Buffalo Bill és bánsági körútja • Ha ránk kérdeznének egy képzeletbeli kávéházi beszélgetés során, ismertük-e, hallottunk-e róla, szinte azonnal azt válaszolnánk, hogy igen, persze, hogyne. Majd — mint megannyi olyan téma esetében, amelyről van ugyan némi sejtésünk, felszínes ismeretünk, tovább azonban már nem merészkedünk a kifejtésében — néma csendbe burkolódznánk.
Jobbik esetben a kérdéskörben jártas ismerősünk esetleg azt még hozzáteszi a témához, hogy bizony Karl Mayt is Buffalo Bill németországi — vélhetőleg 1890. évi drezdai — látogatása ihlette meg a népszerű Winnetou-sorozat megírására. Miközben a távoli világ mítosza, az indián törzsfőnök meséje kezd újra ismerőssé válni, s régóta feszegetett kérdések ragadják magukkal a képzeletbeli beszélgetést, a vadnyugat, a western időszakának a boncolgatását, mely egy időre ugyan kiment a divatból, de napjainkban ismét kezd visszatérni, előbb-utóbb vélhetőleg ismét elérkezünk Winnetouhoz, hogy végül megállapítsuk: bizony-bizony Old Firehand nem lehet más, mint maga Buffalo Bill... S ha maga a történet még jobban magával ragad, s otthon utánanézünk a tényeknek, kénytelenek leszünk megállapítani, hogy ez a gondolatmenet egyébként téves, mert Karl May egy 1894-ben írt magánleveléből már kiderült, hogy habár az író találkozott jelen írásunk főhősével, s ennélfogva ismerte is, nem volt róla valami jó véleménnyel, mi több, még azt is tagadta, hogy az ő személye ihlette volna meg a népszerű sorozat megírására. Így aztán egy illúzióval ismét szegényebbek lehetünk, gyermekkorunk népszerű hőse vélhetőleg nem azonos Buffalo Billel.
De mivel maga a felvetés mégiscsak elragadott minket, felejtsük el a kávéházi beszélgetést, kutatgassunk hát tovább, s összpontosítsunk inkább arra, hogy mégis ki lehetett ez a Buffalo Bill, mit lehet tudni róla, mert hát a neve mégiscsak ott van valahol mindannyiunk tudatalattijában. Ha kitartóan böngésszük az internetet, s a keresőket is segítségül hívjuk, megtudhatjuk például azt, hogy valóságos, élő személy volt. 1846. február 26-án William Frederick Cody néven látta meg a napvilágot a messzi Iowa LaClaire városában. Az ifjú Cody gyorsan árvaságra jutott, így már tizenegy éves korában kénytelen volt dolgozni.
A vadnyugat, a westernfilmek mindannyiunk számára ismert időszaka ez, az a periódus, amikor például Quentin Tarantino Djangoja is nem sokkal később járja majd a prérit szerelme után kutatva dr. King Schultzcal. Így aztán, akárcsak sorstársai — a képzeletbeli és a valóságos Djangók —, maga Cody is akarva-akaratlanul számos kaland részese lett: volt lovas futár és marhahajcsár, majd aranyásó... Ott találjuk az indián háborúkban az Egyesült Államok hadseregében, ahol nyomkövetőként tizenhat csatában vesz részt, de megjárja az 1861 és 1865 között zajló polgárháborút is, az egyik lovasezred vezető felderítőjeként.
A háború után, mint megannyi tiszt, újra munkát keres, végül a Kansas Pacific Vasúttársasággal köt szerződést, ahol jó hasznát veszi az időközben elsajátított bölényvadászás fortélyainak: ő látta el bölényhússal a vasúttársaság munkásait. A források azt írják, hogy 1867 és 1868 között több mint négyezer bölényt ejtett el — ezt ma már úgy mondanánk, hogy mészárolt le. Ekkor kapta a Buffalo Bill ragadványnevet.
De mégsem ezzel lett világhírű, hanem azzal, hogy miután a Ned Buntline néven elhíresült Zane Caroll Judson ponyvaregényeiben már a vadnyugat hősévé avanzsálta, gondolt egy nagyot, s 1872. december 17-én Chicagóban szerepet vállalt Buntline A préri felderítői színdarabjában, s eljátszotta — saját magát. Ezzel a fellépéssel született meg az új műfaj, a western-revü, amely igyekezett a valóságot visszaadni, fellépői és a statiszták ugyanis valódi indiánok, illetve cowboyok voltak. Arénaszerű, 7500 fős sátrakban zajlottak le a mintegy kétórás előadások, a fellépők felidézték a vadnyugat hangulatát, izét-zamatát: indiánok és lótolvajok küzdöttek egymással, csaták elevenedtek meg, de volt itt számos katonai és tüzérségi gyakorlat, bemutató, s egy idő után már az arab és a japán világ misztikuma is feltárult a nézőközönség előtt.
Történt, ahogy történt, a villámgyorsan nagy népszerűségre szert tett előadások gyorsan kinőtték az Államok határait, Buffalo Bill 1887-ben már a Buffalo Bill's Wild West műsorral Viktória brit királyné aranyjubileumán lépett fel Londonban, s két év múlva megkezdte első európai körútját is.
1906-ban jutott el rodeójával az akkori Magyarországra. Budapesten, Miskolcon, Békéscsabán, Debrecenben, Szegeden, Szentesen és Nyíregyházán lépett fel. Állomásának legtöbb helyszíne azonban az időközben más impériumokba került városokban volt. Megfordult Aradon, Brassóban, Gyulafehérváron, Kassán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Máramoros-szigeten, Munkácson, Nagyszebenben, Nagyváradon, Segesváron, Szatmárnémetiben, Temesváron és Ungváron is. Nem kerülte el a mi vidékünket sem: 1906. július 5-én Nagy-Kikindán, 6-án Nagy-Becskereken lépett fel. A következő napon pedig Pancsován, július 8-án pedig Versecen.
Történetünk sajnos itt véget is ér. Az általunk böngészett bácskai lapok — a Bácsmegyei Napló és a Bácsmegyei Hírlap — ugyanis nem tartották fontosnak, hogy a szomszédos vármegyében zajló, nem mindennapi eseményről hírt adjanak, a bánsági lapokhoz pedig az idő rövidsége miatt nem jutottunk hozzá. Azt viszont más forrásokra támaszkodva bizton mondhatjuk, hogy a korabeli tudósítások szerint mindenütt lelkes és hatalmas tömeg fogadta a nem mindennapi látványt. A Budapesti Fővárosi Levéltár által rekonstruált anyagból az is megtudható, hogy a sajtó és az irodalom képviselői viszont korántsem voltak olyan lelkesek az amerikai fellépők produkciója láttán, mint maga a lakosság. A pesti hatóságok például a Külső-Kerepesi úton bocsátottak rendelkezésükre területet 1906. június 16-a és 24-e között, igen borsos — kétezer koronás — áron, s csupán napi két előadást engedélyeztek.
Azt már Száraz Miklós Györgynek, a Magyar Hírlapban megjelent kisnovelljából tudjuk, hogy apai nagyapja, Csizmadia András, Orosháza egykori országgyűlési képviselője 1906 júniusában látta vendégül Codyt, s a magyar szürke marhákat azzal a megjegyzéssel mutatta meg neki, hogy „Látod, ezredes, mi hiúk vagyunk. Te arra vagy büszke, amit elpusztítottál, én meg arra, amit a világra segítettem.” Ugyancsak innét tudjuk azt is, hogy a magyarországi körúton tartózkodó Buffalo Bill a nézők kegyét úgy kívánta elnyerni, hogy az előadásba magyar betyárcsapatot is beszervezett. Hogy ez a helyi közönségre milyen hatást gyakorolt, arra csak következtethetünk, erdélyi körútja azonban nem válthatott ki osztatlan lelkesedést. Csizmadia András egyik barátja június 20-án Segesváron kelt levelében így írt a városban megjelent yankeekről: „Minálunk Kolozsvárott nem lopta magát a szívünkbe az amerikánus barátod. Olyan rossz magyarsággal írt plakátokon hirdette magát, hogy belepirult a papiros, ráadásul Klausenburgnak titulálta a várost. Így akart tán kedveskedni a szászoknak, mert a magam szemével láttam a testvérnénje, Helen Cody könyvét a brassói és szebeni könyvesboltban, amit róla írt, és németre is lefordítottak.”
Ennyit sikerült egy-két napi kutakodás után megtudnunk az internet segítségével Buffalo Billről és magyarországi kalandjairól. No, meg azt, hogy a sikert sikerre halmozó Cody végül megpróbálkozott a westernfilmek meghonosításával is, vállalkozása azonban kudarcba fulladt. Szegénységben és magányban halt meg 1917. január 10-én, a Colorado államban levő Denver közelében temették el.
Legendája viszont tovább élt. Több ezer szerző filléres regényének és melodrámájának lett a hőse, 1924 és 1943 között jelent meg magyarul az apáink, nagyapáink által is forgatott Buffalo Bill, a vadnyugat hőse című füzetes regény. Maga Cody egyébként három művet is írt, egy önéletrajzit és két kötet, egymással lazán összefüggő elbeszélést.
Az eddig ismert nyilvános nagybecskereki fényképet a kiváló intenetes portál a wangfolyo.blogspot.com tette közzé Új-Barcelona a Délvidéken cikkében, de Buffalo Bill magyarországi turnéjáról több dokumentum érhető el Budapest Főváros Levéltárának honlapján is. Érdemes őket lapozgatni más témákban is.
Internetes hivatkozások:
http://www.buffalobill.org
http://www.pbs.org/weta/thewest/people/a_c/buffalobill.htm
http://bfl.archivportal.hu/?action=gallery&category_id=414
http://wangfolyo.blogspot.com/2012/02/uj-barcelona-delvideken-1735.html
http://www.magyarhirlap.hu/hullamter/apam_apja_es_buffalo_bil.html
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=12648
