Beleharapni az őszbe

Beleharapni az őszbe

Mi lesz ma ebédre? — kérdezte a gyerek szombaton, miközben a konyhaasztalnál körmölte az angol-másolnivalót.

Pattogott a tűz az új köntösbe bújtatott Smederevacból, kávéillat töltötte be kedvenc helyiségünket, a hatalmas kertből beáramlott a napfény, és a kutyánk, Játék, macskamódra elnyúlva élvezte az életet. Az idilli hangulat eddig a pontig tartott, pontosabban addig, amíg ki nem mondtam a választ a kérdésére: cékla céklával. Ugyanmá’ — hitetlenkedett, aztán viszont, amikor látta, hogy bizony komolyan mondom, durcásra váltott, mert szereti ám a hasát. S amikor a szeme sarkából észrevette, hogy a frizsiderből kivettem a céklát, ezt nem hiszem el! felkiáltással tette még nyilvánvalóbbá, hogy a mai menü nem jön be neki. Szerencsére nem sok házi volt, egykettőre kifutott a kertbe focizni, én meg dünnyögés nélkül láthattam neki az ebédfőzésnek.

Tóthfalusi gazda biokertjéből érkezett kis konyhánkba a cékla, éreztem a föld illatát, miközben pucoltam és vékony karikákra szeltem. Tönkölybúzalisztbe forgattam, ezután következett a szomszédasszonytól vásárolt, mesesárga tojás, majd az avarbarna kenyérmorzsa. Céklaszínű és -illatú lett a kezem, mire befejeztem. És mert nincs jobb dolog, mint főzés közben kóstolgatni, egy-két nyersen elrágott céklakarika csodálatos ebédet ígért enyhe földízével, diszkréten édes aromájával. A céklalevél harsogó zöldje és a lila levélnyél színkombinációjánál szebbet nem tudtam volna elképzelni azon a délelőttön. Hosszú csíkokra vágtam, igazi fokhagymával megbolondítottam, mielőtt egy csöpp olívaolajon pillanatok alatt megpároltam. Nyersen is tökéletes ízű, persze hogy nem bírtam ki, a levélnyél annyira roppanós! Miközben sültek a céklakarikák, egy csészényi joghurtba zellerzöldjét aprítottam, fokhagymát préseltem — mártogatósnak. Aztán kikiáltottam a gyereknek, hogy kész az ebéd, ősziszél-fújta, kipirult arcával beragyogta a konyhát, s elégedetten állapította meg, hogy finom illatokat érez. Pillanatok alatt eltüntette a tányérjára került adagot, és férfiasan bevallotta, hogy tévedett ám, ez mégiscsak finom volt.

Ugyanilyen sikere lett a kertünkből felszedett krumpliból varázsolt egyszerű vacsoránknak is a minap: jól megmostam, héjastul megfőztem, tálban gőzölögve asztalra tettem, mangalicazsírral nyakon öntöttem, pirospaprikával megszórtam. Hegyi gyógynövények keverékéből készült, Agárdi-féle mézzel megbolondított teával, friss kenyérrel az igazi. Desszertnek jöhetett a már említett Smederevac sütőjében világos-sötétbarna kérgesre sült, ám alatta ízletes, puha bélűre párolódott sütőtök, s engedve a csábításnak, ezt is meglocsoltuk egy-két kanálka mézzel. Mellé egy igazi őszi esti program: társasjátékozás a régi diófa asztalon, nevetéssel, beszélgetéssel.

S még csak október elején járunk, hol van még az ősz vége, jöhet a többi is szép sorban: avarszétrúgás a kiserdőben, madárles a Palicsi-tó távoli csücskében, dominózás és torpedózás, sült gesztenye, szilvás-diós tészta, szilvalekváros kenyér, sütőtökös rétes, mángoldos-sajtos nokedli, házi kenyér házi tejből készült kakaóval, dödölle, mézes fokhagymatea, sült birsalma sült hússal, almakompót, hű, mennyi-mennyi finomság! 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink