Egy harcos prímás

Egy harcos prímás

Csonka Ferencet régóta ismerem. Földim. Sokszor húzta a talpunk alá valót fellépéseken, táncházakban, próbákon.

Szerettem, ahogy „virgázik”, cifrázza, csavarja a dallamokat. Virtuozitása is messze földön híres. Lehet, hogy nem az Egészségügyi Középiskolában, ahol informatikát tanít, de népzenészkörökben szinte biztosan. Mesélt egy bizonyos készülő új albumról, a Rozsdamarásról, és még a testedzés is szóba került. De hát mi másról is csacsognék egy informatikatanár prímással, mint a mozgásról?

* Az I. világháború befejezése 100. évfordulójának szeretne emléket állítani új lemezed, melynek címe Katonasors — Emlékezés a Délvidék I. világháborús áldozataira. A lemez egy férfi életútját sejteti a születéstől a hősi halálig. A tetején az együttes neve: Csonka Ferenc és zenekara. Nem pedig Batyu vagy Szökős.  

— Vajdaságban nagyon sok jó népzenész van, de egyik sem hivatásos. Persze anyagi oldala is van a muzsikálásnak, de nem lehet belőle megélni, ezért mindenki dolgozik mellette, emiatt sokszor nem ér rá egy-egy zenész. De mivel mindenki ismer mindenkit, keveredünk. Beugrunk egymás helyett, ha kell. Nagyon gyakran megtörténik, hogy egy bizonyos néven futó zenekar teljesen más zenészekből tevődik össze egy-egy koncert erejéig, mint az eredeti felállásban. A másik ok talán az, hogy amióta népi muzsikával foglalkozom, mindig éltem egy szólisztikus életet is. Versenyeken is részt vettem szólistaként, a Vass Lajos-nagydíjat is úgy kaptam meg: egy szál magamban álltam ki a színpadra. Amikor pedig megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet, az egyik számom ott is teljesen szóló volt. Ha egyedül állsz ki, nem lehet kamuzni. Minden kiderül. Egyébként a Csonka Ferenc és zenekara megnevezés azért van, mert a lemez, a projektum megvalósításához én is olyan előadókat „loptam el”, akik más csapatban zenélnek. Nem lett volna értelme külön nevet kitalálni.
 


* Beszéltünk a szólisztikus oldaladról, mely nagyon virtuóz is, néha a vonót is alig látni, olyan gyorsan húzod. Miért fontos a virtuozitás számodra? Izgalmasabb így játszani, mondjuk, egy táncházat?

— Szeretem a változatosságot a zenében, szeretek játszadozni azokkal a hangokkal, amelyeket a műfaj még megenged. Azonkívül él egy tévhit is, azok az adatközlő zenészek ugyanis, akikre mi példaképként tekintünk, nagyon is virtuózok voltak. Sokszor tapasztalom, hogy azt a virtuozitást nem kapjuk vissza bulikban, táncházakban.

* Mondasz ezekre a zenészekre példát?

— Szatmári, felvidéki prímások például, vagy amikor a kalotaszegi prímások bármelyikét hallgatjuk, láthatjuk és érezhetjük ezt. Neveket nem mondanék, mert rengeteg van. És ehhez képest gyakran éppen ez a játékos oldala vész el a népzenének. Márpedig minden művészetnek a lényege, hogy szabadságot is adjon, ne pedig csak azt, hogy fénymásoló módjára kopírozzuk. Én ilyen formában találtam meg a szabadságomat. Lehet, hogy egy kicsit többet variálok, mint más itt a környéken, de Magyarországon ez normális. Sokszor kaptam Vajdaságban kritikát a virtuozitás miatt, de nekem így a jó. S elégtételként fogom fel azt, hogy sok jó magyarországi zenész hív muzsikálni. Ahogy itt, úgy ott is kisegítik egymást a zenészek, s engem is hívnak muzsikálni, ráadásul hivatásos zenészek is. Például ott a Patyi Zoltán-féle zenekar. Ő a táncházmozgalom veteránja, az elsők között volt, aki beindította Magyarországon. Olyan kvalitású táncos, aki annak idején az Ökrös együttessel járta a világot táncosként, majd később zenészként is. Most például Kodoba Florinnal és hasonló adatközlő zenészekkel muzsikál, táncol. Ezek olyan emberek, akik még nagyon közeli kapcsolatban voltak és vannak azokkal a bizonyos adatközlőkkel, akikre mindig hivatkozunk mint mintára. Úgyhogy amikor elbizonytalanodok, hogy esetleg máshogy kellene csinálnom a dolgokat, elég arra gondolnom, hogy ilyen zenészek mellett játszhatok, és rögtön megnyugszom, hogy talán mégsem olyan rossz az az út, amelyet próbálok a népzene által követni.

* Egyébként te felismered hang alapján, hogy melyik prímás játszik?

— Persze, azonnal. És nemcsak a vajdasági népzenészeket, hanem sok magyarországit is. Lehet, hogy aki nem foglalkozik olyan elmélyülten népzenével, az nem veszi észre, de aki belemegy apró stilisztikai részletekbe, az tud különbséget tenni hang és hang között. Van egy érdekes történet egy méhkeréki prímásról. Méhkerék Magyarország keleti részén található, a román határnál. Ott élt egy prímás, aki román, cigány és magyar zenét is játszott, no, ő elég volt, hogy csak egy hangot meghúzzon (a csapat még nem is játszott), s a zenészei már ebből tudták, hogy román, cigány vagy magyar zene következik.

