Atlanta, Tampere, Telfs. Ezekben a városokban szerzett világbajnoki címet fekvenyomásban a topolyai Mihájlovits Miklós. Emellett két világcsúcsot is döntött, a legújabbat az Innsbruck melletti városban. Ez a vb-cím azonban egy kicsit más volt, mint a többi.
A 125 kg-os kategóriában szeretett volna indulni, ám testsúlya átlépte a megengedett határt, és egy kategóriával feljebb, a 140 kg-sok között volt kénytelen rajthoz állni.
— A Magyar Erősember Szövetség meghívására Madridba utaztam, ahol az Arnold Classicon páros erősember-versenyt rendeztek. Ezúttal nem versenyzőként, hanem fordítóként, és a nevezők körüli ügyes-bajok dolgok intézőjeként számítottak rám. Előzetesen úgy gondoltam, hogy majd a spanyol fővárosban lesz időm edzeni és készülni az ausztriai világbajnokságra. A spanyolok köztudomásúan nem a pontosságukról híresek, semmit nem kapkodnak el. Ezért nekünk rengeteget kellett rohangálnunk, és a tervezett edzés elmaradt. Viszont az Arnold Classic döntőjében a magyar Darázs és az orosz Girascsuk mellett pontozóbíróként kaptam szerepet, ami óriási megtiszteltetés volt számomra, és egyúttal kárpótolt az elmaradt edzésekért is — mesélte Miklós.
A világbajnokságra való indulás előtt hat nappal érkezett haza, és amikor a mérlegre állt, bizony volt mit látnia: a szerkentyű ugyanis 121 kg-ot mutatott, ami négy kilóval kevesebb az optimális versenysúlyánál. A következő napokban növelte a táplálékbevitelt, de induláskor még „csak” 124 kg-ot nyomott. Az 1000 km hosszúságú úton nyolc nagy szendvicset, valamint több csokoládét evett meg, és öt proteinital is megivott. Mindez odavezetett, hogy a verseny előtti méredzkedéskor 128,6 kg-ot nyomott, vagyis a 125 kg-os kategóriába való induláshoz egy óra alatt majdnem négy kilót le kellett volna adnia.
— Ez szóba sem jöhetett, mivel a súlyleadás következtében erőt is veszítettem volna. Lesz, ami lesz alapon beneveztem a 140 kg-os kategóriába, melyben a legkönnyebb versenyző voltam. Délelőtt 11 órakor kerültem sorra, ami egyrészt jó, mert legalább hamarabb átestünk a versenyen, másrészt viszont ez nem az az időpont, amikor edzeni vagy versenyezni szoktam. Lehet, hogy emiatt nem éreztem magam csúcsformában. Elsőre 210 kg-ot kértem, magabiztosan teljesítettem is, másodikra pedig 220 kg-ot nyomtam ki. Harmadikra szerettem volna teljesíteni az egyéni legjobbamat, a 230 kg-ot. Viszont egy új szabályt vezettek be, miszerint a súlyt a gyakorlat előtt nem lehet azonnal leengedni, hanem tartani kell a rajt vezényszó elhangzásáig. Ez azonban 10-20 százalékot elvesz az erőből. Biztos győzelemre törekedtem, így harmadikra a 230 kg helyett inkább 225 kg-ot kértem, ami ebben a kategóriában világcsúcs. Ez is sikerült, negyedik próbálkozásra pedig 231 kg-ot kértem, mivel bizonyítani szerettem volna magamnak. Nem volt könnyű, de megcsináltam, a bírók azonban 2 : 1 arányban érvénytelenítették a gyakorlatot. Az amerikai főbíró szerint nem egyszerre nyújtottam ki a két kezem, s emiatt nem volt szabályos a gyakorlat. Nem értettem a helyzetet, viszont elégtételt éreztem, hiszen a többi versenyző, valamint a teremben lévők mind odajöttek hozzám, gratuláltak, mivel ők is úgy látták, hogy szabályos volt a gyakorlat. Nem csüggedek, a 235-240 kg teljesítése a következő célom — mondta.
A nehezebb súlycsoportban való „kirándulás” után Miklós visszatér a 125 kg-os mezőnybe, hiszen ez az ő eredeti súlycsoportja. A nagyobb súlycsoport teljesen ismeretlen volt számára, azt sem tudta, milyen ellenfelek várnak rá, és egyáltalán mire számíthat. Ennek tudatában ez az aranyérem az eddigieknél is fényesebben csillog. Miklós aranya mellett egy zombori fekvenyomó is a dobogó legmagasabb fokára állhatott, valamint mindkét szenttamási versenyző bronzérmet nyert. Ebben a sportágban a magyarországi versenyzők taroltak, abszolút kategóriában Tunkel Nándor végzett az élen, aki alacsony ugyan (testsúlya mindössze 43 kg), de 137,5 kg-ot, azaz saját testsúlyának három és félszeresét teljesítette a verseny során.
A háromszoros topolyai világbajnokra az idén már nem vár több viadal, de az edzést nem hagyja abba, 190-200 kilós súlyokkal tartja magát formában. Hazaérkezése óta egyébként már a 240 kg-ot is teljesítette.
— Az idén csak a legfontosabb versenyeken vettem részt. A korábbi években 35-40 verseny is szerepelt a naptáramban, ez azonban kimerítette a szervezetem, és az ízületeimet is nagyon megviselte. A többszörös világbajnok Mészáros Lászlóval való beszélgetés rádöbbentett, hogy ez a sok verseny felesleges. Sokkal jobban érzem magam, viszont hiányzik a rutin. Ausztriában a bemelegítés során egy picit idegesebb voltam a szokásosnál.
A GPA világszövetség szervezésében novemberben Sydney ad otthont a vb-nek, a WPC világszövetség Miamiban rendezi meg a legjobbak versenyét. Miklós anyagi okok miatt mindkét versenyről távol marad. Ausztriába a topolyai helyi közösség, valamint még néhány magánvállalat, magánszemély támogatásának köszönhetően jutott ki. A jövő évi versenynaptárt még nem ismerjük, csak annyi biztos, hogy a WUAP világszövetség Chicagóban rendezi meg a világbajnokságot.
— Boldog vagyok, hogy megvan a harmadik világbajnoki címem és a második világcsúcsom, az anyagi helyzet azonban egyre rosszabb. Ha jövőre is ilyen pénztelenség lesz, akkor kérdéses, hogy részt vehetek-e a versenyeken. Szívem szerint nem állnék le, tovább folytatnám, de az anyagiak hiánya miatt lehet, hogy be kell fejeznem — állapítja meg keserűen.
