Azoknak az iskoláskor előtti intézményeknek, általános és középiskoláknak, óvópedagógusoknak, tanároknak, pszichológusoknak és pedagógusoknak ítélik oda, akik kivételes teljesítményt mutatnak fel az oktató-nevelő munkájukban. Közéjük tartozik Nagypál Judit, a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola tanára is, aki nemrégiben vette át ezt a kitüntetést.

A tanárnő, aki egyébként nem pedagógusként kezdte a pályafutását, megerősítésnek tartja a díjat, mert azt jelzi számára, hogy megtalálta az igazi hivatását.

— 2004-ben végeztem a szabadkai Közgazdasági Karon, majd munkába álltam a szülőhelyemen, Adán — ahol egyébként jelenleg is lakom — egy bank fiókintézetében. Több mint kilenc évet töltöttem ott, és nagyon fontos időszaknak tartom az életemben, mert megszereztem azt a gazdasági tapasztalatot, amelyet most próbálok átadni a diákjaimnak. A bankban sokféle feladatot bíztak rám, de az alaptevékenységem a hitelelemzés volt. Aztán jött egy éles váltás az életemben, felkínáltak egy lehetőséget, tanári állást a zentai középiskolában, és én nagy örömmel elfogadtam. Igazából fejest ugrottam valamibe, amit nem ismertem, mégis ez volt életem legjobb döntése, egy percig sem bántam meg! Az édesapámról tudni kell, hogy évtizedekig a gazdasági szférában dolgozott vezető beosztásban, hatalmas tudása van, melyet részben nekem is átadott. Ő kezdetben nem örült a pályamódosításomnak, csak később nyugodott bele, viszont a férjem és a két gyermekem támogatott. Miután elkezdtem az iskolában dolgozni, egy-két évig szinte eufóriában éltem, nagyon boldoggá tett, hogy végre azzal foglalkozom, amit szeretek, és amiben ki tudok teljesedni. Hihetetlen erő szállt meg, rögtön be is iratkoztam mesterképzésre, és a közgazdászoklevelem mellé szereztem egy pedagógiai szaktanári mesterdiplomát is. A lendület hat év után sem múlt el, továbbra is keresem az új kihívásokat.

Nagypál Judit (Herédi Krisztián felvétele)

* Össze lehet-e hasonlítani a banki szakmát a pedagógusival? 

— Mindkettő esetében emberekkel dolgozunk, de amikor belépek a tanterembe, ott rám figyel mindenki, én vagyok a főnök. A bankvilág szolgáltatásokból élő szektor, ahol nagyon fontosak az ügyfelek igényei, elképzelései, mindig az ő kívánságaik alapján kell cselekedni. Ott egyfajta rábeszélési készség, eladási ismeret szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen az ember. A tanári szakma empatikusabb, emberközpontúbb, itt a gyerekek motivációját kell felébreszteni. Én az arany középút megtalálására törekszem, igyekszem jóban lenni a diákokkal, próbálok velük barátságos viszonyt kialakítani, de bizonyos korlátok felállításával. A viccnek, közvetlenebb beszélgetésnek is megvan az ideje, de mindenkinek tudnia kell, hol húzódnak a határok, és ha ezeket betartják, akkor kiváló együttműködést valósíthatunk meg. Úgy dolgozom velük, hogy gondolkodniuk kelljen, mert ha mindent megkapnak készen, ellustulnak. Ilyen értelemben a tanári munka sokkal kreatívabb, és nem véletlen, hogy teljesen beleszerettem. Több tantárgyam van, a kedvenceim közé a pénzügy, a számvitel, a könyvvitel és a külkereskedelmi ügyvitel tartozik. Ez a változatosság azért jó, mert jelentős felkészülést igényel, és felelevenítem az egyetemi tanulmányaimat. A közgazdaságtan mindig jó választás, mert alaptudást ad az élethez. Ezért hiszek abban, hogy a megfelelő helyen vagyok, és jó dolgokat tanítok a diákjaimnak, mert mindazt, amit tőlem hallanak, hasznosítani tudják a jövőjükben. 