 

 

* Ez jó. Neked több zenekarod is volt. Elsőként a Szökős ugrik be. Ez volt az első?

— Előtte is volt együttesem. Óbecsén kezdtem muzsikálni az Orion Művelődési Egyesületben. Ott nem a népi vonal számított fő profilnak, de volt néptáncszakosztály is, ott kezdtem játszani, Búzavirág néven működtünk. Már ebben a zenekarban voltak olyan muzsikusok, akik azóta is aktívak: Micsik Béla vagy a testvérem, Csonka Robi, aztán Sándor Tivadar és más helyi lakodalmas zenészek. Hatodikos-hetedikesként talán én voltam akkor abban a csapatban a leggyengébb. Ezután volt egy csapat, melyet Sergő zenekarnak neveztünk el, néhány évig működött, és csak ezután következett a Szökős, mely egy óriási mérföldkő volt számunkra. Az erdélyi népzenét igen nagy színvonalon műveltük. A zenekar sokáig működött. Tagjai között volt Brasnyó Antal, aki sokáig Lajkó Félixszel zenélt, Alilović Gojko, Vass Endre, aki most a Juhász Zenekar muzsikusa, s volt ott még egy fiatal fiú, Dosztán Dénes is, aki viszont a klasszikus zene felé kanyarodott el. A Szökős után pedig a Csalóka zenekarban játszottam Rózsa Tiborral együtt (néha külön-külön), öt éven át.

* Mesélj egy kicsit a Katonasors című albumról, mely most jelent meg.

— Ennek apropója, hogy az idén van az I. világháború befejezésének 100. évfordulója. Sok népdal született ezekben az időkben, s ezeknek nem ismerjük a szerzőjét. Remélem, hogy az album hiánypótló kiadvány lesz, hiszen ezzel a tematikával eddig nem sokan foglalkoztak. A vajdasági népzene dallam- és hangzásvilágát helyezzük előtérbe, különös tekintettel a vajdasági I. világháborús katonadalainkra Bodor Anikó, Bodor Géza, dr. Burány Béla, Fábry Jenő, Király Ernő és Tripolszky Géza gyűjtéseiből. Annak érdekében, hogy a lemez ne csak katonadalok felsorakoztatása legyen, megpróbáltam egy történeti szálra felfűzni az egészet. A poént nem lőném le, akit érdekel, az majd meghallgatja.
 


A szerző felvétele
 

* Gondolom, nem csak vonósok lesznek hallhatóak a lemezen.

— Nem. Lesz tamburazene és citeramuzsika is, közreműködik a Bodor Anikó-díjas Csörgő citeraegyüttes Topolyáról, a Botra férfikórus Óbecséről, mely Vass Lajos- és Bodor Anikó-díjas is, egy fiatal népdalénekes, Tilinkó Luca Horgosról, Szerda Ákos becsei népdalénekes, a feleségem, Varga Orsolya, lesz cimbalom, s a fűszerezés meg a történet érdekében egy kis felvidéki és erdélyi muzsika is.

* Hol lehet beszerezni a lemezt?

— Még félúton van, a CD-k készek, a tokok, a grafika most készül. Sebestyén Imre felel a grafikáért, a kiadást a VMMI vállalta.

* Magyarország. Rozsdamaró zenekar. Ennek is tagja vagy.

— Mostanában Magyarországon többet muzsikálok. Szegeden a Rozsdamaró együttessel már évek óta minden héten van fellépésünk (táncház, koncert, egyebek), s egy lemezt is felvettünk, az is kiadófélben van. Illetve készül még egy lemez, melyre a Vajdasági Magyar Folklórközpont pályázott. Ez egy nyomtatott kiadványból meg egy CD-ből áll, és azokat a vajdasági zenészeket, énekeseket mutatja majd be, akik elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet.
 


Varga Orsolya felvétele


* Van neked egy másik szenvedélyed is: a harcművészet, azon belül is a nindzsucu.

— Gyerekkoromtól kezdve vonzódom a keleti harcművészetekhez. Karatéval hét-nyolc évig, kínai harcművészetekkel négy-öt évig foglalkoztam, aztán jött a nindzsucu. Egy teljes értékű élethez szükség van a fizikum ápolására is, nem csak az elme és a lélek karbantartására. Most ezért csinálom ezt. Kamaszként lehet, hogy inkább a bizonyítási vágy, az izmos testfelépítés vonzott, de most, ha nem mozgok heti háromszor, rosszul érzem magam, nyűgös vagyok. Heti háromszor tartok edzést, melyen én magam is aktívan részt veszek. Le kell vezetni a napi és a heti stresszt.

* Egy ilyen mondat után akkor úgy kell stílusosan elbúcsúznom, kedves Feri, hogy kevés stresszt, jó harcot és szép dallamokat kívánok, aztán pedig várom, hogy hozd nekem a már kész lemezt, tokkal, vonóval.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink