Csacsinszkyék, azaz Csinszky és Csinszka

Csacsinszkyék, azaz Csinszky és Csinszka

Csinszka, Léda, Fifi, Sophie, Flóra, Róza... Mind olyan nők, akik költők és írók fantáziájának motorjai voltak, a magyar irodalom gyöngyszemei hozzájuk íródtak.

Az ókor és a középkor múzsafogalma a megközelíthetetlenség köré épült. A művész észreveszi az elérhetetlen nőt, és a távolból imádja, írja hozzá dalait, verseit, lefesti ruhája rebbenését. A XX. század új múzsatípusa kezdeményező, rámenős. Tudatában van szépségének, és gondosan felépített stratégiát követ, hogy megszerezze a vágyott férfit, illetve annak szerelmét, s ezzel bekerüljön a múzsák sorába. Itt ő cserkészi be a férfit, ő a vadász. Ilyen vadász volt Csinszka, azaz Boncza Berta. Pontosan százhúsz éve született, és nyolcvan éve hunyt el negyvenéves korában. A tizenhét éves vékony kis leány, aki „...sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul sexuális duzzanatokkal…” — ahogyan Léda ír róla Szűts Dezső újságírónak — levelekkel halmozta el az akkor, 1911-ben harmincnégy éves, már betegeskedő Adyt, hiszen a levélírás közkedvelt önkifejező eszköze volt. A költő viszonylag gyorsan szerelembe esett, és nem sokkal később házasságra is lépett Bertával.

Csinszka nem csak Adyt bombázta heves és szenvedélyes leveleivel, előtte Tabéry Géza szívét is megpróbálta lángra gyújtani.

„Lázas, forró fejű éjszakák fia!... Igen, Géza, elmegyek magához, és akkor, amikor legszomorúbb, legelhagyatottabb lesz, meg fogom csókolni a lelkét. Megcsókolom, mert kínozni akarom, mert meg akarom váltani, érti!”

Ha Ady Endre Csinszkához írt leveleit olvassuk, egy szeretetre éhes, egy kicsit önbizalomvesztett szerelmes férfi képe sejlik fel szemünk előtt, és már ezekben a szövegekben érezni néhány Csinszkához írt versének előhangját.

„Szeretlek, kicsim (rettenetes, de bele kell törődnöm e banális szóba), s ott vagyok mindig. Sok tejet inni, korán kelni, az életet, mindent, mosolyogva beérezni, és olvasni és festeni, a napok vagy hónapok beteljesedéséig. Őrzöm Rozsnyayféle álnevű virágodat, s őrizlek téged.”

Csinszka nem a betegeskedő, nyugalmat vágyó Adyba szeretett bele, hanem a lázadó, háborgó lelkű költőbe. Ahogyan Rockenbauer Zoltán fogalmaz: „A nyughatatlan lányka Léda Adyjába szeretett bele, nem vitás, de Csinszka Adyját kapta férjül.” Ám ez levelezésük elején még homályban maradt.

„Ma táviratoztam Nándor titkáromnak, küldjön neked »Csinszky titkári hivatala megbízásából« címen virágot és kuglert. Ne reám haragudj, ha a gyerek ügyetlen megbízott lesz. Könyörgök, szeress, szeress, én nagyon a tied vagyok, te: én vagy — tudod — imád Csinszkyd.”

De miért Csinszka, s ki az a Csinszky?

Kedvenc közös időtöltésük, az őskutatás alkalmával Ady egyszer a nem létező lengyel őseire hivatkozott, ekkor ragasztotta rá Berta a „lengyel nemesi nevet”: Csacsinszky. Ezt ízlelgetve jutottak a Csinszky és a Csinszka nevekhez, ezután így szólították egymást. Az csak érdekesség, hogy Boncza Miklós szeretőjének és közös gyermeküknek, Csinszka féltestvérének családi neve Gurgacsinszky volt.

Több könyv is foglalkozik Csinszkával. Rockenbauer Zoltán A halandó múzsa — Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese című könyvében például Alma Mahlerhoz hasonlítja, aki „a huszadik század legnőbb nője” volt. Egy gyűjtögető vadász, akárcsak Csinszka, aki megszerezte, amire vágyott. Férjlistáján három név szerepelt: Gustav Mahler zeneszerző, Walter Gropius építész, a Bauhaus megalkotója és Franz Werfel író. S egy szerető: Oskar Kokoschka. Csinszka listája a költőóriás halála után Babits Mihály és Márffy Ödön festőművész nevével egészült ki.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink