home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Déli harangszó
Orcsik Károly
2016.08.28.
LXXI. évf. 34. szám
Déli harangszó

Vajdasági emberként legtöbben életünkben először a röszkei határátkelőn láttunk imádkozó muszlimokat. A nagy Jugoszlávia utolsó békeéveiben történt.

Mi a bevásárlóturizmus és a külföldi vendégmunkások hada által felduzzadt sorokban vesztegeltünk a határon, és meglepődve konstatáltuk, hogy az iszlám hitet követő népek kamionsofőr fiai nagyjából ugyanabban az időben szőnyeget terítettek a földre, és imádkozni kezdtek. Emlékszem, egy autóbusz utasaként néztem végig egy ilyen jelenetet, melyre az egyik utastársam cinikus megjegyzést tett: „Istenem, hogy élhetnek ennyire primitív emberek a XX. század végén!”

Észre sem vette az élcelődés groteszk voltát, hiszen — bizonyára akaratlanul — Istent megszólítva adott hangot ama megdöbbenésének, hogy milyen primitív ember az, aki 1990 tájékán még nyilvánosan imádkozik a Mindenhatóhoz.

Pedig ezt a szokást a közelmúltig gyakoroltuk mi is, fejlett vajdasági és európai emberek. A gazda keresztet vetett, amikor földjére indult, városi és falusi ember egyaránt kalapot emelt a templom vagy az útszéli feszület előtt, és imádkozott is egyet. A napi háromszori harangszó hallatán pedig megállt teendője végzése közben, és az Úrangyala imádságra kulcsolta össze kezét. Nem több száz évvel ezelőtt élt ősök emlékét idézem, hanem olyanokét, akiket mi is ismerhettünk.

A déli harangszóra való imádkozás azért is bír különleges jelentőséggel számunkra, mert az 1456. évi nándorfehérvári diadalra emlékeztet bennünket: III. Kallixtusz pápa az év június 29-én kelt bullájában rendelte el a reggeli és az esti mellett a déli harangszót is, hogy Európa keresztényeit imára hívja az Oszmán Birodalom ellen folytatott harc sikeréért. Miután a keresztes seregek Hunyadi János vezetésével július 22-én győzelmet arattak a török felett, immáron ennek az eseménynek emléket állítván továbbra is megmaradt a déli harangszó.

Egy német diáktársam, aki gyakorlati évét diakónusként Frankfurtban töltötte, a déli harangszó miatt nézeteltérésbe keveredett. Történt ugyanis, hogy a temploma környékén lakó muszlimok tiltakozó levéllel fordultak előbb a helyi plébániához, majd a városi tanácshoz, mert zavarta őket a déli harangszó, ezért kérték azt beszüntetni. A német lakosság többsége észszerűnek ítélte a felvetést. A harangok őket is zavarták. A beadvány ellen felszólaló és a déli harangszó eredetét felvázoló Christof barátom és a véleményét osztó néhány városi tanácsnok pedig rögtön megkapták az „intoleráns náci” bélyeget. Természetesen leszavazták őket, így Frankfurtnak ebben a kerületében 1998 óta nincs déli harangszó.

Minket egyelőre nem fenyeget ilyen veszély. Van déli harangszó, csak éppen szinte mindenkit hidegen hagy. Pedig a déli ima hagyománya évszázadokig elevenen élt a Kárpát-medence katolikusai és protestánsai között egyaránt. Ám nekünk, a nándorfehérvári győztesek modern és rohanó utódainak égető szükségünk lett arra a napi három percre. Meg egyébként sem akarjuk, hogy környezetünk maradinak vagy bigottnak tartson bennünket azért, mert megszakítunk egy éppen folyamatban lévő beszélgetést a déli imádság kedvéért.

Az elmúlt év májusában egy tanár kollégámmal Novi Pazarban jártunk. Interneten foglaltunk magunknak szállást, de mivel nem voltunk eléggé körültekintőek, csak a helyszínen konstatáltuk, hogy a panzió egy forgalmas főút mellett fekszik. A teraszon beszélgetve emiatt is figyeltünk fel arra, hogy délután egy óra körül hirtelen csönd szakadt a forgalmas utcánkra. Nem értettük az okát, mígnem a város több minaretjéből megszólalt a müezzinek hangja. Lám, a muszlim hívők komolyan veszik a déli imára hívó jelet. Vagy csak primitívek volnának? Akárhogy gondoljuk is, tudnak valamit, mert a jelek szerint Európában egyre inkább nekik áll a zászló.

A városban más meglepetés is ért bennünket. Egy középiskola mellett sétáltunk el, melynek aprócska udvara volt, ezért a diákok a szünetben az utcán nyüzsögtek. Újra feltűnt valami: egyiküknél sem láttunk mobiltelefont. Körökben álltak, egymással beszélgettek. Amikor pedig megszólalt a csengő, az ügyeletes tanár szó nélkül kitárta az iskola ajtaját, a diákok pedig bevonultak az épületbe. Nem volt sem ordítozás, sem lökdösődés. Este a korzón leültünk egy kávézó teraszán. Körülöttünk mindenütt huszonévesek tömege volt. Kávé és üdítő mellett múlatták az időt. Láthatóan jól szórakoztak alkohol nélkül is.

Vajon mind agymosottak volnának? Vagy az európai társadalmak a hitbéli meggyőződés és a vallásos megnyilvánulások hétköznapokból való száműzésével elveszítették azt, ami fegyelmezetté és erőssé teszi a muszlimokat?

Egyházi szervezettségben nem járnak előttünk. Bizonyára közülük sem mindenki látogatja a péntek déli, kötelező közös imádságot a mecsetben. Ám hitük nyilvános megvallásában és gyakorlása terén fényévekkel megelőznek bennünket. Ők nem szégyellik, hogy muszlimok. Sem egymás előtt, sem pedig idegen országban.

Persze mondhatnánk, hogy a katolikus és a protestáns egyházaknak is helyük van az európai országok közéletében. Ám ezt a helyet elsőként II. József, majd a többi felvilágosult ország egyházpolitikája jelölte ki számukra: a társadalom által hasznosnak ítélt tevékenység folytatása az oktatás, a beteggondozás és a szegényekről való karitatív gondoskodás terén. De annak ellenére, hogy a keresztény egyházak eme szolgálatuk által bizonyítják értékteremtő képességüket és létjogosultságukat, az öreg kontinens minden országában mégis egyre csak fogyatkozik a hitüket gyakorló keresztények száma.

Attól, hogy délben elimádkozzuk az Úrangyalát, gyermekeink és fiataljaink még nem fognak egy csapásra fegyelmezettebben viselkedni az iskolában, önmérsékletet tanúsítani a mobilhasználat és az alkoholfogyasztás terén, nemet mondani a drogokra. De a déli imával példát mutatunk nekik arra, hogy ne szégyelljék megvallani hitüket senki előtt.

Lelkes szervezőknek hála Szabadka főterén számos sikeres flashmob megmozdulásra, illetve szoborrá dermedésre került sor az elmúlt években. A rohanó világ ellen, illetve a könyvolvasás vagy a testmozgás fontossága mellett kampányolók elgondolkodtatták a megdöbbent nézőket. Talán itt volna az ideje a déli harangszó alatti flashmobmegállásnak és imának is mind Maria-Theresiopolisban, mind Vajdaság többi településen is.

Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében” (Lk 9,26).

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..