azért készíti el, hogy csináljon valamit, hanem minden műnek története van, még ha nem is feltétlenül tudjuk megfogalmazni.

Hubai Flórián, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara amerikanisztika szakának hallgatója: — Sokáig nem is érdekelt a fotográfia, mely mára a szívem csücske lett. Csaknem három éve fényképezek, egy Prakticával kezdtem, mely még mindig hűséges barátom, de elég sok gépem van. Nincs konkrét téma, melyet szívesebben fotózok, mint mást, mindenben keresek valamit, ami számomra esztétikus, és azt nézem, hogyan tudnám ezt megkomponálni.

Rác Gyöngyi az Újvidéki Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tanszékének negyedéves hallgatója grafika szakon. Munkáit a mindennapok, a közvetlen környezete és a természetes formák ritmikája jellemzi. Főként grafikával és rajzzal foglalkozik, azon belül pedig a plexiüveges alapot részesíti előnyben.

Balassa Teodóra, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója: — Imádok embereket fotózni, kommunikálni, barátkozni, és meglátni mindenkiben, mitől egyedi és gyönyörű is egyúttal. Talán sokan nem tudják rólam, hogy a street- és a szociofotók az egyik kedvenc témám, ahol az élet alkotja a képet, nekem pedig csak meg kell ezt találnom, majd lenyomnom a gombot.

Bankó Denisz az újvidéki Bogdan Šuput Szakközépiskolában végezte tanulmányait, művészeti technikusi szakon: — Művészettel elmélyültebben négy-öt éve foglalkozom. Legjobban a grafika és a fotózás érdekel, ez a két irányzat áll hozzám legközelebb.

Soltész Dávid pincérkedik, szabadidejében pedig verseket ír, zenél, fest, rajzol: — A művészet kiskorom óta érdekel, már az óvodában elkezdtem vele foglalkozni. Vagy lehet, még előbb. Leginkább grafikákat vagy festményeket készítek. Nincs olyan művészeti ágazat, amely ne érdekelne. Bármilyen formában, hiszen a lényeg a lényeg.


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink