Dilemmák

Dilemmák

Vezércikket kellene írni. S ebben pedig illene arról szólni, ami dühít, vagy arról, ami nagyon idegesít. Olyasmiről, ami nemcsak engem bosszant fel, hanem talán sokkal nagyobb tömegeket is. Valami problémáról kellene írni. De globálisról vagy regionálisról? Külföldiről vagy belföldiről?

Arról írjak, hogy mennyire szánalmasan választottunk? És hogy most lehet sírni? Írhatnék, de minden valamirevaló újságíró már megírta (remélhetőleg). És nem is mondanék újat. Talán néhány embernek, de azok meg nem hiszem, hogy olvassák a Hét Napot. Nem hiszem, hogy olvasnak... Vagy esetleg írhatnék arról, hogy ebben az országban legalább három munkát kell vállalni, hogy elfogadható havi bevétele legyen az embernek. Vagy én is sírhatnék egy sort, hogy mindenki elvándorol, mint a gólyamadár. Hogy volt egy KMV, ahol végignézhettük a hamarosan már külföldi állampolgárként létező és alkotó fiatalokat. Esetleg fröcsöghetnék néhány sornyit, hogy mennyire mérhetetlenül idegesítenek a „kommentelők”. Akik erre szentelik szabadidejüket. Névvel vagy név nélkül, de azt hiszik, ha belemennek egy értelmetlen vitába online, akkor már tettek is valamit. Kiálltak magukért. Hát megsúgom, hogy nem igazán így van ez. És ők azután azt sérelmezik, hogy a mai fiatalok már nem kommunikálnak, csak telefonon. Sajnos a mai felnőttek sem, nem kellene tehát csodálkozni. De erről nem írhatok, mert akkor ugyanazt csinálom én is, amit ők. Kommentelek és dumálok. És aztán (nem is keveset) sírdogálhatnék azon is, hogy én magam mit keresek még mindig itthon, amikor, mondjuk, Berlinben sokkal jobban éreztem magam, akármikor ott jártam, és valószínűleg fel is találnám magam. Biztos vagyok benne, hogy „beenném magam” egy jó kis színházi munkahelyre. Esetleg elmesélhetném, hogy a kutyáim már megint kiásták a virágot, és már megint ugyanazt a virágot, és ki is kaptak érte. Vagy hogy mennyire durva videót láttam arról, hogyan kínoznak cirkuszokban állatokat. Pedig én sokáig valamiért nagyon szerettem az oroszlánszelídítőket. Kikiabálhatnám, hogy mennyire felbosszantanak az ostoba emberek és azok, akik 2016-ban még mindig azt hiszik, hogy száz évvel ezelőtt van. És a diplomáikkal hencegő korlátoltak. És a sérelmeket félretenni nem tudók.

De nem írok ezekről. Mert a siránkozástól elcsúnyul az ember. Gyanús lesz a reptereken. S azért sem, mert a Köpönyeg.hu szerint már jön a jó idő. A nyár. S mert a horoszkópom is jót mondott. A kínai is, az azték is, az indián is, sőt, még a fahoroszkópom is. Szóval, én nem is szóltam semmi rosszat.

Persze, élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz” (Hamvas Béla).


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az összetartó erő
Heti Jegyzet
Hamarosan elkészül!
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink