A csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a XV. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, majd 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot, valamint az ugyancsak gótikus, kis méretű kolostort. A munkálatokhoz Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, és még mindig ez a búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. Erős kőfallal vették körül a templomot és a kolostort, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

A kegyhely pontos eredete belevész a korai középkor történetébe. Annyi bizonyos, hogy IV. Jenő pápa 1444. február 2-án teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik a ferences atyák csíksomlyói Mária-templomának építkezésében segítenek. Tehát maga az ősi Mária-tisztelet és a hatalmas méretű kegyszobor még régebbi időből való. Igaz, hogy Csík, Háromszék, Udvarhely és Marostorda vármegyék vidéke ősidők óta rendszeresen tiszteleg a csíksomlyói Boldogasszony előtt, de rajtuk kívül egész Magyarországról is jöttek zarándokok a kegyhelyre. Nagyvárad, Kolozsvár meg a többi szép, ősi magyar erdélyi város mindig is képviseltette magát a somlyói búcsún.

A XVII. és a XVIII. században a törökök, valamint a tatárok igen sokszor betörtek a csíki falvakba, a kolostort három ízben is földúlták, fölégették. A kegyszobor minden esetben szinte csodálatos módon menekült meg. A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 körül készülhetett reneszánsz stílusban. 2,27 méteres magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója ismeretlen. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt holdsarlóval, feje körül egy tizenkét csillagból álló koszorúval, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartva. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzáérintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte az 1661. évi nagy török támadást és a tűzvészt. A monda szerint a török vezér, látva az értékét, el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem lehetett megmozdítani. Ezért a vezér haragjában rácsapott a kardjával, és megsebezte a szobor arcát, valamint a nyakát, aminek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, néha pedig, különösen nagy veszély idején, szomorúnak látszik. Számos imameghallgatás fűződik hozzá, s ennek emlékét a két oldalon kifüggesztett táblácskák is őrzik.

A csíksomlyói kegyhely „pályafutását” a Szűzanya közbenjárására véghezvitt csodák teszik természetfölöttivé. Az első csoda történetét nem ismerjük. A feljegyzések megsemmisültek a tatárdúlások idején. Annyi bizonyos, hogy Csíksomlyón már az 1440-es években kialakult a boldogságos Szűz Mária különleges tisztelete. (IV. Jenő pápa körlevele.) Az 1567. évi pünkösdszombati események alkalmával a hívők a somlyói segítő Szent Szűzhöz fohászkodtak mielőtt a hargitai csatába indultak. A győzelem után visszatértek ugyanide, hogy hálát adjanak a Szűzanyának a közbenjárásáért.

Feljegyzett és részben dokumentált csodás jelenségek és események leginkább a XVII—XVIII. században voltak. E csodákat 1798. július 17-én Kollonita László erdélyi püspök vizsgálóbizottsága alaposan kivizsgálta, majd 1799-ben a kegyszobrot „csodákkal ékesnek” hirdette ki. Érdemes megjegyezni, hogy a János Zsigmond fejedelem által erőszakosan terjesztett unitárius vallás átvétele ellen a székelyek elsősorban a csíksomlyói Szűzanya iránti ragaszkodás erejével tiltakoztak. És ezért mindmáig megmaradtak őseik katolikus hitében.

A legnagyobb magyar katolikus búcsújáró helyre — amelyen zarándokok százezrei vesznek részt minden évben — Vajdaságból is rendszeresen szerveznek utat.