* Miért nem választotta azonnal a tanári pályát?

— Én szerettem volna, merthogy matematika szakos tanárnak készültem, viszont tizenkilenc évesen megszültem az első gyermekemet, és úgy kellett megszerveznem az életemet, hogy el tudjak járni az egyetemre, a gyerekkel is legyek, és a férjemet is követhessem, aki akkor profi focista volt Magyarországon — most már ő is tanár. Így született a döntés, hogy a szabadkai Közgazdasági Karra iratkozom. Egyébként az is nagyszerű a tanári munkában, hogy sokat kell ugyan dolgozni, készülni, de az időm nagy részét, melyet otthon töltök, én oszthatom be. Sokat foglalkozhatok a két csodálatos gyermekemmel, mert most rugalmasabb a napi beosztásom, mint amikor bankos voltam. 

* Szigorú tanárnak tartja magát?

— Erre talán a diákjaim tudnának igazán válaszolni, de valamilyen mértékben valóban szigorú vagyok. Vannak elvárásaim, és ragaszkodom hozzájuk. Megkövetelem a gyerekektől azt, amit szeretnék, hogy megtanuljanak. Emellett, mivel a napjuk java részét az iskolában töltik, nekem fontos, hogy jól érezzék magukat. Ezt a kettőt igyekszem úgy összefűzni, hogy a tanulást ne tartsák fájdalmas kötelezettségnek, és felfogják, nekik ez érdekük ahhoz, hogy a jövőben boldoguljanak a gazdasági életben, és mindenkinek haszna legyen abból, hogy éppen ebbe a középiskolába jár. Mindezt azoknak az erkölcsi normáknak az átadásával ötvözöm, amelyekben én is felnőttem, és amelyekben a saját gyermekeimet is nevelem. Azon dolgozom, hogy jó útravalót kapjanak. Különösen fontosnak tartom, hogy a mai fiatalok pénzügyileg műveltek legyenek. Az alapmottóm, hogy meg kell tanulniuk, hogyan gazdálkodjanak a saját életükben. Éppen ezért manapság elengedhetetlen a gazdasági és pénzügyi alaptudás. 

* Nagypál Juditot egyebek között a versenyeken elért eredményei, illetve a tehetséges diákokkal való odaadó foglalkozása miatt jelölte az iskola a Dr. Đorđe Natošević-díjra.

— A versenyekre való felkészülésben rengeteg munka, idegeskedés van, én a diákjaimért úgy aggódom, mint a saját gyermekeimért. Nagyon sokat dolgozunk, de megvannak az eredményeink is. Tavaly a PénzSztáros csapatom a legjobb külhoni csoport lett, amihez tudni kell, hogy ezen a pénzügyi versenyen több mint 1200 csapat indul. Az idén ismét megnyertük a megyei selejtezőt, megyünk tovább Budapestre. A Pénzmágnes versenyen bejutottunk a döntőbe, melyet november végén Kolozsváron tartanak meg. Az idén az én diákom — akinek osztályfőnöke is vagyok —, Koliger Maxwell vette át a városnapi ünnepségen a Iuventus Pro Urbe díjat, tavaly megnyertük vele Magyarországon a TUDOK versenyt. Mindez hihetetlenül motiválja a tanulókat, hatalmas energiát ad nekik egy-egy siker. Nekem szenvedélyemmé vált, hogy törődjek a diákokkal, segítsem a beilleszkedésüket a társadalomba, hogy itt találjanak munkát, itt tervezzék a jövőjüket. Jelenleg egy végzős, ügyintéző titkár szakon tanuló osztálynak vagyok az osztályfőnöke, sok dolog vár még ránk, érettségi, ballagás, felvételi stb. Elmondhatom, hogy a négy év alatt nagyon összeforrtunk, nehéz lesz a diákokat elengedni. A szülőkkel is jó kapcsolatban vagyok, bármikor elérhetnek, megbeszélhetjük a felmerülő gondokat.