A helyi közösség műemlékvédelem alá tartozó épületében Horváth Gergely, a martonosi helyi közösség tanácsának elnöke fogad. Az épület belsejében munkálatok folynak, remélhetőleg hamarosan elkezdődhet az épület teljes tatarozása és a tető felújítása is. A művelődési minisztériumnak és a művelődési titkárságnak már átnyújtották a támogatáshoz szükséges dokumentumokat — az előbbi 11, az utóbbi 5 millió dinárról szól —, és bíznak a kedvező elbírálásban.
Az épület belsejének gyors szemrevételezése után elindulunk, hogy megnézzük, mi a helyzet a belvízzel a faluban.
— A közterületekről, így a főutcáról is le tudjuk engedni a vizet. Ezekre az árkokra egy munkás állandóan felügyel, és szükség szerint tisztítja is őket. Egy nagyobb munkagép bérleti díja 5000 dinár, egy kisebbé pedig ennek a fele, és a helyi közösség pénzéből nem futja rá. A Tito marsall utcából az árkokon keresztül előbb a nagyrétbe, majd a pumpaházhoz folyik a víz, onnan pedig továbbítják a Tiszába. Néhány utcában nagyon alacsonyan fekszenek a kertek, s főleg ott vannak gondok. A falu egész területén magas a talajvíz szintje, a szennyvízgödrök lassan kiöntenek, néhány helyen a fürdőszobát sem lehet használni. Óriási szükség lenne szennyvízelvezető hálózatra (a Tisza menti Vízművekkel szeretnénk közösen pályázni), a tervdokumentáció már elkészült, és várjuk a pályázat kiírását. A lakosság hetven százalékának rá kellene majd kapcsolódnia, nehogy úgy járjunk, mint más települések, amelyek kiépítették ugyan a hálózatot, de csak nagyon kevesen kapcsolódtak rá. Hamarosan új kutat fúrnak a településen: a magyarkanizsai önkormányzat 5 millió dinárt kapott erre a célra, a szerb temetőnél, a Petar Drapšin utca végén kap majd helyet a kút — mondta a tanácselnök.
Zelei Rozália háza a falu legalacsonyabb részén fekszik. A többi kertből is ide, ebbe az udvarba folyik be a víz. A garázsban és az ólban is a víz az úr, a jószágokat át kellett menteni az udvar másik részén levő istállóba.
A Martonoshoz tartozó Kishomok melletti tanyákat sem kíméli az időjárás, néhányat teljesen körülzárt a víz. Nagypénteken kiástak egy csatornát, a meglevő kis ér medrét pedig kimélyítették, így a víz szabad utat kapott a Tisza felé. Kishomokon a legelők mellett a szántóföldek is víz alá kerültek, és néhány ház is veszélyben van. Sors Endre, aki a martonosi helyi közösség tanácstagjaként Kishomokot képviseli, elmondta, hogy Martonoshoz hasonlóan a termőterületek mintegy 40 százalékát itt is víz borítja.
— A vetési előkészületeket lassan be kellene fejezni, egyelőre azonban nem tudunk kimenni a szántóföldekre. Emiatt hatalmas lesz a kiesés, a termés is késve érik majd be, ráadásul az államtól megígért támogatások is váratnak magukra. Szikes földjeinkre akkor sem lehet május előtt rámenni, ha nem lesz több csapadék, ellenkező esetben pedig még később kezdhetjük el a munkálatokat. A kukoricát általában május elején vetjük, s nem tudom, meddig kell még várnunk. A búzát belepte a víz, a műtrágya pedig a pótkocsin várja, hogy a földbe kerülhessen. Munka volna bőven, gyomirtózni is kellene, de azt sem végezhetjük el, így egyelőre csak a mezőgépeket javítgatjuk — mondta Sors.
A földeken kívül az utakban is jelentős károkat okoz a víz, néhány közülük lassan járhatatlanná válik.
— Karban kellene tartani őket, de nincs rá pénz. Fájó pont számunkra, hogy a község tizenhárom települése közül egyedül Kishomoknak nincs egyetlen aszfaltozott utcája sem, pedig az egész település alig néhány utcából áll — állapítja meg.
Remélhetőleg hamarosan kisüt a nap, és a többi bajban lévő településhez hasonlóan, Martonoson és Kishomokon is rendeződik a helyzet.

A rendkívüli helyzettel foglalkozó községi törzskar javaslatára Nyilas Mihály, a magyarkanizsai község elnöke csütörtökön, április 4-én a község területén rendkívüli helyzetet hirdetett ki a belvizek miatt.