Boldog filmkockák

Boldog filmkockák

Mostanában az esküvők, a keresztelők és a babalátogatások töltik ki a hétvégéinket, és van, hogy a hétköznapjainkat is, hiszen egyre gyakoribb, hogy akkor házasodnak a fiatal párok.

Nekem személy szerint tetszik, hogy nem a megszokott szombati napon ünnepelünk, hanem szerdán vagy pénteken, ennyi rendbontás belefér az életünkbe.

Örömmel kísérem végig a gyönyörű barátnőim menyasszonnyá alakulását, és mindig úgy érzem, hogy ez a közös izgalom erősíti a barátságunkat. Van ebben a készülődésben valami gyermeki, ahogy segítünk kiválasztani a ruhát, a frizurát vagy a dekorációt. Ők is szeretnék, ha ez a nap igazán különleges, boldog, emlékezetes lenne, és mindenki jól érezné magát, ezért fontos küldetésnek érzem, ha segíthetek ebben. Nehéz mindent idejében és káoszmentesen kitalálni, megszervezni, megvalósítani, és közben munkálkodnak az emberben az elvárások, a megfelelni akarás is. Könnyű ilyenkor túllőni a célon, erre jó példa az, amikor van egy babaarcú barátnőnk, akit mindenki smink nélkül ismer, de a lagzi napjára ki szeretné festetni magát, mert „úgy illik”, holott éppen a természetességében van a kisugárzása. Szinte fel sem ismerem a próbasminkről készült fotón, amit el is mondok neki, a sok-sok visszajelzés végeredménye pedig az, hogy marad a visszafogott smink, és a barátnőm jól érzi magát a nagy napon.

Egyre több a szerényebb esküvő, melyen valóban csak a család és a legközelebbi barátok kerülnek fel a vendéglistára, nem helyeznek nagy hangsúlyt a dekorációra, és a lakodalom nem egész nap tart, hanem néhány óra hosszáig. Az olyan esküvők is hálásak, amelyek késő délután kezdődnek, hiszen a násznép hajnalig bírja energiával. Nem annak kellene fontosnak lennie, hogy mekkora és milyen egy lakodalom, hanem hogy az életüket összekötő szerelmesek minden gondot félretéve merjék magukat ünnepelni és ünnepeltetni.

Gondolom, az olvasók között is akadnak olyanok, akik kisgyerekként férjhez mentek az óvodában (függönyből „készült” menyasszonyi ruhában), miközben építőkockák voltak a terítéken, rizs helyett klikkerek szálltak a levegőben, a lakodalmas menet pedig az iskola pékségéig kísérte a kiscsoportos szerelmeseket, és mégis kitart ez az emlék, a következő, az igazi menyegzőig.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink