Bűrvár, az öregek tisztelete és a királydicsérő Kossuth-nóta

Bűrvár, az öregek tisztelete és a királydicsérő Kossuth-nóta

Jung Károly Folklór minden időben és más témák című könyve az idén jelent meg a Forum Könyvkiadónál.

A kötetbe a szerzőnek az utóbbi fél évtizedben írt tanulmányai közül került be egy tucatnyi. A szövegek elsősorban vajdasági magyar művelődés-, kapcsolat- és fordítástörténeti témákkal foglalkoznak. A kiadványt nemrégiben Zentán mutatták be.

A szerzőről dr. Szőke Anna néprajzkutató beszélt a zentai közönségnek:

— Az egyetemes magyar, különösen a vajdasági néprajztudomány nagyon sokat köszönhet Jung Károlynak, ő ugyanis az egyetlen kutatónk, aki a hagyományos és a komparatív módszereket, valamint a tudományos szempontrendszereket követve építkezik. Folklorisztikai életművét az összehasonlító vizsgálatok határozzák meg, nélküle nem bontakozott volna ki a szláv és a magyar folklórszövegek egybevetése, a párhuzamok felmutatása.

A folklorisztika iránt érdeklődők tudományos folyóiratokban már találkozhattak az új kötet írásaival, de a szélesebb közönségre minden bizonnyal az újdonság erejével hatnak majd.

Jung tanár úr néhány tanulmányának tartalmát emelte ki a hallgatóságnak. Az egyik az úgynevezett bűrvárral (bőrvárral), illetve a földfoglalás motívumával foglalkozik.

— Az oszmán—török hagyományban kialakult egy monda, mely szerint a törökök várépítésre akkora területet kértek a bizánciaktól, amennyit egy ökörbőr befed. Amikor megkapták a jóváhagyást, az ökörbőrt vékony csíkokra vágták, összekötötték, és nagy területet kerítettek be vele. Megpróbáltam utánanézni, ez a motívum fellelhető-e más népeknél is. Vajon ismeri-e a magyar hagyomány, vagy sem? Kiderült, hogy már jóval korábban, Ázsiában, a türk népek körében is megjelent. Egy orosz kutató több szöveget is feljegyzett, melyben az oroszok foglalták el ezzel a módszerrel a szibériai területeket. Tehát az ázsiai, valamint az oszmán—török hagyomány ökörbőrmotívuma a hódítások során elkerült a Balkánra, és felbukkan a boszniai szerbeknél, sőt, egy macedón mondában is. A szerbiai szerb hagyományban azonban nem találkoztam vele, viszont egy Debrecen környékén gyűjtött magyar mondában szintén ránk köszön.

A kötet egy másik tanulmánya arról szól, hogy mióta tisztelik az öregeket. Dr. Jung Károly erről a következőket mesélte:

— Régen állítólag volt egy olyan szokás, hogy az öregembereket bizonyos korban agyonverték, mert már nem tudtak dolgozni, csak pusztították a kenyeret. Hozzáteszem, semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ez valóban megtörtént volna, viszont sok ezzel kapcsolatos mondaszöveg fennmaradt. Valahol egy király elrendeli, hogy pusztítsák el az öregeket, de mindig van valaki, aki elrejti a saját apját. Tettére általában úgy derül fény, hogy ha baj van, az idős ember jótanácsokat ad a fiataloknak. Például nagy szárazság sújtja a vidéket, minden búzát feléltek, nem maradt vetőmag a következő évre. Az öreg tanácsa az, hogy szórják szét a polyvát a földeken, mert abban maradtak búzaszemek, illetve szedjék le a házakról a zsúpfedelet, és azt hintsék szét a szántón. A magyar hagyományban összesen hét ilyen történetet ismerünk, ezekből kettő Patyi Sarolta moholi óvónőnek köszönhetően a legújabb vajdasági magyar gyűjtésekben bukkant fel, és még egy harmadikat is nálunk jegyeztek le.

A tanár úr elmondta, a kötet címoldalán látható öreg bácskai paraszt, aki valójában az ő egyik üköregapja, azért került oda, mert Kossuth-szakállat visel, az egyik szövegben pedig a Kossuth-hagyományokról esik szó.

— A volt Bácsmegyei Napló közölt egy peranyagot arról, hogy a múlt század ’20-as éveiben, a szülőfalumban, Gomboson per alá fogtak egy ottani piktort, mert a helyi kocsmában hangosan énekelte a Kossuth-nótát, és ezzel felségsértést követett el. Egy ügyvéd azonban kioktatta, hogyan verjék át a bíróságot, ami sikerült is. A bűnös azzal védekezett, ő nem az eredeti Kossuth-nótát dalolta, hanem egy olyan változatot, amely a királyt dicséri: „Kossuth Lajos fenn az égben / nézi, mi van Bács megyében. / Amint Bogojevót látja, / örömében azt kiáltja: / Éljen Alekszandar király! / Éljen a haza!”

Akinek a leírtakkal felkeltettük az érdeklődését, az keresse a Folklór minden időben és más témák című kötetet az újvidéki Forum Könyvkiadó kínálatában.


A nyitóképen Jung Károly (a szerző felvétele)

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tuvalu, avagy a süllyedés poétikája
Irodalom
Olvasunk?
Irodalom
Facebook

Támogatóink