Egy ideális „munkaház”

Egy ideális „munkaház”

Van Mokrinban egy ház, mely első ránézésre elbizonytalanít bennünket. Nem hisszük el, hogy ez valóban Szerbiában, ráadásul Mokrinban van. Valótlan az egész.

Sokkal erősebb az érzés, hogy varázsütésre Dániába vagy Svédországba kerültünk. Valahogy nem fér a fejünkbe, hogy a Mokrin House of Ideas itt van a szomszédunkban. Egy ház, mely várja a nyugalomban dolgozni vágyókat, egy ház, ahol megpihenhet a világ polgára, jöjjön bárhonnan is. Egy ház, mely tele van programokkal, a legmodernebb technikával van felszerelve, s várja a freelancereket meg a digitális nomádokat. Tessék felfedezni! Mi elmentünk egy picit körülszaglászni. S nagyon tetszett, amit láttunk.

Az udvarba lépve egy óriási füves tér fogad bennünket. Ez a tér az origója a birtoknak. A közepe. Ezt átszelve közelíthetőek meg a különféle objektumok, a lakótermek, az étterem, a közös munka tere, az előadótermek vagy akár a biliárdszoba. Az étteremből angol szavak szűrődnek ki, nevetés és egy kis beagle kutyus, aki a Broz névre hallgat, és éppen egy tornacipőt próbál széttépni. Százszázalékos nyugalom száll meg bennünket, s így várjuk a kutya gazdáját, ennek a csodálatos épületnek az igazgatóját és kitalálóját, Ivan Brkljačot. Aki meg is érkezik hamarosan, fehér pulcsi, laza elegancia, a most igen divatos szakáll, fiatalos lendület. Nincs is több harmincöt évesnél, és a többi ott dolgozó is elég fiatal. Miközben a kávénkat iszogatjuk, elmeséli, hogy is került ő ide, Mokrinba, s hogyan is jött létre a Mokrin House of Ideas.

— Én újvidéki vagyok, édesapám kikindai. A Terra Panonica cég, ahol dolgozom, már egy ideje helyet keresett a további munkához és különféle műhelymunkák, kulturális események megszervezéséhez. Agyalni kezdtünk, és rájöttünk, hogy egy sokkal izgalmasabb dolgot kellene létrehozni, mely mindezt vegyíti. Ezért kiírtunk egy pályázatot a belgrádi építészeti kar hallgatói számára, hogy tervezzék meg ezt nekünk. Több csoport is jelentkezett, mi kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbbet, és egy építészcsapattal megkezdtük a munkálatokat. Amikor már a vége felé járt az építkezés, s a hely elkezdte elnyerni a végső arculatát, jelentkezni kezdtek különféle cégek, hogy konferenciákat, találkozókat, team buildinget szeretnének nálunk tartani. Ez az új business modell mindenkit felvillanyozott. Az igazi fellendülés azonban 2015 vége felé indult, amikor az én munkám természetéből adódóan is — hiszen coworking terekből érkezem magam is — elkezdtünk dolgozni ennek kialakításán. Milánóban egy konferencián jöttem rá, hogy az ilyen coworking terek a világban mennyire jól működnek, és mekkora igény van rájuk. Alkotás, pihenés, munka egy ideális környezetben. 2016-ban nyitottuk meg a Mokrin House-t a mai formájában, s azóta folyamatosan jönnek-mennek a lakói, most éppen New Yorkból érkezik egy vegyes csapat. Kialakult egy nemzetközi közösség itt, nálunk. Erre büszkék vagyunk.

* Tehát, mondhatni, ez egy modern munkásszálló. Egy munkatér. És emellett rengeteg saját programotok is van.

— Így van. A Mokrin House of Ideas elsődlegesen a szabadúszók háza, azaz a hely, ahová dolgozni jönnek az emberek. Természetesen főleg azok, akik ezt megtehetik egy laptopon vagy papírokkal, könyvekkel. Ezenkívül tartunk itt konferenciákat, műhelyeket, oktató és szórakoztató jellegű programokat vagy éppen motivációs foglalkozásokat. Nyáron például rendszeresen szerveztünk nyári mozit, és kint vetítettünk, a szabadban. Érdeklődés is volt rá, sokan eljöttek Kikindáról, Mokrinból, sőt, még Újvidékről is. S mi mindig megengedjük, hogy az emberek behozzák saját kis ropogtatnivalójukat a moziestre. S ez fontos. Volt továbbá szalszaest, főzőtanfolyam, koktélkészítő tanfolyam, jógaórák. Több mint száz programunk volt a nyáron. Egy rurális közösséget hoztunk itt létre, voltak ingyenes gyermekfoglalkozások, például programozás, 3D-nyomtatás és egyebek. Tartottunk fotós műhelyt, és az idősebbek számára is szerveztünk workshopot, ahol különféle mesterségekkel ismerkedhettek. A saját programjaink legnagyobb része ingyenes, és mindenki számára nyitott.

* Mi a célotok?

— Kettő is van. Az egyik, hogy egy nemzetközi közösséget alakítsunk ki a Mokrin House-ban, a másik pedig, hogy munkánkkal megújítsuk az életet ebben a közösségben. A múlt hétvégén itt rendezték meg a Ted Ex konferenciát, mely remekül sikerült. Az idő is kedvezett nekünk, a témák és az előadók izgalmasak voltak. Ha valaki egy rurális környezetbe szeretne elmenni, ahol nagyobb a nyugalom, békésebbek a napok, de nem akar lemondani a modern világ által nyújtott kényelemről, hiszen például a gyors internet vagy a jó technikai körülmények elengedhetetlenek a munkájához, illetve ha olyan közegbe akar menni, ahol finomakat ehet, és ahol érdekes emberek veszik körül, akkor annak nálunk a helye. Szeretnénk, ha a hírünk még jobban eljutna az emberekhez, és még többen jönnének. A ház egyelőre harminc-harmincöt főt képes befogadni, viszont az a tervünk, hogy néhány éven belül már akár háromszáz embert is el tudjunk helyezni itt, a környéken, a bázistól néhány percre.

* Hogyan fogadtak benneteket a falusiak?

— Ahogyan lenni szokott, az elején, amikor még csak az ötletet ismertettük, sokkal pozitívabban és lelkesebben, mint utána, amikor már elkezdtünk építkezni. Ekkor már voltak, akik egy picit nehezteltek ránk, nem tartották jó ötletnek, amit csinálunk, de most már ismét jó a hangulat és a kapcsolat közöttünk. A lakóink kerékpárral járnak be a faluba, piacoznak, kávéznak, ismerkednek, s a falusiak is benéznek hozzánk. Nem szeretnénk elszigetelődni a falutól, mely befogadott bennünket. Ennek semmi értelme. Ezért szervezünk a falusiak számára is nyitott, ingyenes programokat, ezért foglalkoztatunk helyieket is, akiknek talán nem volna munkájuk, ha mi nem vagyunk itt, és nem igyekszünk minden hozzávalót tőlük beszerezni. Egy kis földet is vásároltunk a falu mellett, s az a célunk, hogy két év múlva egy teljesen önellátó farmunk legyen. Tizenhét ember dolgozik itt teljes munkaidőben, illetve vannak szezonálisak is, körülbelül öten.

* Mit kell még tudni erről a házról, melybe rögtön beleszerettél?

— Egy régi, de jó állapotban levő épület. De nemcsak maga a ház tetszett meg, hanem a története is, hiszen ez volt a faluban az első olyan objektum, amelyet építész tervezett. A Novaković család tulajdonában állt. Iskolázott emberekről beszélünk, akik különféle gépeket is elsőként hoztak be a faluba. Tehát mindez szimpatikus volt számomra. A házat rendbe hoztuk, restauráltuk, mindent, amit csak tudtunk, eredeti állapotában hagytunk meg. És én is mokrini lettem. A korábbi években külföldön éltem, nagy urbánus központokban, mint London, Madrid stb., de most itt vagyok, falun. Életem eddigi legjobb döntése. Van autóm, Belgrád másfél órás út, illetve Újvidék, Temesvár és Budapest — melyet imádok — ugyancsak közel vannak. Minden számomra fontos ember egy-két órányi utazásra van tőlem. Nagyobb városokban ennyi időre van szükséged ahhoz, hogy egyik kerületből átjuss egy másikba.

* Ki jelentkezhet be hozzátok?

— Bárki. Nem válogatunk. Ha van szabad szoba, hely, akkor bárki jöhet. Mindenkinek elmondjuk, aki jelentkezik, hogy itt megvannak a körülmények a munkához. Van, aki olvas, van, aki ír, vagy Skype-on tárgyal, mi nem avatkozunk bele, kinek mi a munkája, viszont fontos, hogy vendégeink tisztában legyenek azzal, hogy ez nem egy üdülő, hanem working space. Persze esténként van tábortűz, szórakozás, barátkozás, borozás, de mégiscsak a munkajelleg a domináns.

Megköszönjük a rövid bemutatót, s Ivan már szalad is tovább, hiszen megjött az új csapat, melyet jó házigazda módjára fogad. Mi pedig tovább ámulunk és bámulunk, körbejárjuk a termeket, bekukkantunk a szobákba. Az egyik nappali mellett egy biliárdszoba található, a falon a Novaković család portréival. Szép, hogy ezt is fontosnak tartják. Mozitermek, előadótermek, étterem, konferenciatermek, nappali- és hálószobák, egy organikus kert egy biológiai medencével (szűrőrendszerrel tisztított, vegyszermentes), tökéletesen helyrepofozott pince, gyönyörű faborítás mindenhol, vegyítve a modern anyagokkal, letisztult tervezés, fehér, szürke és barna színek. Ez a Mokrin House of Ideas. Ha egyszer megelégeljük a város zaját, és nem vagyunk helyhez kötve a munkánkat illetőleg, próbáljuk ki, milyen lehet itt dolgozni. Az arcokat elnézve, igen jó.

 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Felülkerekedni az ezerarcú kóron
Interjú
Játékos múzeumigazgató
Interjú
Facebook

Támogatóink