Carmen és Lola

Carmen és Lola

Az idei palicsi filmszemle tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb alkotásokkal és nem egy olyan filmmel, amely enyhén szólva próbára tette a konzervatívabb közönséget.

Ilyen volt Arantxa Echevarría Carmen és Lola című romantikus drámája is, mely a roma kultúra autentikus bemutatásáért megkapta a zsűri különdíját az európai filmek 25. palicsi fesztiválján.

Tabudöntögetés volt ez a javából, még annak ellenére is, hogy Almodóvar és más rendezők után a homoszexualitás felvállalásáról szóló műfaj már jóval hangsúlyosabban van jelen a mainstreamben. Néhány fesztiválközönségnek viszont még mindig nem egyszerű, sőt, több ember számára határozottan nehezen emészthető. Sajnos ez az igazság, sőt olyannyira, hogy a kelet-európai és közép-kelet-európai filmszemlék zsűrijének véleményét markánsan képes egyik vagy másik irányba terelni a homoszexualitás vagy az egyéb, még ma is tabunak számító témák boncolgatása.

Echevarría alkotása a kontroverz téma ellenére is színes, pazar és mindennél emberibb. A Carmen és Lola a spanyol főváros, Madrid roma közösségében játszódik, és egy bimbózó szerelem története. A 16 éves Lola (Zaira Romero) egy liberálisabb roma család tagja, édesanyja (Rafaela León) jobb sorsot szán neki, írásra, olvasásra neveli, és többet szeretne nyújtani neki az élet lehetőségeiből. Lola apja, Paco (Moreno Borja) már kevésbé van kibékülve a világgal (de leginkább saját magával), elképzelése sincs, hogy lánya miért akarna a családi vállalkozáson kívül mással is foglalkozni. Lolát mégis inkább a falfirkák, a madártan és a lányok érdeklik. Mindjárt a film elején madridi leszbikusokra keres rá a neten, innentől pedig szemernyi kétségünk sincs már, hogy miről is szól majd ez a történet.

A sors Carmennel (Rosy Rodríguez) hozza össze, a szintén tizenhét éves laza csajjal, aki ráadásul éppen Lola unokatestvérének jegyese. Vonzalom, majd később őszinte szerelem lobban lángra köztük, Lola pedig az elején nagyon megretten ettől az érzéstől. Maradnak a lopott csókok az üres lépcsőházban, valamint a kézfogás — de csak akkor, amikor senki sem látja. A Carmen és Lola szereplői főleg amatőr színészek, akik megállják ugyan a helyüket, viszont több alkalommal feltűnően gyengék. Az is elképzelhető, hogy egyáltalán nincs igazam, és megnyilvánulásaik valójában csak az autentikus spanyol roma vehemenciát tükrözik tökéletesen. A két női főszereplő közötti kémia mégis megvan, az ellentétek vonzzák egymást, azonnal látszik, hogy Lola fiú szeretne lenni, Carmen pedig egy hölgyhöz illően szép ruhákban járna szórakozni, amikor csak tehetné.

A Carmen és Lola érdekes, színes és izgalmas képet fest a spanyolországi romák világáról, ennek ellenére igazi kétkedést, valódi rizikót, dilemmát és félelmet nem nagyon érzünk a két lány sorsának alakulása miatt. Ebben a világban a nők persze a férfiak alárendeltjei, az az életcéljuk, hogy jövendőbeli férjuraik mindig szépnek és tisztának lássák őket. Több karakter is mélyen eltemetett titkokat hordoz magában, az egyik legérdekesebb momentum pedig mindenképp az, amikor ezek a titkok felszínre törnek, amikor a bűnnek vélt bűn egyszerű emberi gyarlósággá lényegül át. A képmutatás az arcunkba villan, ennek az elszigetelt és mindmáig zárt közösségnek az álcái pedig lehullanak.

Echevarría filmje egyszer nézős, lineáris, mégis kellemes és lélekemelő, sőt, szenvedélyes és érzékeny is. Még az is eszembe jutott, hogy nagyon szívesen nézném — akár egy sorozat formájában is — ezeknek az embereknek a mindennapjait.


Nyitókép: hollywoodreporter.com

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Decemberi mozibemutatók
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.12.13.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
Filmtabletták
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.12.07.
  • LXXIII. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink