* Szakmailag és emberileg mi változott meg a Fölszállott a páva vetélkedő óta?

— A népzenei tanszékre járok, ott fejlődök, tanulom a különféle tájegységek zenéit, és sok zenekarral léptem fel. Emberileg, úgy érzem, ugyanaz vagyok, mint aki a verseny előtt voltam. Persze az is igaz, hogy folyton változunk.

* Az alázatosság segít a munkádban?

— Igen, nagyon sokat segít, csak így lehet dolgozni. A szüleimtől tanultam ezt a hozzáállást, vallásos családból származom. Hogy hogyan nyúljak egy népdalhoz, hogy tisztelni kell az időseket, az őseinket, azt mind itthon szívtam és szívom magamba.

* Hogyan töltöd a napjaidat?

— A budapesti létem teljesen be van táblázva: énekelek, fellépek, táncolok a barátaimmal, míg itthon egy „levegővétellel” meg tudom élni a hétvégémet.

Itthon leülök beszélgetni, nem nézem az órát. Ezt a két létet külön tudom élni. Most kezdtem a mesterképzést, májusban diplomáztam előadóművészként. Jelenleg tanári szakra járok.

* Hol léptél fel, és mik a terveid?

— Washingtonban, Párizsban és szerte a Kárpát-medencében. Tanítani szeretnék, és fellépni. Októberben Torontóba utazom egy hétre, az ottani vajdasági magyaroknak fogok énekelni. Úgy érzem, át kell adnom, tovább kell adnom a tudást, mely bennem van. Fontosnak tartom elmondani, hogy a délvidéki kulturális élet mindig a szívügyem lesz. Már most is tanítgatok, és nagyon élvezem.

* Milyen zenével kapcsolódsz ki?

— Van tíz dal, melyet hallgatni szoktam, de lényegében nem zenével kapcsolódom ki.

Anna lényéből sugárzik az erő és az elhivatottság. Hogy ilyen profin áll hozzá a dolgokhoz, egy-egy feladat elvégzéséhez, számomra azt jelenti, hogy az eddigieknél is többre viheti. Örülök, hogy beszélgethettem vele egy kicsit. Gratulálunk a díjhoz, és sok sikert kívánunk neki a továbbiakban!