A szervező és az előadó - Balázs Emese és Benedek László

''Nincs az a dolog, ami végtelen, ami örökké tart. Ezek a fényképek nemcsak felhívják figyelmünket a természet szépségeire és mindarra, amit az ember teremtett történelme folyamán, de egyben kér is bennünket, őrizzük meg ezeket az értékeket.” Ezekkel a szavakkal méltatta a házigazda, Erdei Ernő nyugalmazott erdészmérnök a felvidéki Rimaszombatról Pancsovára érkező fotókiállítást, amely József napján tárult fel az érdeklődők előtt a kívülről nemrégiben felújított Történelmi Levéltárban. Belülről azért még vannak teendők, amire az előadóterem falának túloldaláról időnként felerősödő kopogásból is lehetett következtetni. Bár a kiállítás munkaváltozata, feltehetőleg előzékeny biztonsági okokból is, Az ember és a természet névvel lett ellátva, a megnyitót követő magyar nyelvű előadásban ''keményebb” dolgok is elhangzottak. Konkrétan a Felvidékről, ahonnan a vendégek elindultak afféle missziós útjukra. Továbbá a közös történelmünkről, kultúránkról, a globalizáció és az Unió hordalékai által is könyörtelenül fenyegetett örökségünkről, melynek szerves része a természet is.
- Dilemmában voltam, hiszen a Természet pusztítása miatt mi is felelősek vagyunk. Ugyanakkor, ha csaknem ezer kilométer út megtétele után csupán természetfotókat mutatnánk be, egy vissza nem térő alkalmat mulasztanánk el. Hiszen lényegében semmit sem tudunk egymásról! - nyilatkozta Benedek László úr, a Gömöri Fotóklub vezetője, aki több évtizedes szakmai és élettapasztalatából merítve könnyedén kalauzolt bennünket végig Szlovákián diafilmes előadásában Pozsonytól Királyhelmeczig. Ízes palóc dialektussal, helyenként pikáns iróniával is megfűszerezve a gondolatokat.
- A kiállítás a Gömöri Fotóklub, valamint A kultúráért Gömörben és Gömörön túl Polgári Társulás összefogódzásának eredményeképpen jött létre - hallottuk Balázs Emesétől, a civil szervezet szervezőjétől. - Célunk és feladatunk, hogy nemcsak a Felvidék és a Kárpát-medence magyarlakta területeinek óvodáiba, kisiskoláiba, kultúrházaiba, klubjaiba vigyük el a zömmel fényképekbe öntött művelődési örökségünk üzenetét, hanem az egész világon, ahol népünk él, kapcsolatot teremtsünk azokkal a szervezetekkel és intézményekkel, amelyeket működtet. Különösen fontosnak tartom, hogy a magyar szó, a magyar érték a szórványba is eljuthasson.
A pancsovai kiállítás valójában a Fotóklub szerbiai turnéjának nyitánya, mely helyben a Petőfi Sándor ME révén valósult meg. A május végéig tervezett képkiállításos vendégszereplés tervezett útvonala Újvidéket, Zentát, majd Bácstopolyát érinti, ''sima” előadásokra pedig a szerémségi Nyékincán, a bánsági Kisoroszon, illetve Kishegyesen, Óbecsén, Bácskossuthfalván és Bácskertesen kerül majd sor.
- A Gömöri Fotóklubnak az első szerbiai körútja, és megjegyzem, nem meghívásra érkeztünk! Mi magunk kezdeményeztük az itteni találkozásokat, hónapokat igénylő tudatos útiránytervezéssel és a kapcsolattartó személyek fellelésével. Erdélyben és a Partiumban visszatérő vendégek vagyunk, az idei eseménynaptárunkban pedig augusztus elején egyhetes bihari fotótúra is be van iktatva. Nemkülönben egy németországi ötnapos bemutatkozó tárlat, mely július 15-én kezdődik a Berlini Magyar Kulturális Intézetben.
A Temes-parti kisvárosban a képek a tervek szerint egy hónapig maradnak. Kilenc fényképész munkáiból összesen ötvenhat alkotás lett válogatva épületekről, emberi arcokról, történelmi értékekről és természetesen magáról a természetről. A képek elnevezése magyar, szlovák és angol nyelven is egyaránt elolvasható. Az persze már magától a szemlélőtől függ, hogy pl. Szőke Attila fotósunknak a zsákmányát felfaló rovart ábrázoló akcióképén tud-e, de főképpen mer-e mélyebb üzenetet is fellelni. Pedig még a felkiáltójel is ott van az orrunk előtt: Rabló légy!
Bár a fentebb elmondottak az ellenkezőjére utalnak, a virtuális valutával, útlevéllel és lobogóval is rendelkező gömörországiak mégsem az elrabolt múlt feletti kesergésre tették a hangsúlyt. Inkább megkísérelték megtalálni az összefogódzó továbblépéshez szükséges lépéseket. Mint ahogyan tették azt házuk táján is több ízben. Ha ugyanis a települések polgármesterei rábólintottak, a Gömöri Fotóklub fényképészei ''összefényképezték” a falut, a képeket saját költségen kidolgozták, majd az adott településnek ajándékozták. Ilyen módon fennállásuk óta már négy képtárat sikerül összehozniuk. Azt viszont már a világhálón közzétett sorokat olvasva tudtuk meg, hogy a tavaly novemberben nyílt tárlatának a teljes anyagát Benedek László úr a negyvenéves kassai Thália Színház megsegítésére ajándékozta. Zárógondolatunkat az elnök úr a klub honlapján (www.gomorifotoklub.extra.hu ) is közzétett nyilatkozatából kölcsönöztük: Alkotásaink által egy szeletet szeretnénk nyújtani önmagunkból, gondolkodásmódunkból, a világról alkotott képünkről, a számunkra fontosnak vélt és tartott dolgokról. Bízunk benne, hogy ez a rejtett üzenet eljut az érdeklődőkhöz.