Egy hatalmas iskolatáska billeg a járdán. Előtte egy pöttöm kisfiú. Olyan „akarom is, nem is” módon ballag az iskola felé. Nézem, közben a gondolataim elkalandoznak: milyen szép volt egykoron, amikor egyetlen kötelességünk és feladatunk a tanulás volt! Szüleink büszkén mesélték ismerőseiknek, hogy milyen jól tanulunk, ügyesek és szófogadóak vagyunk. Igen, ez így is volt. De azóta nagyon sok esztendő eltelt, megváltoztunk, sőt a világ is körülöttünk. Másak az igények, az elvárások, és mi is másként állunk a dolgokhoz. A tanuláshoz is. De így van jól, hiszen a Föld forog, a világ változik...

És most itt billeg előttem az az óriási iskolatáska. „Épphogy agyon nem nyomja szegény gyereket” — gondolom magamban. Olyan ez a batyu, mintha e kisgyermek jövőjének minden terhét már jó előre belerakta volna valaki. Pedig az az idő múlásával szaporodik, sokasodik, egyre több és több lesz belőle. 

Eszembe jut, amikor gyermekeim először léptek be az iskola kapuján, hátukon hatalmas táskával: azt a büszkeséggel vegyülő aggódó érzést egy szülő soha nem felejti el.

Ősz van ismét. Hullik a fáról a gesztenye. Néhányat a markomba veszek.

Selymesek, gömbölyűek. Jól tudom már: ezek soha nem maradnak egy rakásban, bármennyire is szeretném. Már nincs vénasszonyok nyara sem, nem roppan az avar az ember talpa alatt, az időjárás hamar barátságtalanná válik, az esőkabát nem is elég: télikabát kell hamarosan, meg csizma... Változnak az idők, változik az időjárás, változunk mi is.

Billeg az iskolatáska. Előtte pöttöm kisfiú. Rövidesen nagyra nő majd, és csodás dolgokra lesz képes! De, jaj, addig maradjon meg gyermeknek, amíg még lehet! Addig örüljön az évszakok váltakozásának, amíg minden felhő mögött sejti a napot! Szívjon magába sok tudást, bölcsességet, emberséget és türelmet — ezzel talán felvértezheti magát a felnőtté válás kihívásaival szemben. Most még makulátlan a lelke, őszinte a tekintete, de mindezt elhomályosítja majd az idő múlása. De ha szívét és lelkét a szeretet, a mások iránti tisztelet és önmaga megbecsülése élteti, talán sikerül neki egy jobb, nemesebb világot teremtenie. Én hiszek benne. Hinni akarok!