2015-ben már nem kell majd minden hónap végén a számlák, a hitelek miatt idegeskedni. Jövőre nem kell rettegni amiatt sem, hogy kinek mit mikor mondunk, vagy éppen mit lájkolunk az interneten. Biztonságban tudjuk majd gyermekeinket az utcán, az óvodában vagy az iskolában. Nem izgulunk amiatt sem, hogy mi lesz velünk, mi lesz gyermekeinkkel, ha továbbtanulásra adják fejüket. Nem svájci vagy németországi életszínvonalat akarunk — hogyan is akarhatnánk, hiszen e térség embere máshoz van szokva. Mi csak egy hajszálnyival nagyobb anyagi biztonságra vágyunk, meg több levegőre.

Az igazság az, hogy a „gazdák” sokakat jól csőbe húztak. Azzal, hogy mindent „pénzzel” mérnek, hamis isteneket állítottak. Ők a bálványimádók. Ők azok, akik ha elfogy a pénz, vagy kevesebb lesz belőle, képesek mindent feladni: szülőföldet, családot, életet, munkahelyet. De akadnak néhányan — és talán ez a rosszabb kórkép —, akiket a légszomj sújt. Egyszerűen elfogy az éltető levegő. Mérgezővé válik szinte minden, ami körülveszi őket, elfogynak, megszűnnek a biztos pontok, intézmények, emberek. Hogy mentsék a menthetőt — családot, becsületet, gerincességet — továbbállnak. Aztán ott vannak azok, akik már nem hisznek a mindent megmondóknak, ők a jelenben élnek, melyet számukra a „régi szép idők” emlékei, a múlt iránti nosztalgia tesz elviselhetővé. De mi lesz, ha egyszer az emlékek is elhalványulnak... És vannak a rendszer kiszolgálói. Ők az élősködők, nekik nincs okuk panaszra.

Az éppen hatalmon lévők szerint Szerbiában három év múlva fogunk jobban élni. Ennyi idő szükséges — pénzügyminiszterünk szerint — ahhoz, hogy „Szerbia hajója megforduljon”, és helyes irányt vegyen. A miniszterelnök majdnem ugyanazon a napon jelentette be, hogy 2015-ben jobb lesz az élet.

Jövőre még szorosabbra kell venni a nadrágszíjat, ám csupán a pénztárcánk lesz soványabb, marad még sok más, ami miatt érdemes tervezni, reménykedni, itt élni és dolgozni.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak!