Kötetlenül öt év után

Sokan emlékezhetnek még Radovan Jelašićra, aki 2004 és 2010 között a Szerb Nemzeti Bank kormányzója volt. Az egykori magyarországi szerb bankár nemrég múltbéli sérelmeiről nyilatkozott egy belgrádi hetilapnak. A NIN-nek adott exkluzív interjújában a többi közt arról beszélt, hogy az egykori szerb kormány hogyan dolgozott saját valutája ellen. Emellett bővebben kifejtette azt is, hogy miért kényszerült lemondani, otthagyni a pénzügyminiszteri funkciót és elhagyni az országot.

Az interjúban számos jelenlegi politikusról, miniszterről, illetve államfőről is beszélt. Többek között Aleksandra Vučićról, Boris Tadićról, Orbán Viktorról, Jorgovanka Tabakovićról és Mlađan Dinkićről fejtette ki véleményét. Azt is elmondta, miben hasonlítanak és miben térnek el egymástól az említett politikusok.

Radovan Jelašić ötesztendős hallgatás után öntötte ki a lelkét a szerbiai közvéleménynek. Mint mondta, legfőképpen azért távozott, mert nem tudta elviselni, hogy magánélete kizárólag a politikai elittől függjön. Ebben az országban ugyanis a politikának túlságosan nagy befolyása van a Szerb Nemzeti Bank tevékenységére. Jelašić szerint a bankkormányzótól a politikusok, illetve a kormányzat magas rangú tisztségviselői a saját hibáik korrigálását várják el. „Én folyamatosan rámutattam a hiányosságokra és az elénk táruló gondokra, a kormány viszont nem vette komolyan ezeket az értékeléseket. Amikor azonban bekövetkeztek az általam emlegetett bajok, akkor azt várták, hogy oldjam meg őket, sőt oldjam meg a politikusok gondjait is” — mondta Radovan Jelašić, aki a svájcifrank-hitelekkel igazolta gondolatait. Mint nyilatkozta, egész egyszerűen nem értette, hogy egy állam hogyan dolgozhat saját valutája ellen. Az egykori bankkormányzó egyébként immár máshogyan ítéli meg a dolgokat. Ma már úgy gondolja, hogy élete egykor veszélyben volt. Mindez főként arra az időszakra vonatkozik, amikor bizonyos magánbankok, például a Karić Bank bezárására került sor. Jelašićnak és Frankfurtban élő családjának akkor maga a német nagykövet ajánlott fel védelmet, melyet a Szerb Nemzeti Bank kormányzója nevetve elutasított. Visszatekintve, talán nem kellett volna ezt tennie, illetve ennyire könnyedén vennie a történteket — nyilatkozta a pénzügyi szakember.

Volt vagy nem volt politikai nyomás?

A szerb közvélemény egy része kétkedve fogadta Radovan Jelašić vallomásait, sokak szerint ugyanis ő egyike volt azoknak, akik jelentős hasznot húzhattak az egykori kormányzati időszakban. Pénzügyi, szakpolitikai véleményét azonban már kevesebben tudták megcáfolni. Kétségtelen ugyanis, hogy Jelašić jóval a súlyos gazdasági válság előtt figyelmeztette a szerb társadalmat, hogy nagyon vigyázzon a hitelekkel. A kölcsön ugyanis nagy luxus, ezért minden polgárt arra kért, hogy ne költsön többet, mint amennyit megkeres. Nem véletlenül tette fel a következő kérdést egykor a Politika napilapban: „Mondják meg nekem, mit fognak önök tenni, ha felvesznek egy jelentős devizaalapú hitelt, és valaki a következő évben befagyasztja a béreket, az árfolyam pedig meglendül?”

Mindez azt bizonyítja, hogy a Szerb Nemzeti Bank egykori kormányzójának jövendölése jó volt. Viszont — ahogyan azt hangoztatta is — sem az emberek, sem a politikusok nem hallgattak rá. Azok a mondatok azonban, amelyeket közvetlenül a lemondása után fogalmazott meg, nincsenek igazán köszönő viszonyban a jelenlegi nyilatkozattal. Radovan Jelašić ugyanis akkor határozottan azt állította, hogy lemondásának kizárólag személyes okai vannak, és sem őt, sem a Szerb Nemzeti Bankot nem érte semmiféle politikai nyomás.

Jelašić egyébként azóta, hogy elhagyta Szerbiát, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója lett Magyarországon. 2012 tájékán ugyan felröppent egy hír, mely szerint visszatérhet Szerbiába, de az egykori pénzügyi kormányzó azon nyomban megcáfolta mindezt. Egy biztos, a jelenlegi bankigazgató jelentős tapasztalatokat szerzett a monetáris politika terén, valamint sohasem kizárólag politikai szempontok alapján mérlegelt. Hogy mindez valódi függetlenséget, illetve objektív politizálást jelentett vagy csak ügyes taktikázást takart, azt mindenki döntse el maga.