Közel negyven bográcsban főtt a finomság

Bevallom, a 2080 lelket számláló, 75 százalékban magyarok lakta Bácsgyulafalváról eddig nem sokat hallottam. Ismereteim szerint valahol a Telecskai-dombok között, a Rogaticát és Kerényt összekötő műút mentén található a főleg mezőgazdaságáról, azon belül is a dohánytermesztéséről híres falucska. Mindig is szerettem ismerkedni az újjal, így nagy érdeklődéssel indultam Bácsgyulafalva felé. Igaz, azért ott cikázott bennem a gondolat: vajon milyenek az ott élő emberek, tartózkodóak, hűvösek, vagy éppen közvetlenek és barátságosak? Nos, kérdésemre már megérkezésünk pillanatában kedvező választ kaptunk, merthogy amikor a munka dandárjában lévő középkorú úriembertől a keresett személy holléte felől érdeklődtünk, azonnal segítségünkre sietett, otthagyott csapot-papot, s röpke idő múlva már barátságosan üdvözölhettük egymást Égető Évával, a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével. Látogatásunk céljaként a másodízben megrendezett falunapot hozhatom fel, de egész napos ott tartózkodásunk alatt meggyőződhettünk arról, hogy ha az ember egy kis mosolyra, jókedvre, kedvességre vágyik, akkor mindenféleképp útba kell ejtenie Bácsgyulafalvát.
- Második alkalommal ünnepeljük a falu napját, tehát hagyományokról még egyelőre nem beszélhetünk - mondta Égető Éva, a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. - A falunap nem kötődik semmiféle jeles naphoz, október végén van egy ünnepségünk, de akkor már késő falunapot tartani, így tavaly óta augusztus utolsó hétvégéje a mi ünnepünk.
A kétnapos rendezvény szombat reggel zenés, fiákeres hívogatóval indult, majd térzene csábította a falu központjába a reggeli bevásárlásra siető embereket. Délelőtt kilenc órakor a zeneszó már szép számú érdeklődőt csalogatott a szépen kicsinosított központba, így megkezdődhetett a kézművesek kirakodóvására - melynek keretében többek között a korongozást és a nemezelést is kipróbálhatták az érdeklődők -, a Telecskai Ifjúsági Szervezet szervezésében pedig gyermekjátszó-, kézműves- és egészségügyi sátor kezdte meg munkáját. Persze, szombat lévén, a sport sem maradhatott ki a műsorból, a Kis Ferenc Általános Iskola pályáján nyolc csapat részvételével kispályás labdarúgótornára került sor, melyen nem is annyira az eredmény volt a fontos, hanem inkább a barátkozás, az ismerkedés. Szintén a délelőtt folyamán nyílt meg Kovács István otthonában a dohánymúzeum, melynek látogatói szinte mindent megtudhattak e haszonnövényről s annak termesztéséről, gazdag tárgyi gyűjtemény kíséretében.
A délután folyamán megérkeztek a hazai és külföldi vendégek, dr. Jovan Slavkoviæ, Zombor község polgármestere, a magyarországi, pontosabban tápéi Hagyományőrző Egyesület tagjai, valamint Csátalja és Magyarszombatfa önkormányzatának képviselői. Krizsán József, Bácsgyulafalva első embere köszöntötte, majd ebédre invitálta őket. A helybeli általános iskola tornatermében pazar kézimunka-kiállítás nyílt, melynek megszervezésében a helyi Pünkösdi Rózsa kézimunkacsoport tagjai vállaltak nagy szerepet. A kiállítási asztalok roskadoztak a szőttesek, a varrottasok, a festmények, a gobelinek, a hímzések és csipkék alatt, de voltak ott csuhéból készült használati és dísztárgyak is.
- A képzőművészet révén juttatjuk kifejezésre önazonosságunkat, mindenki a saját egyéniségére formálja környezetét. Az önkifejezés mint forma és tartalom is szerephez jut, és értékteremtővé válik, amely az egyénen túlmenően a közösségi sajátosságokat is közvetíti. A kézimunkázás, a használati tárgyak és a bennünket körülvevő díszítőelemek megalkotása szebbé, gazdagabbá, harmonikusabbá teszi nemcsak mindennapjainkat, hanem a lelkületünket is. Szép élményekkel felvértezve képessé válunk az elkövetkező időszak viszontagságainak elviselésére is - mondta megnyitóbeszédében Varga Sándor, a bácsgyulafalvi helyi közösség alelnöke.
A lenyűgöző kiállítás megtekintése után a tornateremből kilépve az ínycsiklandó illatokat követve az ideiglenes főzőhelyeken jutottunk, ahol az önkéntes szakácsok már javában készítették a finomabbnál finomabb étket. Néhány száz méterrel arrébb a hazai és a krivajai Önkéntes Tűzoltó Egyesület bemutató gyakorlatát tekinthettük meg, majd kezdetét vette a nap fénypontja, a tűzoltókamion-húzó verseny. A vízzel töltött kocsikat még megmozdítani sem könnyű, nemhogy ötven méteren át kötél segítéségével húzni. Az még csak hagyján, hogy a derék férfiemberek megbirkóztak ezzel a feladattal, de amikor a nagymamakorban lévő asszonynép, utánuk pedig a gyermekek, sőt még a kislányok is elvontatták a ,,piros szörnyeteg"-et, bizony elállt a lélegzetünk. Akinek ezek után még maradt cseppnyi ereje, az részt vehetett a malacfogó versenyen, melynek győztese a kis jószágot haza is vihette. A legügyesebbnek a tápéi Zatykó Szabolcs bizonyult, balszerencséjére (vagy inkább szerencséjére?) az országhatáron támasztott nehézségek miatt itt kellett hagynia a nyereményét, nem így azonban a két üveg hazai jóféle itókát, melyet vigaszdíjként kapott érte cserébe.
Az eredményhirdetés és a fenséges vacsora elfogyasztása után kezdetét vette az utcabál, melyen a muzslyai Háromszög együttes szolgáltatta a talpalávalót.
A vasárnapot a Magyarok Nagyasszonya nevű templomban ünnepi szentmise nyitotta meg, melyet Pásztor Árpád helybeli plébános celebrált, majd a művelődési otthon színháztermében folytatódott az ünnepi művelődési műsor, amelyen tiszteletét tette Horváth Ódry Márta, a zombori képviselő-testület alelnöke is. A műsor keretében fellépett a tápéi Hagyományőrző Egyesület, a bácsfeketehegyi Szakajtó együttes, valamint a helybéli Petőfi Sándor M. E. színjátszói, a Hajnalcsillag énekcsoport, szólóénekesük Égető Emese, a modern táncosok, az óvodáskor előtti kicsinyek, az óvodások és a kisiskolások.
A műsort követően a házigazdák vendégeiket Bezdán Ferenchez invitálták, ahol a barack és a körte mellett megkóstolhatták a rózsabogyóból készült pálinkát is, a szívélyes beszélgetés közben pedig alkalom nyílt a baráti kapcsolatok elmélyítésére, a további együttműködés megbeszélésére is.
Kellemes élményekkel gazdagodtunk Bácsgyulafalván, s reméljük, hogy még a következő falunap előtt ellátogatunk e kedves kis település. A dohány és a rózsabogyó pálinka révén híressé vált falvacska ugyanis számunkra a határtalan vendégszeretetéről marad emlékezetes.