Egy kötetnyi vajdaságiság

Egy kötetnyi vajdaságiság

Vajdaságinak lenni lehet életforma, dicsőség, csonkaság, különlegesség és bizonyos felfogás szerint hátrány is.

Van, aki büszkén vallja magát vajdasági magyarnak, és van, aki szerint nem fontos nyomatékosítani a vajdasági jelzőt, bőven elég a magyar nemzetiség meghatározása.

A Forum Könyvkiadó a budapesti ünnepi könyvhétre egy esszékötettel is készült, mégpedig Ki vagy te, vajdasági magyar? címmel. Tizenöt szerző neve szerepel az összeállításban. Olyan vajdasági fiataloké, akik az identitásuk kapcsán írták meg a véleményüket.

A kötet szerkesztője, Losoncz Márk lapunknak elmondta, milyen szempontok alapján válogatták ki a szerzőket:

— Elsősorban olyanokban gondolkodtunk, akikről — eddigi írásaik nyomán — joggal feltételezhettük, hogy minőségi esszét, tanulmányt fognak leadni. Igyekeztünk továbbá szem előtt tartani, hogy a kötet minél inkább kifejezze a vajdasági magyarság heterogenitását generációs, nemi, területi és világnézeti szempontból. A kötet természetesen még sokszínűbb lehetett volna, ha mindenki reagál a felkérésre, illetve elküldi a beharangozott írását.

A kötet szerzői: Bakos Petra, Bogdán József, Marko Čudić, Dobó Géza/Pásztor Árpád Attila, Gyurkovics Virág, Kocsis Árpád, Losoncz Alpár, Losoncz Márk, Radics Viktória, Szerbhorváth György, Tóth Szilárd János, Várady Tibor, Vataščin Péter és Vékás János. A kötet elkészítésében nagy segítséget nyújtott Kelemen Emese és Léphaft Pál.

A könyv nem akarja meghatározni, hogy hol kezdődik a magyarság, vagy ki számít vajdasági magyarnak. Elzárkózik a normaadástól, helyette az itteni magyarság sokrétű voltát igyekszik reprezentálni. A Magyarságkutató Tudományos Társaság elemzéséből tudjuk, hogy az itt élő magyarok körülbelül 80 százaléka elsősorban vajdasági magyarként tekint önmagára. Minden szerző a maga módján igyekezett megválaszolni a feltett kérdést.

Több könyvbemutatón felvetődött a délvidékiség jelenléte. Losoncz Alpár szerint a délvidék csak Budapestről nézve az. A kötet úttörő jellegét hangsúlyozta, hiszen arra még nem volt példa, hogy egy kiadvány ezzel a kérdéskörrel foglalkozzon. Azon túl, hogy a könyv az identitást boncolgatja és analizálja, műfajilag is igen színes, mert nem csak tanulmányszerű szövegek szerepelnek benne. Az olvasó ugyanis szubjektívebb gondolatmeneteket is végigkísérhet.

A kötet arra is választ keres, hogy milyen vajdasági nőnek vagy gyereknek lenni, mit jelent a szerb—magyar identitás, mit adhat az, ha a kultúrák keverednek, milyen a vajdasági magyarság pillanatnyi létállapota. Ezenkívül a jövőnket illetően a céljaink átgondolását is elősegítheti. Érdekes megfigyelni, hogy miként gondolkodik a témáról a fiatalabb és az idősebb generáció, kinek milyen szempontból fontos, hogy Vajdaságban született, és ha el is ment innen, miért látogat haza.

Hogy milyen végeredményt szül a kötet, azt Losoncz Márk szerint nem lehet egyöntetűen megállapítani.

— Azt hiszem, a könyv túlságosan sokrétű ahhoz, hogy bármilyen egységes következtetést le lehessen vonni belőle. Viszont kétségtelenül kirajzolódik egy közös kritikai horizont, mely szempontokkal segíti a jelenlegi helyzet megítélését. Ezzel összhangban például a Vajdaságból elköltözöttekhez való viszony kérdése, a média pluralitásáé, a gazdasági befektetésé, a vajdaságiságé, a vajdasági magyar társadalomkutatás helyzetéé.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink