Ő egy csodálatos, szerény megjelenésű, nagy fényességgel övezett valaki, aki pillanatok alatt megjelenik, lebeg a levegőben, mosolyog, szeméből csupa melegség, jóság árad. Ám amilyen váratlanul jön, olyan váratlanul el is tűnik. Csak a kiválasztottak láthatják, érezhetik, csodálhatják a közelségét. Főleg szegény sorsú gyermekeknek és felnőtteknek jelenik meg, az ő szívüket tölti be melegséggel, szeretettel, áhítattal, őket választja ki, hogy üzenetet küldjön általuk a Földre.

Így tett néhány alkalommal Fatimában, Portugáliában is három pásztorlánnyal. A kislányok a réten legeltették állataikat, amikor megjelent nekik egy angyal, sugallván: legyenek készek az égi jelenésre, a Hölgy eljövetelére. Hamarosan csakugyan megjelent a levegőben egy lebegő, csodálatos fénnyel körülvett Hölgy. Ragyogott körülötte minden, és jóság, szeretet áradt belőle. Meghagyta a gyerekeknek, hogy minden hónap tizenharmadik napján jöjjenek el erre a helyre, mert mondani akar nekik valamit. A lányok így is tettek mindaddig, amíg a Hölgy ezt kívánta. Az üzenetek pedig főleg arról szóltak, hogy az emberek szeressék egymást, legyenek szerények, jók az embertársaikhoz és a környezetükben élő gyermekekhez, hogy békességben élhessenek. Sok-sok évvel később Fatimára rózsasziromeső hullott, ám a szirmok nem értek földet, hanem egyszerűen eltűntek. Manilában, a Fülöp-szigeteken is hullott rózsaeső, de itt földet értek a szirmok. Az emberek összegyűjtötték őket, és a botanikusok arra a megállapításra jutottak, hogy ilyen rózsák akkortájt csak Oroszországban nyíltak.

Máskor Lourdes-ban, Franciaországban tűnt fel a Hölgy. Egy Bernadette nevű szegény lánynak jelent meg, aki rőzsét gyűjtött, majd a közeli barlanghoz ment vizet inni. Itt érte a meglepetés a gyönyörű szép Hölgy képében. A kislány nem jutott szóhoz a csodálattól. A Hölgy általa is azt üzente az embereknek, amit Fatimában is, csakhogy itt egy gyógyforrást is fakasztott a sziklákból. Ha beteg ember ivott a vizéből, meggyógyult. Ám mivel nagyon sokan nem hittek a csodában, a Hölgy télnek idején a barlang bejáratához egy rózsabokrot varázsolt nyíló virágokkal. Azóta sok beteg nyert gyógyulást ennél a forrásnál. A hely híres zarándokhellyé vált, ahova a világ minden tájáról eljönnek a gyógyulást remélő betegek. És vannak, akik gyógyultan térnek haza.

Gyógyforrás fakadt Közép-Amerikában is, Guadalupéban, Mexikóváros közelében. Itt egy indiánnak jelent meg a Hölgy azzal a kéréssel, hogy építsenek templomot azon a helyen. Az emberek azonban nem hittek az indiánnak. Nem sokkal később, egy téli napon rózsák virágzottak, az indián köpönyegén pedig megjelent a Hölgy képmása. A templom ezután felépült, mellette pedig gyógyforrás fakadt. Sok gyógyulás és számos csoda történt ott azóta.

Egy másik alkalommal Szlovákiában, egy Turzovka (Turzófalva) közeli erdőben jelent meg a Hölgy. Máté, aki az erdőt járta, arra lett figyelmes, hogy gyönyörű rózsakert van mögötte a felkelő nappal bearanyozva. A rózsák között állt a Hölgy, kezében rózsafüzért tartott, melyet átnyújtott Máténak. Kedvesen mosolygott, arcáról jóság sugárzott. A férfinak egy világtérképet mutatott, melyen a gonoszság terjedése volt látható. A Hölgy üzenete arról szólt, hogy az emberek éljenek békében, egyetértésben, szeretetben, egymást megbecsülve. Tartózkodniuk kell a rossztól, helyette minél több jót kell cselekedniük. Ha így tesznek, akkor a földi élet sokáig fennmarad, és a világ megmenekül. Turzovka mellett gyógyforrás van. Télidőben, amikor a vize befagy, az égiek csodálatos képei formálódnak a jégben.

Néhány évvel később a Hölgy Međugorjéban, Boszniában jelent meg. Itt is gyermekeket választott ki, általuk üzente meg az embereknek, hogy ő a béke királynője, hogy éljenek szeretetben, egyetértésben, mert manapság sajnos sok az agresszió és a türelmetlenség. A béke az emberektől és a gyermekektől is függ. Ebben akar segíteni nekünk a Hölgy, aki arra kér, hogy a szívünkbe béke költözzön. Ha nagyon akarjuk és kérjük, meg is kapjuk. A békéért mi felelünk, a háború elmaradása pedig nem más, mint a szív békéje, a kiengesztelődés az éggel és az emberekkel. A szeretet, a jóakarat, a megbocsátás eredménye a szív békéje, az általános béke.

Párizsban egy Katalin nevű nővért éjnek évadján felébresztett egy angyal, majd nem sokkal később a Hölgy arra szólította fel az apácát, hogy veressen csodás érmet. Aki ezt az érmet hittel viseli a nyakán, azt csodálatos kegyelmek érik majd. Katalin az utasítás szerint el is készíttette az érmecskét. Az ovális keretben a Hölgy látható, a hátoldalán tizenkét csillag közepette egy nagy M betű, felette kereszt, alatta pedig két szív van elhelyezve.

A magyarországi Máriapócson történt, hogy a Mária-szobor szeméből könnyek folytak. Sír a Szűzanya — mondogatták az emberek. Nagyon szomorú, és sír, értünk, akik nem akarunk megjavulni, nem akarjuk eléggé szeretni egymást, nem akarunk a jóra törekedni. Számos egyéb helyen láttak már síró szobrot, például Caracasban, Ecuadorban, Siracusában, de nálunk, Töröktopolyán is, mely település zarándokhellyé vált, ahol főleg a látásban áll be javulás. Ezek a könnyek felhívások, figyelmeztetések, hogy javuljunk meg, éljünk okosabban, ne essünk bűnbe. A Hölgy szeretetlángot küld, és a szeretet fellángolását, terjedését kéri, segítséget ajánl fel a bűn megszüntetéséért, a világ megmentéséért.

Ne legyetek bátortalanok, csak akarnotok kell, és a szeretet az egész világon el fog terjedni. Segítsen nekem mindenki ebben — könyörög a Hölgy. — Ha élni akarunk, fel kell hagynunk a haraggal, ki kell békülnünk, meg kell bocsátanunk egymásnak, engesztelnünk kell. Igyekezzünk segíteni a bajban levőkön, könyörüljünk meg rajtuk, legyünk kegyelmesek, irgalmasak. Ne feledkezzünk meg a jótettekről, hozzunk áldozatot egymásért, mondjunk le néha valami nekünk kedvesről, és adjuk azt a rászorulóknak. Ha sokan cselekszünk így, elégedettebbek, boldogabbak leszünk — mondogatta nekünk a még számtalanszor megjelenő égi tünemény.