Mottó: „Amiben egyek vagyunk, abban vagyunk erősek, amiben különbözünk, abban pedig gazdagok.”

Vitaindítónak is beillő gondolatok hangzottak el a Dél-Bánsági Magyar Művelődési Egyesületek XXIV. Szemléjének tanácskozásán, utalásul a feltörekvő, illetve a kultúra lassacskán leköszönő veterán nemzedékének igyekezetére, hogy a dél-bánsági magyarság a továbbiakban sem csupán a hivatalos szemlék idején kíván egymással találkozni.

A vándorjellegű májusi eseménynek ezúttal Sándoregyháza, az al-dunai (székely)magyarság legdélebbi települése adott otthont. Pontosabban az a Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület, amelynek pillanatnyilag mindössze harmincöt tagja van. Az egyesület tizenhárom éve alakult meg az akkori ivánovai plébános, Mellár József közbenjárására. Erős ernyőszervezetet kívánt teremteni a faluban élő magyarság anyanyelvét, szokásait és hagyományait ápoló, az akkortájt csupán a katolikus egyházközség keretében működő kézimunkacsoportnak és gyermekkórusnak, továbbá az iskolai anyanyelvápolók színjátszó csoportjának. Idetarozott mintegy nyolc éven át az egyesület ifjúsági tánccsoportja is, illetve annak megszűnése után az egyesület asszonykórusa, mely Almási Júlia kántornő vezetésével nemcsak hazai, hanem határon túli rendezvényeken is fellép. Az egyesület szakmai „névjegykártyá’’-ját a Moša Pijade Általános Iskola társalgójában egybegyűlt fejértelepi, székelykevei, hertelendyfalvi, ürményházai, torontálvásárhelyi, verseci, pancsovai és kevevárai küldötteknek Cvetanovity Katalin elnökségi tag nyújtotta át. Német Andrásnak, az egyesület jelenlegi elnökének a köszöntőjéhez és Erős János felkéréséhez csatlakozva a jelenlévőket egyperces néma főhajtásra szólították fel a legutóbbi szemle óta elhunyt Barabás Albert — Pali társuk emléke tiszteletére.

A tanácskozáson a küldöttek leginkább arra keresték a választ, hogy miért olyan nehézkes az információalapú kommunikáció. Kiváltképpen napjainkban, amikor egy gombnyomással gondolataink a földgolyó bármelyik pontjára eljuttathatók. Napirendre került a 2010. évi fehértemplomi szemlén már szorgalmazott dél-bánsági kulturális eseménynaptár kidolgozásának és folyamatos frissítésének a fontossága is. Az egészséges szemléletváltás jele, hogy kimondták végre: az átkos régi rendszerből átmentett direktívás támogatási elveknek végérvényesen lejárt az idejük, s bármennyire fájó is, csupán az életképes (művelődési) egyesületeknek van jövőjük. Pontosabban CSAK azoknak, amelyek felül tudnak emelkedni a vélt vagy valós személyes sérelmeiken, továbbá hajlandóak lesznek megkeresni azokat a szomszédjaikat, akiket ugyanott szorítja a cipő, akikkel közös erőfeszítéssel, illetve szakmai elhivatottsággal tudnának fellépni.

Természetesen nemcsak pályázatíráskor vagy egy-egy nagyobb horderejű rendezvény megszervezésekor (amelyre a média által akár a „tömblakók” is felfigyelnének — a szerző megj.), hanem kisebb, helyi események idején is. A sándoregyházai tanácskozás tulajdonképpen már magában hordozta a következő eszmecserék csíráját is, melynek kibontakozására — az elnökség ígérete szerint — egy új helyszínen hamarosan sor kerül. E megfogalmazás természetesen helyet kapott a jegyzőkönyv záróhatározatában, miként az is, hogy a huszonötödik szemle házigazdája Pancsova lesz.

A kézimunka-kiállításra az esemény kísérőrendezvényeként a helyi óvoda napközijében került sor. Az eseményt nem hivatalos vendégként Nikowitz Oszkár nagykövet úr és felesége, Nikowitz Bencz Klára asszony is megtisztelte jelenlétével, és papírra vetették lelkesítő gondolataikat a jelen lévő helybéli, illetve a vendégségbe érkező székelykevei „varrócskás”, a pancsovai és fejértelepi, valamint a debellácsi „pipacsos” kézimunkaklubok vendégkönyvébe. A tárlatszervezők nevében Fiser Anna, a Bonnáz Sándor MME kézimunkacsoportjának alelnöke hozott alkalmi gondolatokat. A szemlei fölvonulást, majd az azt követő színpadi produkciók bemutatását szokás szerint ökumenikus istentisztelet előzte meg. A népviseletbe öltözött gyermekeknek és felnőtteknek a Szent Vendel-templomban ft. Pósa Gyula plébános és ft. Halász Béla református püspök hirdette az Úr igéjét — bátorítást hozva a nyelvünkbe, hitünkbe és kultúránkba kapaszkodó mindnyájunknak. Teljessé téve mindezt a Gondviselés oltalmába ajánló lelkipásztori áldással, amelyre válaszként csendültek fel a Nemzeti ima és a Székely himnusz akkordjai.

A fellépők színpadi bemutatkozásának a helyi Žarko Zrenjanin Művelődési Otthon volt a helyszíne. Tizenhat hangulatos produkcióban jelenítve meg a Dél Pacsirtái gyermekkórus és a sándoregyházai magyar, illetve bolgár etnikumok, valamint a pancsovai, torontálvásárhelyi, hertelendyfalvai, székelykevei, verseci, ürményházai és fejértelepi magyarság hagyományőrző és ápolói törekvéseit. A rendezvényt Pancsova város önkormányzata, illetve a város „ütőképesebb” közvállalatain kívül a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács is támogatta.