home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Csendes feltöltődés
Tóth Lívia
2013.01.09.
LXVIII. évf. 2. szám
Csendes feltöltődés

Beszélgetés Szemerédi Bernadett fiatal művésznővel a türelemről, az isteni adományról és a kihívásokról

Szemerédi Bernadett egy kis bánáti településről, Hódegyházáról indult el, hogy Szeged érintésével Budapesten kössön ki. Júniusban kapta meg a diplomáját a Pesti Magyar Színház színiakadémiáján, jelenleg szabadúszóként próbálja nemcsak megtalálni, hanem kiharcolni is a helyét a művészeti életben, a teátrumok világában. Arról, hogy ez miként sikerül neki, az óesztendő utolsó napjaiban beszélgettünk, amikor itthon tartózkodott a szülőfalujában, a családja körében.

— Az oklevél nem kis ijedelmet hozott, hiszen mi voltunk az első osztály, amelynek a tagjai közül senki nem kapott társulati szerződést. Nyáron akadtak munkáim, de azért féltem, hogy mit hoz a szeptember. Elmentem egy meghallgatásra a Kazán István Kamaraszínházba, és megkaptam a Gellérthegyi álmok című előadás főszerepét. Aztán egyik meghallgatás után jött a másik, és most nem panaszkodhatom, van munkám bőven. Kicsit nehezebb, hogy nem egy társulatnál vagyok, mert az energiáim is megoszlanak, de nem baj, mert mind zenés, mind prózai darabokban játszhatom, és sokfelé hívnak énekelni is. Fellépek a színművészetin egy rendező szakos hallgatónak a vizsgadarabjában, Keselyűfészek a címe, és egy harmincéves magyar kriminek, a Dögkeselyűnek a zenés, színpadi adaptációja. Van egy zenés darabom, a Fame — a hírnév ára, benne vagyok egy Gershwin előadásban, karácsonykor pedig a Diótörő és egérkirályban láthattak Békéscsabán. Januárban kezdem el próbálni Szabadkán a Halottak napjától virágvasárnapig című c. produkciót, melynek valószínűleg Budapesten lesz a bemutatója. Bizonyára akadnak majd üresjáratok, de én hiszek abban, hogy ha helyem van ebben a szakmában, akkor munkám is lesz. Igaza van az osztályfőnökömnek, aki azt mondta, akár szabadúszó az ember, akár társulati tag, egy kulcsfogalom van: a türelem. Nekem pedig, hála Istennek, van türelmem.

— Melyik műfajban vagy otthonosabb, a prózai vagy a zenés darabokban?

— Sokan úgy vélik, a prózai színház igényesebb vagy mélyebb, mint a zenés színház, de én ezzel nem feltétlenül értek egyet. A zenés színháznak valóban van egy olyan vonulata, amely a felszínes és látványos szórakoztatást részesíti előnyben, de úgy vélem, abban is lehet igényeset alkotni. Talán annyiban nehezebb is, hogy ott nemcsak a színészi kvalitás a fontos, hanem az ének- és tánctudás is. Hogy melyik áll közelebb a szívemhez? Nem tudnám egyik mellett sem letenni a voksomat. Én prózai osztályban végeztem, mind a három osztályfőnököm prózai színész volt, persze azért tartottak nekünk musicalkurzusokat is. Az első szerepem is zenés volt, de mindkét irányzatban látok fantáziát.

— A legtöbben viszont énekesnek tartanak.

— Igen, és jómagam is nagy előnynek tartom, hogy tudok énekelni, mert így könnyebb a megélhetésem.

— Hallhatnánk-e valamit a jótékonysági ádventi műsorodról?

— Júniusban felléptem a Papp László Sportarénában a Reménység nevű, nemzetközi szervezésű keresztény fesztiválon. Attól kezdve sok helyre hívtak vendégszerepelni. Dr. Molnár Róbert kübekházi polgármester Ébresztő, Magyarország! című könyvének a bemutatóján is énekeltem. Ott találkoztam Kiss Márton erdélyi atyával, aki elhívott Bélfenyérre, egy Nagyvárad melletti kis településre. Miután megismerkedtem az atya munkásságával és az általa vezetett gyermekotthonnal, felajánlottam, szívesen énekelnék a javukra. Ha kaptam ezt az adományt a Jóistentől, hogy tudok énekelni, akkor szeretném az ő hasznukra is fordítani. Ádvent idején, december 6-a és 10-e között öt koncertem volt a Partium területén, és egy Békéscsabán. Sok adomány gyűlt össze, nemcsak pénz, hanem élelmiszer, játék, könyv és édesség. A megmozdulás valószínűleg a farsang idején folytatódik, Nagyváradon lesz ugyanis egy jótékonysági bál, de nemcsak a bélfenyéri, hanem Böjte Csaba gyermekotthonainak a javára is.

— Miért tartod fontosnak, hogy ilyen nemes célokra is fordítsd a tehetségedet?

— Mert ez még hiányzik az életemből, ettől lesz kerek egész. A színházban megkapom a szakmai és a pénzbeli alapokat, de ahhoz, hogy a lelkem teljes és egészséges legyen, ilyen formában is adnom kell az embereknek.

— Régebben hegedültél, verseket írtál. Ezek a tevékenységek most háttérbe szorultak?

— A hegedülés most már nem az alappillére az életemnek, de nagyon szívesen játszom most is. Hamarosan készül egy előadás, melyben Miklós Tibor rendező számít a hegedűtudásomra. Egy Beatles-fantáziát állított össze, melyben a négy fiún kívül a zenekarban van két lány is, egy fuvolista és egy hegedűs. Annak idején egyébként felvettek a szegedi zenekonzervatóriumba, de nem azt választottam, ugyanakkor a gimnáziumi éveim alatt is aktívan hegedültem. Mivel az együtt zenélés még hiányzik az életemből, azt fontolgatom, hogy bekapcsolódok egy zenekarba. Pesten az ELTÉ-nek van egy fesztiválzenekara, és vonósokat keresnek, de nem vagyok biztos benne, hogy a zenélést össze tudnám hangolni a jelenlegi munkámmal.
Korábban naplószerűen, napi rendszerességgel írtam verseket, most azonban a kreativitásom jelentős hányada kimerül a színházi feladatokban. Sokszor, ha megpróbálok tollat ragadni, azt érzem, hogy már erőltetett lenne, mert amit ki kellett adni magamból, azt kiadtam a színpadon. Ennek ellenére írok még verseket, de nem szánom őket megjelenésre, inkább csak rendezgetni próbálom a meglévőket. Van viszont egy kedves ismerősöm, Tóth Jonatán, aki gondoskodik róla, hogy ezt se hanyagoljam el, neki ugyanis rendszeresen írok dalszövegeket.

— Van-e szerepálmod?

— Van, de erről is az egyik tanárom mondása jut eszembe, hogy a színész általában a szerepálmába szokott belebukni. Kicsit izzadtságszagú lesz, mert igyekszik a legtökéletesebben megvalósítani. Az akadémiai éveim során belekóstolhattam az egyik legellentmondásosabb Shakespeare-karakterbe, a Lady Macbethbe, igaz, csak egy jelenet erejéig, de azóta is foglalkoztat ez a nő, szívesen eljátszanám. A musicalek közül pedig Báthory Erzsébetnek a szintén eléggé ellentmondásos figurája vonz. Egy negatív szereplő igazságát megmutatni mindig sokkal nagyobb kihívás. Mivel engem az alkatom miatt a kislányszerepek elkerülnek, ezért nagyon örültem, hogy a Diótörőben Marikát alakíthattam. Végre egy ízig-vérig kislány, bár a figuráját szintén nehéz megformálni úgy, hogy a kislányos attitűdön kívül legyen benne valami mélyebb is.

— Tudom, hogy keveset jársz haza. Hogy érzed magad ebben a nyugodt kis faluban?

— Ó, nagyon jól, és rám is fért már egy kis pihenés, mert eléggé felfokozott volt az utóbbi pár hónap. Jó egy kicsit elcsendesedni. Nem is hoztam haza semmit, csak egy színházi munkát. Persze, a pesti pörgés után furcsa, hogy minden lelassult, mindenre kellő időt fordíthatok, de ez a pár nap most nagyon kell, hogy feltöltődjek és újult erővel veselkedhessek neki a kihívásoknak.

— Hogyan viszonyulsz az újévi fogadalmakhoz?

— Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, maximum annyit, hogy még jobban figyelek a vonalaimra. Úgy vélem, a színésznek a teste a hangszere, azzal kell játszania. Ha a hangszer sérült vagy nem tökéletes, akkor a belőle fakadó hang sem az.

— Mit kívánsz magadnak az új esztendőben?

— Nagyon sok erőt és energiát, mert az év végén túlvállaltam magam, és egy gégegyulladásból nem sikerült még igazán felépülnöm. Nagyon megviselt, hogy a betegség miatt nem tudtam úgy végezni a színházi feladataimat, ahogyan szerettem volna. Még több türelmet is kívánok magamnak, mert néha nehéz kivárni azt az időt, amire szükség van. Szeretném, ha azoknak a színházi kihívásoknak, amelyek majd az utamba kerülnek, maximálisan meg tudnék felelni, hogy elégedett, vagy majdnem elégedett legyek magammal. Az ember mindig igyekszik a legteljesebbet adni magából, de sokszor hiányérzet marad benne, mert azt érzi, nem sikerült úgy, ahogy szerette volna. Eddig minden színházi munkámra jó érzéssel tekintettem vissza, nagyszerű volna, ha ez így is maradna. Olyan emberekkel is kellemes lenne találkozni az előttem álló időszakban, akik szakmailag és emberileg is hozzáadhatnak valamit a fejlődésemhez.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..