Borkóstolás Kavillón

Borkóstolás Kavillón

A Tanyaszínház legújabb bemutatója — Gárdonyi Géza: A bor. Amikor kiderült, mi kerül az idén a Tanyaszínház színpadára, egy picit elcsodálkoztam. Gárdonyi? Biztosan jó lesz az? És bizony remek választás volt, és remek előadás született belőle. Pontosan olyan, amilyennek egy tanyaszínházas előadásnak lennie kell. Okosan tanít, szórakoztat, egy kicsit pajzánkodik, a tájszólással teletűzdelt szöveg pedig egy különlegesen finom falusi ízt ad.

Természetesen nincsen olyan fogalom, hogy tanyaszínházaselőadás-sablon, hiszen láttunk már musicalt, zenéset és nem zenés, klasszikus és kortárs darabot. Remekül megférnek egymás mellett a kísérletezőbb és hagyományos előadások, egyvalami azonban azért egészen biztos, mégpedig hogy egészen elvont és absztrakt művek biztosan nem fognak a Tanyaszínház színpadára kerülni, vagy ha igen, akkor nagy valószínűséggel megbuknak, nem érik el céljukat. Nem lehet ugyanis beállítani olyan kisvárosokba, falvakba egy elvont színdarabbal, ahol évente csak egyszer-kétszer látnak színházi előadást a lakosok. A néző nevelése azonban elengedhetetlen, még ha faluról van is szó. De ez lassú folyamat, esetünkben csak csepegtetni szabad a „tudást”. A Tanyaszínház az előadásaival, azok szövegével, formájával mindig neveli a közönségét, de a kulcsszó mégis a szórakoztatás. Lehessen a darabon sokat nevetni, legyen benne valami zene, néhány dal, melyet utána hazáig lehet dúdolgatni, valamint legyen tanulságos a történet, és végződjön happy enddel. A bor minden olyan elvárásnak megfelel, amelyet itt felsoroltunk, hiszen szórakoztat, nevel, a szöveg a paraszti ész bölcsességeit mutatja be és néhol kifigurázza, van benne zene, dalolnak a színészek, és a vége természetesen happy end. László Sándor rendező és Góli Kornélia dramaturg biztos kézzel nyúlt Gárdonyi szövegéhez, s az előadás már jóval a bemutató előtt „fel volt rakva” a színpadra.

A darab alaptörténete akár a mában is íródhatott volna, az alkohol téma és az alkoholprobléma ugyanis egyáltalán nem új keletű. A történet középpontjában Imre és felesége, Juli állnak. Imre (Ozsvár Róbert) évekkel ezelőtt letette az italt, nem iszik egy kortyot sem, mégis — felesége, a falu bírája, azaz Göre bíró unszolására — megünnepli Matyi öccsének hazatérését a börtönből, és legurít néhány pohárkával annak ellenére, hogy mindenkinek azt mondogatja, nem lenne neki szabad. Felesége, Juli (Verebes Judit) hangoztatja is a nagy mulatozásban, hogy milyen rendes ember az ő férje, egy rossz szava sincsen, agresszívnek soha nem látni. A túlzott bizonygatást hallva már sejteni lehet a tragédiát. Matyi (Szalai Bence) korábban távozhatott a börtönből, ahová verekedés miatt került. Rozika (Fülöp Tímea) lányos zavarában azt sem tudja, hogy a holdra nézzen-e, vagy lángossal hallgattassa el érzelmeit. Alakul a mámoros ünnepség, Göre bíró úr (Hajdú Tamás) pedig egy falusi bölcsességgel próbálja rábírni az alkohol ellen tiltakozó Imrét, hogy csatlakozzon a mulatókhoz: „Az az ember, aki se nem iszik, se nem pipázik, biztosan az akasztófán végzi.” Imre tehát inni kezd, hiszen felesége is unszolni kezdi, látván a falu elöljáróinak jókedvét. A feleség szava hat döntően, lecsúszik az első, a második, a hatodik pohár bor is, Imre nem tud megállni, a vendégsereg szép lassan „elpárolog”, ki-ki nyugovóra tér, ő viszont tovább inna. Felesége elrejti előle a borosüveget, s ekkor a férfi elveszti a fejét, a saját családjára támad, nejét is jól megveri, aki ezért elhagyja, és egy másik faluba költözik. Így leírva, a történet akár egy, a TV2-őn bemutatott katasztrófariport is lehetne, melynek felvezetője: „Egy részeg férfi saját családjára támadt, az asszonynak több bordája is eltörött.” Az igen erős jelenet után következik az elhagyott férj kálváriája, némi iróniával fűszerezve. Imre és Matyi krumplit esznek szalonnával, és krumplilevest főznének, hiszen rájönnek: ahhoz, hogy hús kerüljön az asztalra, le kellene vágni egy csirkét, de erre egyikük sem képes. Imre már visszacsinálná az egészet, de férfiúi büszkesége mégsem engedi, hogy fiatal asszonykája után menjen, és bocsánatot kérjen tőle. A nők szerepe sem egyoldalú a történetben. Amellett, hogy a férfiak néha látszólag emberszámba sem veszik őket, azért a nők szava mégis szent, hiszen amikor a feleségek megjelennek, hogy borvirágos orrú urukat hazaparancsolják, a férfiak elnémulnak, és követik asszonyukat haza. Tehát a nőknek igenis van hatalmuk, s amikor a verésről esik szó, lassan az is kiderül, hogy szinte mindenki verte már meg a nejét. Furcsán jelennek meg tehát a falusi történetek, sorsok, és sokszor hatnak erősen városinak. Már ha ez a két tér, a vidéki és az urbánus ily módon szétválasztható egyáltalán. Olyan érzésünk lehet, hogy VBK-t, azaz vörösboros kólát (Vajdaságban csak bambuszként ismeretes italt) iszogatunk, és néha a bor, néha a kóla ízét érezzük erősebbnek.

A bemutatóra természetesen Kavillón került sor július 26-án, szombaton. Az estet a Föld nélkül című zsebelőadás nyitotta, melyet a Zsebtársulat mutatott be. Ez az egyik kedvenc KSZFV-s darabom az elmúlt évekből, 2014-ben nyerte meg a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjének fődíját. Egy dinamikus és fiatalos darab Siflis Anna, Grgity Nikoletta, Verebes Andrea, Búbos Dávid és Nyári Ákos szereplésével, ők vallanak, osztanak meg velünk gondolatokat újakat ébresztve bennünk. Jó választás volt az előadás, és mivel a kis csapatból az idén három tagot is felvettek az Újvidéki Színművészeti Akadémiára, a tanyás nézők már most szombaton két előadásban is láthatták a három színészpalántát, Verebes Andreát, Nyári Ákost és Búbos Dávidot, akiknek igencsak kemény Gólyatáborban volt részük Kavillón. Még három kisgólya szerepelt az előadásban, Hajdú Sára, Dienes Blanka és Kőműves Noémi.

Az idén is vegyes volt a társaság. Mint minden évben, az aktuális akadémisták most is erősítik a csapatot, név szerint: Ozsvár Róbert, Verebes Judit, Berta Csongor, Székely Bea, Fülöp Tímea, Orlović Stanislava, Rókus Zoltán, Szalai Bence, Szilágyi Áron. Az akadémistákhoz csatlakoztak hivatásos színészek, Huszta Dániel, Hajdú Tamás, Lőrinc Tímea és László Judit, valamint azáltal, hogy a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjének Tanyaszínház Díját Pásztor Dániel kapta, az idén ő is részt vehetett a munkában. Az előadás zenéjét Mészáros Gábor és Virág György válogatta, formálta, a jelmezekért Gömöri Éva kezét kell megszorítani, a díszletet maga a rendező, azaz László Sándor ötlete alapján készítették el, a fényeket Pócik Józsefnek köszönhetjük, a rendező asszisztense pedig Dévai Zoltán volt.


A szerző felvételei

Szeretem Kavillón először megnézni a Tanyaszínház előadásait, hiszen még érezni a levegőben a próbák utáni fáradtságot, a kreativitást, a munkát és a lelkesedést. Olyan ez, mintha szó szerint a színészekhez jönnénk el látogatóba, az otthonukba, a frissen mosott ruhák még este hétkor kiaggatva száradnak a dróton, van, aki kávéját iszogatja, olvasgat, és ha belesünk a tanyás ház ajtaján, egy nagy ebédlő tárul a szemünk elé — az asztal kör alakú, szépen körülülhetik a csemeték, a szülők, Gombos Dani és Magyar Attila (Öcsi) -, s megértjük az „élet színház, a színház az élet” mondatot. Az a szép ebben, hogy akármikor kilátogatsz Kavillóra, a tanyások mindig vendégül látnak, és soha nem fogod vendégnek érezni magad. Ezzel valószínűleg más is így van, nem csak én. Például az a sok visszatérő ember, aki megnézhetné az előadást a saját városához sokkal közelebb, mégis kocsiba ül, és kijön Kavillóra. És így vannak ezzel azok a színészek is, akik évről évre visszatérnek, néhány év kihagyás után pedig megint itt vannak, játszanak, vagy csak főznek a csapatnak egy jó paprikást két próba között. Még nincs késő megnézni a tanyásokat, hiszen 10-én Erzsébetlakon, 11-én Törökbecsén, 12-én Zentán, 13-án Bácskossuthfalván, 14-én Topolyán játszanak — ezt élő internetes közvetítésen is követhetik —, a turné pedig augusztus 15-én ér véget Törökfalun. 


Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A Körhinta és a Bánk bán Belgrádban
Színház
  • 2018.11.17.
  • LXXIII. évfolyam 46. szám
A végzet asszonya(i)
Színház
Facebook

Támogatóink