De fordítva is megtörténik: sok esetben utólag sajnálkozunk, hogy valamit nem vettünk meg, vagy nem fektettük bizonyos dolgokba a pénzünket. Gazdasági, pénzügyi döntéseinket éppúgy befolyásolják érzelmeink, félelmeink, hitünk, mint a sokszor csak korlátozottan elérhető empirikus információk. Agyunk a felépítésében és a méretében alig, illetve állítólag egyáltalán nem tér el a több tízezer évvel ezelőtt élt ősünk agyától. Jelenleg viszont olyan feladatokra használjuk, amelyek legfeljebb néhány tíz vagy száz éve léteznek. Nem tekinthető természetellenesnek tehát, ha bizonyos feladatokkal csak valamiféle korlátok mentén vagyunk képesek megbirkózni.

Az idei közgazdasági Nobel-díjat Richard H. Thaler chicagói professzor kapta, akinek kutatási területe a pénzügyi döntések mögött meghúzódó pszichológiai tényezők vizsgálata. A pszichológia és a viselkedéstudomány beemelése a közgazdaságtanba, illetve a két kutatási terület társítása, összevonása egy egész sor korábban nehezen értelmezhető jelenség kialakulására adhat magyarázatot. A neuroökonómia a pszichológiát és a közgazdaságtant ötvöző új tudományág. Nem újdonság a fogyasztói döntések neurológiai, pszichológiai oldalról való megközelítése. A lelki tényezők szerepét már Keynes is fontosnak tartotta a ’30-as években. A második világégés után a főáramú közgazdaságtan központi szereplője a saját érdekeit követő, racionálisan gondolkodó homo oeconomicus lett.

A neuroökonómia a viselkedési gazdaságtannal rokon terület. Ez utóbbi abból indul ki, hogy a hagyományos közgazdaságtan feltételezéseivel ellentétben az ember nem cselekszik mindig racionálisan. A döntéshozatalban az érzelmeknek jelentős szerepük van. Richard Thaler fő kutatási területe a viselkedési közgazdaságtan és a pénzügyek, azon belül a döntéshozatalok mögött rejlő pszichológiai magyarázatok. A díjat odaítélő Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklásában az áll, hogy Richard Thaler a döntéshozatali mechanizmusviselkedés lélektani és gazdasági aspektusai közötti kapcsolatok feltárásával érdemelte ki az elismerést.

A közgazdaságtan az orvosi egyetemekről és kutatóintézetekből kiinduló forradalom küszöbén áll. Az agy működésével foglalkozó tudomány valószínűleg megváltoztatja majd mindazt, amit az emberek döntéseiről gondolunk. Csak az utóbbi néhány évben tettek erőfeszítéseket az idegtudomány és a közgazdaságtan összekapcsolására. A neuro-közgazdaságtan még gyermekcipőben jár, az új tudomány megszületése azonban jól illeszkedik abba a tendenciába, hogy a tudományos forradalmak sok esetben teljesen váratlan helyeken kezdődnek.

Érzéseink és ösztöneink gyakran felülírják a józan számításokat. Érdekes megemlíteni azt a kísérletet, amelynek során elmondták a részvevőknek, hogy véletlenszerűen fog a szemük előtt felvillanni a piros és a zöld fény, de hozzátették, hogy ötből négyszer a zöld lámpa gyúl ki. A feladat az volt, hogy kitalálják a következő fény színét. A részvevők pedig ahelyett, hogy állandóan a zöldre tippelve megelégedtek volna a biztos 80 százalékos találati aránnyal, megpróbáltak túljárni a matematika szabályain, és tippelni kezdtek. Ezzel pedig átlagosan 67-re rontották a garantált 80 százalékot. Ugyanebben a kísérletben a galambok és a patkányok azonnal rájöttek, hogy mindig a zöldre kell tenni, felülmúlva ezzel bennünket, embereket. Ez valóban elgondolkodtató...

A közgazdasági Nobel-díjat 1969 óta ítélik oda. Ezt az „igazi” Nobel-díjjal ellentétben nem Alfred Nobel, hanem a Svéd Nemzeti Bank hozta létre, méghozzá alapításának 300. évfordulója alkalmából. A hivatalos neve is az, hogy a Svéd Nemzeti Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére. Viszont bárhogy hívják is, a lényeg, hogy az 1945. szeptember 12-én született Richard Thaler 9 millió svéd koronát, azaz 944 000 eurót kapott a díjjal együtt. A professzor az összeg mértékéről értesülve azt nyilatkozta, nagyon boldog, majd stílusosan megígérte, hogy a pénzt megpróbálja a lehető legirracionálisabb módon elkölteni. Ha kiderül majd, mi mindent vásárolt, az is sokat el fog mondani az emberi viselkedésformáról.

Nyitókép: Pixabay.com