* Miért hoztátok létre az Antikvárt? Piaci rés?

– Igen, a Forum Könyvkiadónak dolgozva ugyanis láttam, hogy a Forum könyvei alig kaphatók Magyarországon, ami részben azért van, mert a Forum közintézményként nehezen tudja ezt megszervezni. Nemegyszer történt meg, hogy az utolsó pillanatban megjelenő könyvet betettük a csomagtartóba, hogy odaérjen Budapestre a könyvhétre. Szoktam is mondogatni félig viccesen, hogy a Forum könyvkiadással, -terjesztéssel és -csempészéssel foglalkozik. Másrészt alig van magyar kiadványt árusító könyvesbolt Vajdaságban. Újvidéken magyar könyvet akkor tudsz venni, ha munkaidőben felmész a Forum-ház harmadik emeletére, és ott válogatsz. A Bulevar Booksban vagy a Lagunában van néhány magyar nyelvű kötet, de erről sem feltétlenül tudnak az emberek. Szabadkán van magyar könyveket árusító bolt, Zentán volt egy, melynek a fele virágüzlet, a másik könyvesbolt, de ez édeskevés. És antikvárium sincs, Újvidéken egyáltalán, Szabadkán a Korzón egy. Amikor néhány évvel ezelőtt fel kellett számolnom a szüleim hagyatékát, és el kellett adnom az újvidéki házat, szembesültem azzal, hogy nem tudok mit csinálni apám szakkönyveivel. Nem kellettek senkinek. Sem az Európa Kollégiumnak, sem az egyetemnek, sem a régi cége könyvtárának. Ott álltam a rengeteg kötet fölött, és azon gondolkodtam, mit csináljak. Jobb ötlet híján akkor az unokaöcsém elvitte őket a budiszavai padlására. Ráadásul 200 négyzetméterből 30-ba költöztem, nem is lett volna hová tennem ennyi könyvet. Ekkor kezdett érlelődni bennem, hogy kellene valamit csinálni. Felhívtam Kovács Attilát, aki mindent is el tud adni, többnyire olyan dolgokat, amelyeken az ember csak csodálkozik, hogy miért veszik meg őket. Megkérdeztem, nem akar-e könyvesboltot nyitni. Ő pedig azt mondta, dehogynem. Így kezdtük.

* És már tavaly ott voltatok a Dombos Festen. Ez volt az első nyilvános megjelenésetek.  

– A Dombos irodalmi programjára sok magyarországi vendég jön, szerzők is, akik vagy hoznak magukkal könyvet, vagy nem, nem tudják, hogyan lehet itt eladni. Itt jövünk mi a képbe, hiszen így a helyszínen a szerzők könyveit meg lehet vásárolni, s utána rögtön dedikáltatni is. Ráadásul – Attila kereskedői vénájának köszönhetően – nálunk kártyával is lehet fizetni, ami a Domboson nem annyira jellemző. Tavaly is voltak már olyan könyvek, amelyeket átvettünk a vendégektől, és árultunk, az idén pedig egy kivételével minden vendég könyve szerepelt a kínálatunkban. Most már közvetlenül a magyar kiadókkal szerződünk, megvesszük a könyveket, áthozzuk őket, levámoljuk, ezért sajnos drágábbak is vagyunk, mint ha Magyarországon venné meg az ember, ahhoz viszont el kellene utazni, és az is pénz. És emellett, ami szintén cél volt, Magyarországról is meg lehet rendelni már nemcsak a Forum Könyvkiadó, hanem a zEtna és az Életjel könyveit is, melyekhez Magyarországon nem igazán lehet hozzáférni. A könyvesbolt választékát én állítom össze.

* Mi alapján válogatsz?

– Nagyon régóta mozgok a könyvkiadásban, tudom, mi jelenik meg, mi az, ami érdekes. Elkezdtek vajdasági könyvtárak is rendelni tőlünk, van saját listájuk, melyet általában az olvasók kérései alapján állítanak össze, így persze sok a rózsaszín lányregény is, de szoktam nekik ajánlani más, komolyabb köteteket is, ötletet adok, mit rendeljenek még. De ezt megteheti akárki, hiszen ha nincs a kínálatban a keresett könyv, tőlünk megrendelheti. Mondjuk, lehet, hogy nem két nap alatt ér ide, de megoldjuk.  

* És mi a helyzet a használt könyvekkel, az antikvár darabokkal?

– Veszünk át antikvár könyveket, erre is nagy igény van, sokan a hagyatékot rakosgatják, vagy saját könyvtárukat selejteznék ki, úgyhogy sok régi kötet közül lehet válogatni a webshopunkon.

* Ha valaki megkeres benneteket, minden könyvet átvesztek tőle, vagy válogattok?

– Két verzió létezik: az egyik, hogy látatlanban átveszünk mindent, 100 dinárért darabját, de akkor a nyúlfarknyi gyerekkönyvet is, és a Pallas-nagylexikont is ennyiért veszem át, a másik pedig, hogy bizományos szerződést kötünk, ilyenkor bele is szólhat, akitől veszem, hogy mennyiért szeretné eladni a könyvet. Utóbbi esetben akkor fizetünk neki, ha eladtuk a kötetet. Ezt a könyvelő nem nagyon szereti, azt állítja, nincs is már ilyen a szerb jogban, hogy bizományos árusítás, úgyhogy ezen alkudozunk még, hogy hogyan lehetne megoldani, de remélem, hamarosan ez is tökéletesen fog működni.

* Ezzel azért, gondolom, nem oldottad meg, hogy kevesebb könyv legyen nálad otthon. Vagy már van egy hely, ahol tudjátok tárolni őket?

– Ezt nem oldottam még meg, de már folyamatban van. Eleinte nálam, Kishegyesen voltak a könyvek, a gangot neveztem ki raktárnak, de már nem férek el, úgyhogy most Topolyán, Attilánál is van egy raktár, a régi sufnik helyére konténereket fog beállítani, ide kerülnek a kötetek. Igazából azt az ötletet sem engedtem még el, hogy nyissak egy könyvesboltot, de ez a jövő zenéje. Kiderült ugye, hogy nincsenek könyvesboltok, s ezt nem csak én vettem észre, hiszen egyre többször látok piacokon, vásárokon könyves standokat. Vannak ponyváról régi kiadványokat árusító kereskedők, és új könyveket is lehet venni. Egyre gyakrabban keresnek bennünket például Belgrádból, ráadásul apám szakkönyvei is felkerültek a webshopra, és azokból is fogyott, szóval sikerélményem van.

* Olyan előfordult már, hogy a vásárlónak ajánlottál könyvet?

– Persze. Most például volt egy jó élményem a Domboson. Mindig mutogatom a magyarországi látogatóknak a forumos könyveket, de most rácsodálkoztak a műfordítás-sorozatra, és azt mondták, legszívesebben mindet megvennék. Mondtam, hogy hajrá! 

* Hol tudtok még jelen lenni?

– Ott leszünk a Malomfesztiválon, emellett próbálunk aktívak lenni a közösségi oldalakon, naponta posztolni, a hirdetések révén is elérni az olvasóközönséghez, illetve mindig kérek mindenkit, hogy kövessen be bennünket, és vigye hírünket. Terveink között szerepel az Élet és Irodalom oldalán is reklámozni, hiszen ott főleg irodalmi jellegű hirdetések jelennek meg. A családomban több reklámszakember is van, és tőlük hallottam egy jó mondást, mely szerint a reklámra költött összeg fele kidobott pénz, csak sajnos nem tudni, melyik fele. A szabadkai Klein House-ban havonta tartunk vasárnap esti könyves beszélgetéseket, oda is rendszeresen viszünk, és lehet vásárolni. Volt már vendégünk író, költő, műfordító, könyvkiadó, biblioterapeuta, képzőművész, és azt tervezzük, szeptemberben folytatjuk a következő évaddal.

* Szerinted meg lehet ebből élni?

– Attól függ, kit kérdezel. Ha Attilát, akkor ő előadja, hogy hasítunk, mindenki minket keres. Valóban vannak meglepő vásárlások, megkeresések, de én azt látom, hogy mire ténylegesen beindult a webshop, négy programozót fogyasztottunk el, mert nem tudtunk olyat találni, aki olyanra csinálja, amilyenre szeretnénk, de most már végre működik. Eleinte heti egy vásárlás volt, most már átlagban napi egynél tartunk, szóval jól haladunk. És jó érzés látni, hogy az emberek még vesznek könyvet, olvasnak. A régiek közül sokat olcsón, akár 300 dinárért is meg lehet venni. A Domboson két helyszínen is kint voltunk, és sokan kérdezték, hogy ha több könyvet vesznek, van-e kedvezmény. Erre nekik is, és most is azt tudom mondani, hogy még nagyon újak vagyunk, így nem tudunk hűségkártyát vagy kedvezményt adni… Talán majd egyszer. 

* Az Antikvár név nem zavaró? Aki nem ismer benneteket, lehet, hogy azt hiszi, csak régi könyvek kaphatók a boltban. 

– Olyan nevet akartunk, amely magyarul és szerbül is működik. Szerintem nem zavaró, ráadásul egy kattintás után kiderül, hogy mi a kínálat. Nemrég elkezdtük online és nyomtatott lapok előfizetését is árulni, a Szabad Magyar Szó és a Hét Nap is szerepel a kínálatban, hamarosan bakelitek is kaphatók lesznek, és azon is agyalunk, hogy a képzőművészetet is bevonjuk a körbe, vagyis hogy lehessen nálunk kisebb grafikákat kapni, olyanokat, amelyeket postán ki lehet küldeni. Szóval tervünk van bőven. Én nagyon szeretem ezt csinálni, az üzleti részét Attila koordinálja, muszáj optimistának maradnunk.

* Remélem, egyszer minden tervetek megvalósul, és a következő interjú helyszíne már az Antikvár könyvesboltja lesz.

– Így legyen!