home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy név, mely világhírűvé tette a kis falut, Moholt
(gyg)
2017.01.20.
LXXII. évf. 2. szám
Egy név, mely világhírűvé tette a kis falut, Moholt

A Hyperallergic.com összegyűjtött tizenkét világhírű művészt, akinek a művei az idéntől szabadon felhasználhatóak. Van köztük egy magyar származású alkotó is, Moholy-Nagy László. Az ő munkáiból szemezgetünk.

Ez évtől (is) tucatnyi világhírű művész alkotásai oldódnak fel a szerzői jog védelme alól. Mint ismeretes, az egyéni eredeti jellegű irodalmi, művészeti és tudományos művek szellemi tulajdonjoga a megalkotójuk halálától számított hetven évig birtokolható, s felhasználásuk addig engedélyhez van kötve. 2017. január 1-jétől azoknak a művészeknek az alkotásai mentesülnek a szerzői jog védelme alól, akik 1946. december 31-e előtt hunytak el. A Hyperallergic.com összegyűjtött tizenkét világhírű művészt, akinek a művei az idéntől szabadon felhasználhatóak. Van köztük egy magyar származású alkotó is, Moholy-Nagy László. Az ő munkáiból szemezgetünk.

Moholy-Nagy László 1895-ben született a magyarországi — akkor még osztrák—magyar monarchiabeli — Borsodban. Apja elhagyta a családot, így anyja egyedül maradt a három gyermekkel, akik közül László volt a középső. Anyja a fiúkkal — a ma vajdasági — Adára költözött a családjához, illetve anyai nagybátyjához, Nagy Gusztávhoz, aki ügyvédként a közeli Moholon élt, és a gyerekek gyámja lett.

László eredetileg író szeretett volna lenni, s több verse meg is jelent a szegedi lapokban — ebben a városban járt középiskolába is. 1913-ban azonban, az érettségi után a nagybátyja arra ösztönözte, tanuljon jogot Budapesten. Így László a fővárosba költözött. Az I. világháború megszakította tanulmányait, és később sem fejezte be a jogot. Az osztrák—magyar hadsereg 1915-ben besorozta tüzérségi tisztnek.

Még a háború előtt elkezdett rajzolni, ám érdeklődése épp a tüzérségi megfigyelőállomásokon töltött óráiban fordult komolyabbra. Több száz vázlatot készített a katonai levelezőlapok hátoldalára. 1917-ben a bal hüvelykujját eltalálta egy repesz, majd hosszú budapesti lábadozás után átsorolták tartalékosnak. A háború szörnyű tapasztalat volt számára, hatására erős társadalmi idealizmus kezdett kikristályosodni benne.

Amíg tartalékos volt Budapesten, több novelláját és kritikáját is leközölték, de már egyre komolyabban gondolt arra, hogy művészi pályára lép. Egy közeli barátja, Hevesy Iván műkritikus ösztönözte ebben, és fontos mentorává vált a korai éveiben. László innentől kezdve részt vett Berényi Róbert művészeti iskolájának óráin, és kiállításokon is bemutatkozott munkáival, így huszonhárom évesen megkezdte művészi karrierjét. Az első munkái figuratívak voltak, és az expresszionizmus felé hajlottak.

Az 1920-as évek végén Moholy már elsősorban festőként tekintett magára. Tanulmányozta az olyan művészek rajzait, mint Rembrandt és Van Gogh, s elbűvölte őt az árnyalatok nélküli vonalak expresszív ereje. Ezután a kompozícióról, majd a színek kompozícióra gyakorolt hatásáról tanult. Kollázsokat készített egymás mellé helyezett színes papírcsíkokból, majd ezeket a konfigurációkat átvitte a mezőgazdasági földterületeket ábrázoló festményeibe. 1919-től dadaista kompozíciókkal is kísérletezett.

Ugyanebben az időben kezdett el fotózni is. A műfajba egy barátja, Érzsi Landau vezette be.

Amikor befejeződött a háború, László visszament Szegedre, majd alig egy év múlva, 1919 végén Bécsbe költözött. Itt csatlakozott Kassák Lajos író, művész Ma nevű magyar avantgardista csoportjához. Bécs városát azonban nem találta rokonszenvesnek, ezért 1920 tavaszán Berlinbe költözött. Ebben az időszakban művészete teljesen absztrakt irányt vett. Érezhetően hatott rá az orosz konstruktivizmus, különösen El Lissitzky munkái, aki a korai ’20-as években járt Berlinben. Moholy erősen vonzódott a konstruktivista társadalomfilozófiához, mely a művészetet és a művészt cselekvő ügynöknek tekinti a társadalom javításában. Művészetükben a konstruktivisták olyannak próbálják megidézni a világot, amilyennek véleményük szerint lennie kellene, vagyis ezek az alkotók utópisták voltak.

A vászonfestmények mellett Moholy folytatta a munkáját a papírkollázsokkal. Nyomatokat és szobrokat készített fából, üvegből és fémből. 1921-ben feleségül vette Lucia Schulz cseh származású írót, szerkesztőt és tehetséges fotóst, aki felbecsülhetetlen segítségére volt munkájában. 1922 környékén Moholy visszatért a fotózáshoz, és következő éveit a fotogramok határozták meg. Berlini korszakát egy számára nagyon fontos kiállítással zárta, hiszen a Der Sturm Galériában megrendezett tárlattal felkeltette a Bauhaus alapítójának, Walter Gropiusnak a figyelmét. Gropius felfogadta Moholyt a Bauhaus iskolájába oktatónak, úgyhogy a magyar művész a feleségével együtt 1923-ban Weimarba költözött, hogy a német építésznek dolgozzon, majd 1925-től Dessauban folytatták ugyanezt a munkát. 1928-ban Gropius a munkásságát Berlinbe helyezte át, mely városba Moholy és Lucia is visszatért, viszont a házaspár itt elvált.

Moholy számára tevékeny évek következtek a második berlini időszakban, hiszen immár a piacból kellett megélnie tervezőgrafikusként, s ez jó hatással volt rá. 1929 és 1937 között rövidfilmekkel kísérletezett, s ez az új szenvedély hozta meg ismeretségét második feleségével, Sibylle Pietzsch német írónővel, aki akkor dramaturg és forgatókönyvíró volt, később azonban építészettörténész, kritikus és professzor lett. Két közös gyermekük is született.

Hitler hatalomra jutásával az avantgárd művészek, építészek és tervezők számára is egyre bonyolultabbá vált az élet Németországban. 1934-ben Moholy egy évre Amszterdamba költözött, és belekóstolt a színes fényképezés tudományába, majd pedig — hogy tökéletesítse tudását — két évre Londonba költözött.

1937-ben Gropius elhelyezkedett a Harvard Egyetemen, és együttműködő partnerének Moholyt ajánlotta, ezért a magyar művész 1937-ben családjával Chicagóba költözött, majd 1939-ben saját tervezőiskolát is nyitott. Moholy később újra elkezdett festeni, szobrászkodni, fotózni, filmezni és publikálni is.

Utolsó könyvében, a Látás mozgásban című művében meghatározta oktatási filozófiáját és annak alapjait a Bauhausra vonatkozóan.

1945 telén Moholynál leukémiát diagnosztizáltak. A következő egy évben emberfeletti ütemben dolgozott, majd 1946-ban, 51 éves korában elhunyt.


A fenti összeállítás a Hyperallergic.com cikke, valamint a Moholy-Nagy Alapítvány weboldalán található önéletrajzi írás felhasználásával készült.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..