Egy fiatalos konferencia

Friss, lendületes, tenni akaró fiatalokból áll a mai VIFÓ, azaz a Vajdasági Ifjúsági Fórum csapata, mely a legrégebbi és legnagyobb ifjúsági szervezet Vajdaságban. Hozzájuk fűződik a Szabadegyetem és a szabadkai Gólyabuli, kutatnak, felméréseket készítenek, képzéseket és konferenciákat szerveznek — ilyen az idén harmadik alkalommal megtartott VIFÓ Ifjúsági Konferencia is.

A Danilo Kiš terme zsúfolásig megtelt kíváncsi fiatalokkal, s az idősebb korosztály tagjai is képviseltették magukat, akik valamelyik előadó szülei lehettek. A sort Franciskovity Laura kezdte. Ő pedagógus, és jelenleg hosszabbított státuszú egyetemi hallgató az újvidéki bölcsészettudományi kar pedagógia szakán. Szabadkán él, a Tijana Jurić Alapítványnál dolgozik mint előadó és projektmenedzser. Ezenkívül latin táncokat oktat gyerekeknek és felnőtteknek. Előadása motivációs jellegű volt, azt osztotta meg a hallgatósággal, hogyan lépett túl néhány számára igen kemény élethelyzeten, eseményen, hogyan tudott többször is felállni, és nem magába fordulni.

— Az előadásom célja motivációs jellegű. Azt tapasztalom a munkám és az életem során, hogy a fiatalok (és az idősebbek is) sokszor kétségbe vannak esve, mert kizárólag a gondjaikra és a nehézségeikre koncentrálnak. Én is ezt tettem nagyon sokáig, és szörnyen nehéz volt kilépnem a negatív gondolkodásmód rabságából. Az élettörténetem segítségével szeretném bemutatni, hogyan is lehetséges ez.

Laurát K. Kovács Ákos előadása követte, talán ez volt az est legkötetlenebb, legfelszabadultabb beszámolója, ami nem is csoda, hiszen a filmesek már csak ilyenek. :) Az előadás előtt megnéztük Ákos egyik kisfilmjét, melyet a kínai hegedűről, azaz az erhuról készített Kínában, egy ösztöndíjnak köszönhetően. A film után röviden elmondta, mi is a dolga egy filmnél az operatőrnek, és hogy ez a valóságban hogyan működik. Elmesélte az idei évét, azokat a projektumokat, filmes történeteket, élményeket, amelyek a közönségben ülő fiatalokra igen izgalmasan hatottak. Beleláttunk egy filmes életébe, meghallgattunk néhány pikáns anekdotát, melyben Ákos furcsábbnál furcsább helyzetekbe keveredett, s az ő előadásába is belekeveredett a motivációs szál, hiszen elmondta, hogy a középiskolában több alkalommal került a kirúgás szélére, s elég rossz tanuló is volt, most viszont filmes és egyéb díjakkal büszkélkedhet, és Herendi Gáborral vagy Hajdu Szabolccsal forgat.

— Amikor kameraman szakra jártam, az első óráink egyikén a mesterem elmondta nekünk, hogyan hívják a szakmánkat, és hogyan fognak majd bennünket hívni. Operatőr, cinematographer, director of photography... Csak ott derült ki számomra, hogy egyszer majd az leszek, aki „fényképezte”. Természetesen hallgattam mint a sír, nem akartam elmondani, hogy még ezt sem tudom. Azóta eltelt nyolc év, befejeztem egy filmoperatőri szakot is, és lassan-lassan kezdem érteni, érezni, hogy mit is csinál az, aki fényképezi a filmet, azonkívül hogy fogja (ha egyáltalán) a kamerát.

Német Tamara Szegeden tanul kommunikáció és média szakos hallgatóként. Érdekes kapcsolódási pont közte és Laura között, hogy számára is meghatározó a tánc és a zene, ezektől tud önfeledten boldog lenni, ezek szabadítják fel. Tamara a párkapcsolati függőségről beszélt, illetve arról, hogy akárhányszor is kapjunk nemet az életben, soha nem szabad feladnunk, és mindig várhat ránk a sarok mellett egy igen. Beszélt arról a folyamatos küzdelemről is, amelyet nap mint nap megvív önmagával, hiszen — mint mondja — kevés önbizalma van, ezen még most is dolgozik. A vifósok között először érzi azt, hogy megbecsülik, hogy szeretnek vele lenni, így nagyon sokat köszönhet a szervezőcsapatnak, melynek ő is tagja. Elmondása szerint most az önmegvalósítás felé tartó út legelején tart, de legalább már jó úton halad.

Bíró Tímea kolléganőnk, lapunk újságírója is ott volt az előadók sorában. Timi 1989 telén született. Csantavéren, majd Újvidéken tanult, most pedig Szabadkán él. Jelenleg lapunk újságírója, de ahogy sok mindenki más, szabadidejében ő is sok mindennel foglalkozik. Például könyvet ír (A pusztítás reggelei) vagy a Szab-way Színház szervezetén belül művészeti titkárként és közönségszervezőként tevékenykedik — erről jelen konferencián is beszámolt, hiszen a szervezet működését és szerepét mutatta be a hallgatóságnak. A Szab-way produkciói között olyanok is szerepelnek, mint a méltán híres kArc-estek vagy a Gaudeamus Igitur című előadás, a szabadkaiak egyik nagy kedvence. Tímea nem titkolt célja, hogy minél több fiatalt szeretne bekapcsolni ezekbe a programokba, akár előadóként, akár nézőként, ezért a közönség kérdései is erre vonatkoztak.

A konferencia utolsó előadója Muhi Kristóf volt, egy huszonegy éves, lelkes, magyarkanizsai ifjú. A középiskolás éveit is Magyarkanizsán töltötte, majd a Kecskeméti Egyetemen folytatta tanulmányait. A Rubik-kocka tizennégy éves korában nyűgözte le, egy barátjának köszönhetően. Addig a pillanatig egyáltalán nem érdekelte a játék, soha nem is jutott eszébe, hogy foglalkozzon vele, hiszen megoldhatatlan feladatnak tűnt. Otthon édesapja egykori ütött-kopott kockáján kezdett el gyakorolni. Innen indult el az ő története, majd a Rubik-kocka és az informatika keveredésével versenyeken ért el eredményeket, valamint különféle műsorokban és konferenciákon vett részt. Így került például New Yorkba is.

— Előadásomnak az a fő üzenete, hogy ha van egy reális célunk, akkor akármennyire közhelyes is kimondani, de kitartással és sok munkával valóban el tudjuk érni. Csak fel kell ülnünk a saját, kis hajónkra, és hátul kormányozva sodródnunk az élettel — mondta.

Az előadások után Csikós Tibor, a Vajdasági Ifjúsági Fórum elnöke megköszönte az előadóknak a részvételt, a közönségnek a jelenlétet és a támogatást, illetve a szervezőknek a munkát. Mint mondta, nagyon fontos, hogy értékként tekintsünk a vajdasági magyarságra.

Bíró Tímea kolléganőnk (hiszen egy újságíró sohasem pihenhet) még elcsípte Szollár Ádámot, a VIFÓ Ifjúsági Konferenciák koordinátorát, aki a rendezvény fontosságáról nyilatkozott lapunknak.

— Azért szervezzük meg a konferenciát, mert úgy látjuk, hogy Vajdaságban a fiatalok részéről igény van arra, hogy utat mutassanak nekik, mely pozitívan hathat rájuk, illetve inspirálhatja őket. Nem egy személy van közöttük, aki valamilyen sikert ért el, egy apróbb célt, és ez is jó példa lehet az itt maradt fiatalok számára, akik talán nem látják, hogy itt is van jövő. Nagyon sok lehetőségünk van, küzdünk, és az előadók szövegeiből is látható, hogy mennyi harc árán jutottak el a sikerig, melyet aztán nagyon lehet élvezni. Az első konferenciára egyébként még mi választottunk ki négy előadót, őket hívtuk meg. A további rendezvényekre viszont már regisztrálni kellett. Ezt bárki megtehette, akinek volt egy jó ötlete, témája vagy akár története, melyet érdekesen elő tud adni a közönségnek. Jelentkezni a Vajdasági Ifjúsági Fórum Facebook-oldalán lehetett. Fel volt tüntetve egy link, azon lehetett regisztrálni. A konferenciát illetően a tervek között az is szerepel, hogy a szervezők szeretnék folytatni a rendezvénysorozatot, és várják a fiatalok jelentkezését.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Jó, hogy írtok… (1.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink