''Azért vagyunk a világon...” - Rudolf László családfakutató...

Rudolf László úr, a bukovinai székelység anyakönyvvezetőjeként is emlegetett bátaszéki számítógép-programozó családfakutató is egyben. Adatbázisában eddig több mint százezer név szerepel, ami egy nem mindennapi szorgalommal, lelkiismeretességgel immár két évtizeden át folytatott kutató- és gyűjtőmunkájának az eredménye. A témakörben eddig megjelent könyveinek - Bukovinai székely családok - Józseffalva, valamint Józseffalvi fényképalbum - korábbi hertelendyfalvi bemutatója után a mögöttünk maradt esztendő augusztusában gyűjtőmunkát végzett az andrásfalviak kirajzásának végállomásán. Idősebb adatközlők visszaemlékezései alapján töltögetve ki az okmányilag hiányzó évtizedek helyi fehér foltjait. November végén Rudolf László a Torontálvásárhelyi Református Egyházközség anyakönyveit is átfésülhette.
- A kutatás elgondolása tulajdonképpen abból a személyes, kíváncsiság szülte elképzelésből fakadt, hogy szerettem volna utánajárni: miként kaphatta az egyébként józseffalvi édesanyám és családja a - számomra egyébként sokáig franciás hangzású - Flexon nevet. Így, miután visszakerültem Bátaszékre, ahol a bukovinai Józseffalva anyakönyveit őrzik, a munkám mellett, szabadidőmben napokat, heteket, hónapokat töltöttem a plébánia levéltárában. Minden oldalági bejegyzést gondosan tanulmányoztam és kimásoltam a szanaszét futó szálak nyomán! Ez kétévi gyűjtést és ugyanennyi korrekciós munkát igényelt, mivel nagyon sok hiba volt az eredeti bejegyzésekben. Feltűnt például, hogy egy nagycsalád szinte minden egyes születési bejegyzésénél a férj más-más néven tüntette fel a feleségét! Eredeti szakmámat segítségül hívva szerkesztettem egy saját adatbázis-kezelő programot (ami ''mellesleg” a számítástechnika területén bejegyzett Guiness-rekordok könyvének magyar kiadásába is bekerült 1995-ben - a szerző megj.), aminek segítségével a néhai józseffalviak születési, esketési és elhalálozási adatai végre a helyükre kerültek. A kezdeti sikerek persze további munkára ösztönöztek.
Megtudtuk, hogy az öt bukovinai faluból eddig Józseffalva és Andrásfalva adatai vannak teljesen feldolgozva. Rudolf László ez utóbbinak a könyvformába öntésén is dolgozik pillanatnyilag, vagyis Hadikfalvától eltekintve már Istensegíts és Fogadjisten falvak adatainak 60-70%-át is CD-k és DVD-k sokasága őrzi.
- Az ősöket tulajdonképpen az 1780-as évek végéig tudom követni. Szeretném, ha a bukovinai adatbázisomba, amit folyamatosan ''frissítek”, az életben maradt, vagyis a családi vonalat továbbvivő tagok mellett a csecsemő-, vagy gyermekkorukban meghalt hozzátartozók is bekerülhetnének. Eddig több mint százezer név szerepel ebben az adatrengetegben. Kezdve a Bukovinában születettektől, szó szerint végigkövetve őket a kirajzásaik ideiglenes és végállomásain. Vagyis az al-dunai Székelykevén, Sándoregyházán, Hertelendyfalván, majd Bácskában. Nemkülönben a trianoni egyezség értelmében Romániához csatolt régiók településein: Déván, Vajdahunyadon, Strigyszentgyörgyön, Csernakeresztúron, az Arad melletti Gyorok településen, Szatmár megyében... Itt jön be a képbe, sajnos, az a negyvenhárom hadikfalvi származású székely is, akik ugyancsak áldozatai lettek a '44-es délvidéki megtorlásoknak. Saját családfámból kiindulva idestova húsz év alatt szinte erdőt nyertem, viszont az egyik húzta a másikat maga után, és a folyamat immár leállíthatatlanná vált! Ide, az Al-Dunára lassacskán tíz éve járogatok vissza. Munkámhoz mérhetetlen segítséget kaptam az azóta megboldogult Erős Lajos ürményházi plébánostól, illetve Fisher János pancsovai/székelykevei atyától, akik révén nemcsak az itteni adatközlők, hanem a fehértemplomi, a nagybecskereki, végül pedig a temesvári levéltár kapui is megnyíltak előttem.
- Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki a helyére kerüljön, vagyis azok a személyek is azonosítva legyenek, akikről hiányosak, esetleg pontatlanok az információink. Érdekes megemlíteni, hogy az al-dunai településeken, noha eredetileg korábban létrejöttek, jóval később kezdődött az anyakönyvezés. A gyurgyevói/székelykevei hiányzó adatokat az újvidéki levéltárból másoltam át a minap, de a sándoregyházi telepesek mátrikuluma is csak a Bánát Bresztovácz-i (Banatski Brestovac), illetve az omlódi (Omoljica) anyakönyvekből kivonatozott oldalakkal vált teljessé.
- Ezeknek az embereknek, akik 1920 előtt itt voltak, illetve 1940 és 1945 között születtek, vélhetően VOLT magyar állampolgárságuk is. Egy hiteles családfa-bizonylat jelenthet-e esetleg könnyítést azoknak az utódoknak, akik felmenőik révén kívánják majd igényelni a kettős (magyar) állampolgárságot?
- Ebben csak reménykedhetem. Egyébként volt már egy ehhez hasonló esetem, amikor a családfa felállítására azért kértek meg, hogy utána az utódok a német állampolgárságért folyamodhassanak! Nemesi rangot, esetleg csak olyan hétszilvafásat, ez ideig még nem ''bányásztunk” ki, de lelki megnyugvást annál inkább. Hogy hiányzunk-e egymásnak, azt szerintem embere válogatja. Nekem személy szerint az is elégtétel, ha a könyvbe belelapozva fellelhetem rég elporladt őseimet. Kóka Rozália népdal- és népmesegyűjtő, a Népművészet Mestere, a magyar néphagyomány jeles képviselője mondta találóan az első Székelytalálkozó idején, hogy - idézem -: ''Bukovinai székely most már nem születik, csak temetik!”. Egyébként Kismődi Regina, egy Bécsben élő hölgy volt az általam bejegyzett százezredik bukovinai székely, akinek minden felmenője bizonyítottan tiszta székely. A leszármazottak - kevés kivétellel! - a világon szanaszét szóródva élnek. Magyarországon, Erdélyben, itt, a Vajdaságban, s az ígéret földjének tekintett USA-ban, Kanadában, Brazíliában... Bukovinában már nemigen maradt magyar. Istensegítsen és Józseffalván ha még él egy-két család, magányos öreg cseléd. Amennyiben sikerül, az adatbázisomból készülő könyveim lapjain egyszer továbblépnek ők is a halhatatlanság ösvényén. Bízom benne, hogy 2014. január 7-ére, vagyis a madéfalvi veszedelem évfordulójára, a bukovinai székelység 250-ik ''születésnapjára” e mű is bevégeztetik. Egyébként az ún. határt 1945-nél tervezem meghúzni, hiszen ettől az időszaktól már ki-ki önmaga is felkutathatja felmenőit.
A témakörben korábban cikkező Nyugati Jelen, a dél-erdélyi és bánsági megyék napilapja, az Impulzus romániai magyar hírportál, a Tolnai Népújság internetes kiadása (TEOL) a vállalkozás súlyának patinázásához egy USA-beli DNS-kutató aktív részvételéről is beszámolt...
- Az egyesület államokbeli, jelenleg Budapesten élő Elisabeth Longgal tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg, aki férjének családja révén volt/van érdekelve az andrásfalvi elődök kérdésében. A közös témakör kutatása során pedig gyümölcsöző szakmai barátságot kötöttünk. A lehető legjobbkor jött ez a kapcsolat, tudniillik a bukovinai székelyek anyakönyvei az 1785-beli istensegítsi anyakönyvekkel indulnak. Holott az új népcsoport már tíz évvel korábban ott volt, nem beszélve az 1764 és 1776 közötti moldvai időszakról! Az eddig kb. 150 férfi esetében elvégzett bukovinai székelységet bizonyítani hivatott eredetvizsgálat hatalmas és pontos eredményeket hozott. Ezekből többek között arra is fény derült, hogy az eddig homogénnek tartott néptömeg - az afrikai, a kínai, a zsidó és a cigány típusokat leszámítva! - voltaképpen tizenkét-tizenöt embertípust ömlesztett magába. És ennek a népolvasztó tégelynek a szerepére csak egy Bukovina volt képes!