Akad viszont ellenpélda is. A Rolling Stones vagy az ACD/DC a mai napig sikeresen koncertezik, s habár történt tagcsere, alapjában véve dicséretre méltó, hogy ilyen sokáig kitartottak egymás mellett. A „régi” énekesek közül sokan eltűntek a színtérről, az egyik nagyágyú azonban visszatért az idén.

A legendás angol zenészre, színészre, zenei producerre és zeneszerzőre, az idén 66 éves David Bowie-ra gondolok. Öt évtizede tartó pályafutása során többször megújította hangzását, így gyakran az új zenei trendek előfutárává vált. Zenei újításait külsejének és személyiségének megváltoztatásával ötvözte, kiérdemelve ezzel „a pop kaméleonja” elnevezést. Jóllehet korábban több kis- és nagylemeze is megjelent, először 1969 őszén tett szert szélesebb körű ismertségre.

Ekkor jelent meg Space Oddity című dala, mely elérte a brit kislemezlista 5. helyét, s mivel a BBC az Apollo—11 és Apollo—13 expedíció közvetítéseinek aláfestő zenéjeként is felhasználta, milliók ismerhették meg. Három évig tartó kísérletezés után Bowie 1972-ben végre ismét reflektorfénybe került. Ekkor jelent meg a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders Mars című koncertalbuma, mellyel az akkoriban fénykorát élő glamrock egyik legsikeresebb művésze lett. Az alig másfél évig tartó Ziggy-korszak után Bowie majdnem minden új albumához egy megújult külső és egy alteregó tartozott. Arról nem is beszélve, hogy az élő koncertjei leginkább a színházi előadásokhoz hasonlítható brutális show-k voltak.

A növekvő népszerűséggel és sikerrel eljött az a pillanat is, hogy David átlépje az óceánt. Ez 1975-ben történt meg, amikor a John Lenonnal közösen szerzett daluk, a Fame, az Egyesült Államokban az kislemezlista élére került. Ekkor ismét kísérletezésbe kezdett, majd piacra dobta a Young Americans és a Station to Station című albumát — a soul uralta hangzás miatt azonban sok korábbi rajongója elpártolt mellőle. Az 1970-es évek végén tapasztalható kisebb mértékű kereskedelmi siker után az 1980-as Scary Monsters (and Super Creeps) című albuma — és az erről kimásolt Ashes to Ashes című kislemeze — ismét listavezető lett. A Bowie és a Queen együttműködéséből született, az Egyesült Királyságban listavezető Under Pressure című kislemez 1981-ben jelent meg. A kiadványt az egész világon ismerték, így David nyugodt szívvel könyvelhette el: világsztár lett belőle. Két év múlva pedig megszületett a várva várt megasiker: a Let’s Dance című nagylemeze összes addigi sikerét túlszárnyalta. Arról nem is szólva, hogy ez volt a legtöbb bevételt hozó stúdiólemeze, hiszen a China Girl, a Modern Love és a címadó Let’s Dance egyaránt bekerült a brit Top 10-be. A Let’s Dance volt Bowie első olyan dala, amely a brit és az amerikai listákon is az élre került. A sokéves kemény munka a sikereken túl meghozta számára a különféle elismeréseket is.

1996-ban iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, 2000-ben a VH1 a 100  legnagyobb rockzenészt felsoroló listáján a 7. helyre sorolta, 2002-ben a BBC által rendezett szavazás eredménye alapján pedig a 100 legnagyobb britet felsoroló lista 29. helyén szerepelt. Bowie pályafutása során 136 millió albumot adott el, és a brit popzene történetének tíz leggazdagabb előadója között tartják számon.

A történet azonban itt még nem ér véget, hiszen Bowie az idén új anyaggal rukkolt elő. Július 15-én mutatta be a márciusban megjelent nagy visszatérő albumának, a The Next Daynek a negyedik kislemezét, illetve annak videoklipjét, a Valentine's Dayt. Az énekes 24. stúdióalbumát és a kislemezeket nagyon jól fogadta a közönség.