Csendes, dolgos hétköznapok

Csendes, dolgos hétköznapok

Látogatás a száztíz éves Kossuth-szobor falujában — Magyarittabé központjában, a református templom mellett száztíz éve áll Kossuth Lajos szobra. Horvay János alkotását, amely önkéntes pénzadományokból készülhetett el, 1904. május 14-én avatták fel.

A feljegyzések szerint az ünnepi beszédekben elhangzott a következő mondat is: „Álljon itt rendületlenül, védje és ápolja a késő unokák szeretete.”

A falu egykori és jelenlegi lakossága egyaránt megfogadta a szónok szavait, magáénak érezte az emlékhelyet. Amikor 1919. február 25-én egy szerb katona szívtájékon átlőtte a szobrot, és a földre lökte, éjnek idején gondos kezek eltüntették a helyszínről. A közösség féltve őrzött titka volt, hogy a Trianon-sebet viselő mellszobor a református templomban várja a szebb, békésebb időket. A „bujdosót” 1941. április 8-án helyezték vissza a talapzatára, ahol azóta is sértetlenül áll. A második világháború után a március 15-ei koszorúzások elmaradtak, de 1990 óta az ünnepséget ismét megtartják minden évben.

Magyarittabé ilyenkor kerül a figyelem középpontjába, valamint az évente megrendezett hagyományos művelődési rendezvénysorozat, a Téli Találkozók és az augusztusi falunap kapcsán. A közbenső időszakban pedig, amikor a média nem foglalkozik a településsel, csendesek a dolgos hétköznapok. 

— Nálunk sem rózsás a helyzet, de aki akarja, feltalálhatja magát — mondta Petes Béla, a helyi közösség nemrégiben megválasztott elnöke. — Munkalehetőség akad, de a fizetés alacsony, ezért elvándorlás nálunk is megfigyelhető. Egyelőre csak a családfők próbálnak külföldön boldogulni, és már van olyan eset is, hogy az apuka az elmúlt hónapokban jól feltalálta magát, ezért a nyári szünidőben kiköltözik az egész család.

Magyarittabé a begaszentgyörgyi községhez tartozó tizenkét település egyike. A szerb—román országhatártól hét kilométernyire található Nagybecskerek és Temesvár között félúton, a Béga-csatorna és a Béga folyó között. A zömében magyar lakosság ősei Békésről és környékéről érkeztek, és 1786-ban telepedtek le ezen a vidéken. A faluban jelenleg 1080-an élnek mintegy 500 háztartásban.

A helyi közösség elnöke szerint nagy gond, hogy a polgárok nem szavazták meg a helyi járulékot, ez ugyanis nagyon hátráltatja a munkát.

— A mai világban támogatás nélkül lehetetlen dolgozni, vannak is pályázatok, azokat azonban főleg a rendezvények szervezésére írják ki. Nekünk leginkább a helyi közösség működtetéséhez volna szükségünk anyagi eszközökre, és az épületben az elektromos vezetékek is meglehetősen rossz állapotban vannak. További nehézség, hogy az 1969-ben épített, több mint 350 férőhelyes nagyteremmel bíró művelődési házunk még nincs legalizálva, pedig az objektum sürgős javításra szorul. Újítani kellene a tetőzetet, az ötvenéves ajtókat és ablakokat, a toalettet, a padlózatot... Persze erre a célra nem kérhetünk pénzt, ha a művelődési otthon hivatalosan nem is létezik.

Magyarittabén tizenkét civil szervezet működik, beszélgetőtársunk a helyi Gazdakör elnöke, és aktívan kiveszi részét a többi közt az önkéntes tűzoltótestület, valamint a vadász- és a motoros egyesület munkájából is. A felsorolásból nem szeretnénk senkit sem kihagyni, ezért megemlítjük a Búzavirág népi szokásokat és hagyományokat ápoló egyesületet is, amelynek a tevékenységében számos idős és fiatal falubeli vesz részt.    

Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek arra is, hogy évekkel ezelőtt téma volt a Szerbittabén működő általános iskola szétválasztása, a két falu gyermekei ugyanis közös oktatási intézményben tanulnak. Ez a kezdeményezés azóta sem valósult meg, szerencsére azonban a magyar osztályok — ha kis létszámmal is — önállóan léteznek. Ötödiktől a tamásfalvi magyar diákok is Szerbittabéra „ingáznak”, és egy kissé javítják a statisztikát.

— A magyarittabéi óvoda kis csoportjának megnyitásáért minden évben harcolni kell, habár a szülők a hároméves kicsinyeket is beíratják — mondta Petes Erzsébet, a helyi közösség titkára, aki anyanyelvápoló foglalkozásokat tart az iskola alsós és felsős tanulóinak. Erzsébet irányításával az idősebb csoport rendkívül sikeresen mutatkozott be a Suliszínház Fesztiválon és a bácsfeketehegyi Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozón.  

A faluban tett látogatásunkat a helyi horgásztó megtekintésével zártuk. A tavat a község a helyi közösség közreműködésével húsz évre a helyi horgászegyesületnek adta használatra. A tagok gyönyörűen rendbe hozták a területet, hangulatos kirándulóhelyet alakítottak ki, rendszeresen halasítanak, valamint rendezvényeket is szerveznek, amelyeket nem csak a „pecások” látogatnak.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Értékmentés
Bánáti Újság
Novemberi szomszédolás
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink