Tamásfalva - Szabó Attila felvétele

Felemelő, történelmi pillanatnak lehettek tanúi mindazok, akiknek az elmúlt héten abban a kivételes szerencsében volt részük, hogy jelen lehettek a tamásfalvi Széchenyi István Magyar Művelődési Egyesület hivatalos bejegyzése alkalmából szervezett, meghitt hangulatú ünnepségen. A 80-as évek közepéig Testvériség-egység néven vegyes tagságú, magyar-szerb művelődési egyesület működött a településen. Egy csoport lelkes ember azonban nem törődött bele abba, hogy a falu magyar művelődési élete elsikkadjon, habár törekvésük állandóan ellenállásba ütközött. Voltak, akik a különálló művelődési egyesületek elképzelését nem tartották megfelelőnek. Mit szól majd a másik nép, gondolták. Éveknek kellett elmúlniuk, amíg a kétkedők belátták: nem kell szégyellniük magyarságukat, nem kell félniük, hiszen magyarságuk vállalásával, kultúrájuk, szokásaik, hagyományaik ápolásával nem ártanak senkinek. A jelenleg még az adventista egyház tulajdonában lévő épületben -- melyet minden valószínűség szerint hamarosan megvásárol a művelődési egyesület - megtartott ünnepségen Szarka Edit, a Széchenyi István MME elnöke köszöntötte a vendégeket: Dudás Károlyt, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökét, Pál Károlyt, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnökét és Dobai János tartományi mezőgazdasági titkárhelyettest, a VMSZ begaszentgyörgyi községi szervezetének elnökét. Az elnöknő elmondta, hogy kötelességük ápolni népszokásaikat, kultúrájukat, s örökségül át kell adniuk a jövő nemzedékének.
- Minden kezdet nehéz, de Széchenyi neve kötelez bennünket. Ahogy ő hazájának a fellendítésére törekedett, mi is törekedni fogunk kultúránk kibontakoztatására. A jelenleg használt épületet béreljük, de szeretnénk megvásárolni. Ehhez kérünk segítséget a VMSZ magas rangú politikusaitól, hiszen az otthon nemcsak a művelődési egyesület, hanem a Bölcső Alapítvány és a VMSZ helyi szervezetének székhelyeként is szolgálna -- fejtette ki.
A vendégek közül elsőként Dudás Károly, a VMMSZ elnöke szólt az egybegyűltekhez:
- Régiónkban több alkalommal is történtek már csodák, a legújabb épp itt Tamásfalván. Tiszteletet érdemel az a közösség, melynek ennyi idő elteltével van bátorsága felvenni Széchenyinek, a legnagyobb magyarnak a nevét. Azért vagyunk itt, hogy a magyarság ügyében tegyünk valamit. Rendkívül fontos, hogy minden közösség, művelődési egyesület rendelkezzen saját házzal, így a tamásfalviak számára hamarosan megvásároljuk ezt az épületet. Nagy szükség van a magyar összefogásra a szó szoros értelmében. Kívánom, hogy Széchenyi adjon Önöknek bátorságot, hiszen sokáig nem is tudott magyarul, mégis a legnagyobb magyar volt, máshol nevelkedett, de az életét, a vagyonát a magyarságnak adta. Az egyesületet a VMMSZ is hamarosan a soraiba emeli, és ahol csak tudjuk, segítjük a tamásfalviak tevékenységét. Újra kell építkezni, ami csakis összefogással valósítható meg. A magyarság több sorsdöntő pillanatot is átélt, a legújabb ilyen pillanat június 6-án lesz. A VMSZ az a politikai szervezet, amely a legtöbbet tesz és tehet ezért a közösségért. A vajdasági magyarságnak össze kell fognia, s ebben óriási szerep hárul a bánsági magyarságra. Június 6-án gondoljanak arra, hogy összefogott a magyarság, nemcsak a VMSZ, hanem többek között a civil szféra, az egyházak, a tanárok, mérnökök, orvosok, földművesek is, s szavazzanak a Magyar Összefogásra, hiszen a tamásfalviakat is ez tudja előrelendíteni, fejleszteni.
Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke szerint az élet egy állandó újrakezdés, amihez a tamásfalviaknak nem kell biztatás, hiszen a lelkesedésük és az akaratuk szemmel látható:
- Megmaradásunk érdekében össze kell fognunk. Ha az egyes sorszámot karikázzák be, akkor olyan magyar emberekre voksolnak, akiknek nem szerbül mondják meg, mit kell gondolniuk és mondaniuk, hanem olyanokra, akik igazat mondanak, s elmondják, mi a valóság s melyek a lehetőségek -- fogalmazott a politikus.
Dobai János, a VMSZ begaszentgyörgyi községi szervezetének elnöke tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy Tamásfalván a magyar választói névjegyzékre a magyar ajkú lakosságnak több mint 90 százaléka feliratkozott. Kifejezte reményét, hogy az egyesület sikeresen fog működni, s hogy a község részéről minden támogatást megkap. Végezetül felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy június 6-án mindenki menjen el szavazni, s karikázza be az 1. sorszámot.
A tamásfalviak a művelődési egyesület hivatalos bejegyzése előtt is aktívan dolgoztak: kézimunka-kiállításokon, teadélutánokon, különböző fellépéseken vettek részt. Jelenleg 40 tagjuk van, akik a vegyes kórusban, a Lila Akác Nőszervezetben, a néptánccsoportban fejtik ki tevékenységüket.
- Tamásfalván a lakosság vegyes összetételű. A magyaroknak is és a szerbeknek is kell, hogy legyen saját művelődési egyesületük, a műsorokat viszont közösen kellene megszerveznünk, hiszen mégiscsak együtt élünk. Elképzelésem szerint mindannyian maradjunk meg annak, aminek születtünk. A magyarok maradjanak magyarok, a szerbek szerbek. Célunk kultúránk, hagyományaink felélesztése, megőrzése, és továbbítása a jövő generációjának -- emelte ki az elnöknő.
A gyermekszínjátszó csoport már régóta működik az anyanyelvápoló csoport keretében -- melyet a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete élesztett fel -, a tervek szerint pedig a közeljövőben egy felnőtt drámacsoport is alakul majd az egyesületben. A hamarosan megvásárlásra kerülő épületben a 2005 óta működő Bölcső Alap is helyet kapna, melyet a Tamásfalváról elszármazottak hoztak létre. Az elmúlt időszakban az alapnak köszönhetően felújították a temetőt, megjavították a templomtetőt és az oszlopokat, szigeteltették a tornyot. Mindez azt bizonyítja, hogy a tamásfalviak saját településükön képzelik el a jövőjüket. Így van ezzel Barna János is, aki megfordult már Ausztriában és Németországban is, aztán a Szendrőd (Smederevo) melletti Selevac faluban élt, de három évvel ezelőtt jelenlegi élettársa kedvéért -- akivel hosszú idő után a tamásfalviak találkozóján találkoztak újra - visszaköltözött a faluba. Jól érezte magát a szerbiai faluban is, de azt sem bánta meg, hogy újra visszatért Tamásfalvára, hiszen a gyökereitől nehezen szakad el az ember. Reméljük, hogy a hivatalosan bejegyzett művelődési egyesület is egyfajta gyökér, visszatartó erő lehet a tamásfalviak számára, a távolba kerülteket pedig bölcsőként várja vissza, hogy melegével a szülőföldön marasztalja őket.