Riportunkhoz a pancsovai Pančevac hetilap magyar nyelvű mellékletének egyik számában megjelent írás adta meg a kellő lendületet. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanis a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület vezetőségének körében született egy ötlet, mely szerint jó lenne kibővíteni az egyesület székházát, és teremteni egy kis zugot.

Olyan kuckóra gondoltak, ahol össze lehetne gyűjteni mindazt a tárgyi hagyatékot, népviseleti darabokat, sőt, a korabeli iratokat is, amelyek még fellelhetőek a helyi bukovinai székely magyar családokban. Annál is inkább, mivel az egykori falunak egyre kevesebb olyan lakosa maradt, aki személyesen is ragaszkodna ezeknek a „kacatoknak” a megőrzéséhez. Az első próbálkozások sajnos sikertelennek bizonyultak.

— Az egyesületünk székháza melletti telken álló ódon ház tulajdonosával idestova tizenöt évvel ezelőtt kezdtük meg a tárgyalásokat. Időrendileg akkortájt, amikor már számunkra is lehetőség nyílt nagyobb beruházásokra pályázni a magyarországi alapítványoknál — idézte fel a kezdeteket Lőcsei Ilona, az egyesület titkára. — Noha az omladozó épületet már régóta nem lakták, tulajdonosa — ráérezve szándékunk komolyságára és az esetleges pénzerősségünkre — olyannyira irreálisan magas vételárat állított fel, hogy kénytelenek voltunk visszalépni. Ezután évek múltak el, és a házzal lényegében semmi sem történt. Leszámítva, hogy állaga — a szükségszerű és szinte állandó tatarozások ellenére is — egyre inkább romlott. Mindezt végül maguk a ház gazdái is belátták, majd megkerestek bennünket, mondván: megfelelő vételárért mégiscsak eladnák nekünk az ingatlant.

2013 őszén új reménysugár jelent meg. A Tamási Áron SZMME-ben nagyszabású ünnepségre készülődtek akkortájt. Földanya havában, vagyis szeptemberben, Hertelendyfalván a kirvájjal egyidejűleg emlékeztek meg a bukovinai székely magyarok Al-Dunára telepítésének 130. évfordulójáról. Megannyi magas rangú vendég részvételével Pancsova város önkormányzatából, a vajdasági művelődési intézményekből, Magyarországról, Erdélyből. Az alkalom apropójából folytatott beszélgetések a többi közt a fentebb említett egyesületi szándék megvalósításának lehetséges módozatait is érintették.

— A hivatalos értesítést, mely szerint Magyarország kormánya és a Nemzetpolitikai Államtitkárság a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által jóváhagyta számunkra a szükséges támogatást, a soron következő év folyamán kaptuk kézhez. A szomszédos telken épült lakóház adásvételi szerződését 2015. augusztus 20-án láttuk el kézjegyünkkel.

Valójában csak ekkor kezdődött a tánc. Az utánajárások, a mindenféle hivatalok és intézmények közötti, gyakran üresjáratnak bizonyuló ide-oda küldözgetések véget nem érő időszaka. Mert, ugyebár, a szükséges iratok, engedélyek, jóváhagyások, tervek és végzések beszerzése, illetve ezeknek az okmányoknak a hiteles fordítása nélkül az egész hajítófát sem ért volna. Mindehhez, Istennek hála, rengeteg türelemmel, jóakarattal és segítőkészséggel felvértezett embert is kaptak útközben, és noha mindvégig rögös utakon jártak, haladni is tudtak céljaik elérése felé.

— 2016 februárjának végéig minden adminisztratív akadály elhárult előlünk. Teljesültek a támogatási szerződésben foglalt követelmények. Közöttük nemcsak a régi ház megvásárlása és annak lebontása, hanem a székely kapu elkészíttetése, annak Magyarországról való hazaszállíttatása, valamint az ünnepélyes felállítása is. Egyúttal al-dunai jelenlétünk ékes tárgyi bizonyítéka is lett a kapu, melyre készítője, Ömböli Zoltán asztalos- és fafaragómester barátunk véste sok szeretettel az ősi jelképeket. Idővel a tájház kialakításához szükséges tervrajzot is sikeresen kidolgoztattuk, valamint a legkisebb vonatkozó engedélyekhez is megkaptuk az illetékesek írásos és pecsétes jóváhagyását. A régi ház bontása, majd utána a székely kapu felállítása körüli munkálatokból, továbbá az udvarrendezésből nagyon sok helyi lakos derekasan kivette részét, erkölcsi kötelességnek érezve egyéni munkával is tenni a közös jóért. A parkosítási elképzeléseinket Pancsova város kertészeti közvállalata karolta fel.

A hertelendyfalvi székely magyarság leendő tájházának alapjait 2017 szeptemberének elején helyezték le. A nevezett esztendő végére a sikeresen elvégzett talajmunkálatokon túl az első alaplemez is elkészült, 2018 első felében pedig már a tetőcserép is felkerült az épületre. A ház nem túl nagy, és maguk a helyiségek úgy helyezkednek el benne, akárcsak eleink egykori, földből és sárból épített házaiban. Még a régies kemence is helyet kapott az utcai szobában. Az időközben megkezdett építkezési munkálatok folytatásához pedig továbbra is elengedhetetlen mozzanat a szakszerűen kezelt pályázás.

— Temérdek tennivalónk van, melyből, tudom, a jövő tavaszra is marad elvégzendő bőven — nyilatkozta lapunknak mintegy zárógondolatként az egyesület titkára. — Terveink szerint leghamarabb ekkor jutnánk el a mellékhelyiségek kialakításáig, illetve az udvar további rendezéséhez is, a ház alaprendeltetésével összhangban. Viszont hiszem, hogy mü, hertelendyfalvi székely magyarok, jóakaróink változatlanul önzetlen segítségére is támaszkodva, már a jövő év folyamán megünnepelhetjük tájházunk hivatalos megnyitását. Azét az objektumét, amelyben teljességében kapnak helyet a jelenbe átmentett múltunk motívumai. Hogy az utánunk jövőknek is legyen miből meríteniük...

A szerző és Nagy Mónika felvételei