A történelmi regény köntösébe bújtatott társadalomkritika megjelenése után hét évvel az a David Lean készített belőle nagyjátékfilmet, aki a Híd a Kwai folyón és az Arábiai Lawrence című remekműveket is jegyzi. A könyv és a film egyaránt nemzetközi vitákat generált a hidegháború alatt. A forgatás ötlete már a hatvanas években megfogant, miután Paszternak műve 1958-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az író rövid időn belül az antikommunista mozgalom szimbóluma lett, a Szovjetunióban pedig közellenség. A leendő filmváltozat így a Nyugat támogatásával könnyedén zöld lámpát kapott.

A regényt övező história nemrégiben új dimenzióba került. A The Washington Post az idén tavasszal arról cikkezett, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, azaz a CIA adatta ki először orosz nyelven Paszternak művét, „hidegháborús propagandaértéke, valamint a szovjetnek ellentmondó értékvilága miatt”. Az idén nyáron megjelent The Zhivago Affair című könyv százharminc újonnan feloldott titkosítású iratra épül. A szerző szerint a CIA propagandafegyvernek használta a betiltott vagy a hozzá nem férhető irodalmi műveket. A valóság szovjet verziójának megingatására a CIA a hidegháború alatt több mint 10 millió könyvet és folyóiratot terjesztett el titokban a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban. A könyv megjelentetése, valamint az, hogy 1958 októberében Paszternaknak odaítélték az irodalmi Nobel-díjat, a hidegháború egyik legnagyobb kulturális viharát okozta. A Kreml egyszerűen szovjetellenes provokációnak minősítette az elismerést, és arra kényszerítette a szerzőt, hogy utasítsa vissza a díjat.

Ez azonban ma már történelem. A film megrendezésének jogát Leannek szánták, a mester pedig akkoriban egy kevésbé akciódús, drámaibb forgatókönyvre vágyott. Omar Sharif neve már a produkció előkészületi fázisában felmerült, eleinte nem címszereplőként, hanem csak mellékkarakterként gondoltak rá. A casting során azonban olyan nevek is szóba kerültek, mint Peter O'Toole, Max von Sydow, Paul Newman és Michael Caine. A női karakter, Lara, a kor egyik ifjú tehetségének számító Julie Christie lett. A mellékszerepekben Rod Steiger, Geraldine Chaplin, illetve David Lean nagy kedvence, Alec Guinness játszhatott. 

A történet Jurij Zsivágó életét követi nyomon gyermekkorától kezdve. Bemutatja a Gromeko családnál töltött éveit, későbbi orvosi tanulmányait, az I. világháború alatt teljesített katonaorvosi szolgálatát és az októberi forradalom okozta keserves menekülésének időszakát. Jurij gyermekkorától szerelmes a vele egykorú Tonyába, életútját azonban számos alkalommal keresztezi Larissa „Lara” Antipova, akivel lélekben elválaszthatatlanokká válnak. Ők ketten hol együtt, hol külön-külön igyekeznek megbirkózni az élet viharaival: Zsivágónak nem csupán az új, marxista–leninista rezsim generálta nélkülözéssel, hanem minden igyekezete ellenére önmagával és egy szerelmi háromszöggel is meg kell küzdenie. Az alakítások, a történetvezetés, a fényképezés, a zene mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a Doktor Zsivágó mára legendássá váljon. David Lean egyedülállóan építi fel a vitathatatlanul nagy időintervallumot felölelő epikus történetet. A sikerhez hozzájárult Freddie Young operatőr zsenialitása is, akivel Lean már másodízben alkotott együtt. A festői tájak, a pazar felvételek mesés élményt nyújtanak. Maurice Jarre a Doktor Zsivágó hanganyagáért 1966-ban kiérdemelte második Oscar-díját, az Arábiai Lawrence után. A film zenei témája önálló életre kelt, és mára már sok filmguru szerint magán a filmen is túlnőtt.